Aki elkapta a gyilkost! (Befejezett)

☠️A Randi

Miután a két srác felöltözött, vagyis legalább egy jó óra volt kettőjüknek ez a cselekvés, mert hát közben eljátszadoztak... egymást öltözették fel, aztán meg le... Vidáman röhögcsélnek, mikor kopognak az ajtón.
- Ryo, itt vagy? Sofi vagyok.
- Ryo? - kérdi Rei meglepetten
- Munkanév - mondja Sai, és kinyitja az ajtót. Igen? - néz rá.
- Beszélhetnénk?
Erre Rei odasétál, és megöleli Sait. - Valami gond van?
- Á, szia...
- Rei - fejezi be Rei.
- Akkor szia, Rei.
- Persze, hogy beszélhetünk. Várj egy pillanatot - mondja Sai, és mikor Rei bólint, bezárva az ajtót kimegy.
- Bocsi, hogy zavarlak... de...
- Közel járok.
- Tessék?
- Már nem kell sok, és meglesz.
Erre Sofia elkuncogja magát. - Te gondolatolvasó vagy?
- Meglehet - nevet fel. - Kaphatok egy nap kimenőt?
- Menj csak randizni - mosolyog kedvesen.
- Honnan...?
- Nő vagyok, és nem is hülye - kacsint, és elindul az étterem felé.
- Ne kerülj bajba.
- De te se - legyint, és eltűnt a liftnél.
Sai visszament. - Indulhatunk?
Rei bólint, és elindultak.
- Van olyan hely, ahová el szeretnél menni? - kérdi Sai.
- Még sose voltam itt, így nem tudom - válaszolja Rei.
Elindultak, és az egyik boltban vettek egy magazint, amiben a nevezetességek benne vannak.
- Akkor nézzük az első megállóhelyet - lapoz bele az újságba Sai, Rei meg közelebb bújik, hogy ő is lásson valamit, mikor a szürkeség átkarolja, és egy puszit nyom az egyre jobban elpirult srác ajkára.
- Te hülye, inkább ezt nézd - mutat a magazinra, és vörösen elfordítja tekintetét.
- Jól van, jól van... de inkább téged néznélek - kacsint nevetve, és az újságra pillant.
Megvan... - mondja kicsivel később.
- Tényleg? - néz rá Rei.
Bólint, és a tizenötödik oldal cikkére mutat.
- Menjünk el a Maui szigetre, ott sok a látnivaló. De előtte nézzük meg az egyik hawaii vulkánt... Mit szólsz? - fogja meg a kezét Reinek.
Rei kissé pirultan néz le a kezére és aprót bólint. - Menjünk.
Erre Sai mosolyogva elindul. - Fel az útra - mutat előre.
Egy helikopterrel mentek az egyik vulkán közelében, és onnan nézték a hatalmasra fellövellő forró magmát, teljesen úgy nézett ki, mint egy lávaszökőkút. A vörösen hízott magma belefolyt az óceánba, és ott kihűlve megkövesedett. A megszilárdult láva különös és érdekes formákat, képződményeket hozott létre. Érdekes élmény volt mindkettőjüknek, legalább fél órát voltak a levegőben.
Miután végeztek az első megállóval, kerestek egy kikötőt, hogy átmenjenek a másik szigetre. Sai egy hatalmas, színpompás hajóra vett két jegyet. Miután felszálltak, annyira csodálkoztak a hely láttán, hogy pár másodpercig lefagyva álltak az óriási hajón. Úgy látszott, a hajó legénysége és dolgozói megszokhatták már ezt a csodálkozó nézést, mert mosolyogva kerülték ki őket.
A hajó békésen ringatózott a gyönyörű, nyugodt, kék óceánon.
- Amúgy te dolgozol most, nem baj, hogy csak úgy eljöttél? - szólal meg Rei, megszakítva ezzel a békés csendet.
- Nem.
- Tényleg?
- Van egy tervem, és minden simán fog menni.
- Amúgy milyen üzleti ügy miatt is vagy itt?
Sai kissé habozott, aztán csak megszólalt. - Elintézek egy fontos ügyfelet.
- Elintézel?
- Hosszú, de most nem akarok a munkáról beszélni.
- Jó.
Ahogy a korláthoz sétáltak, és lenéztek, az óceánból delfinek bukkantak elő, aztán újra el-eltűntek a hatalmas víztömegben... gyönyörű látvány volt, a víz pompázatos és fenséges. A sziget fás, dombos, hegyei rejtélybe burkolják ezt a helyet. Sai hirtelen megöleli Reit, és apró csókot lehel ajkára, aztán átkarolja vállát, és magához húzza.
- Na de Sai... itt vannak.
- Épp nincsenek, meg amúgy se érdekel...
- De...
- Nem ismer itt senki, csak nyugi - vág közbe.
Rei felsóhajt, de Sai karjaiból csak nem szakadna.
Kicsivel később leültek egy üres kis helyre, és koktélt rendeltek. Rei valamit nagyon furcsállt, de nem akarta szóvá tenni... Sai most sokkal boldogabbnak tűnt, folyton mosolygott, és az ő kezét cirógatta. Ami, igaz, jólesett neki, de mégis különös volt. - „Hát ebbe meg mi ütött?" - gondolkodik el.
A hajó lassan haladt, hogy az utasok kiélvezhessék a látványt és a csodát. A hatalmas hajón rengeteg szép helyiség van... éttermek, szobák, óriási medencék. Együtt bejárták az egészet. A hajón volt masszázsszalon, azt is kipróbálták. Mindkettőjük merev izmainak jót tett ez a kis kikapcsolódás.
Aztán úgy fél óra múlva megpillantották a célt, most Rei állt fel, megfogta Sai kezét, és a hajó elejére sietett. Ahogy közelebb értek, a sötét tengeri víz sokkal világosabbnak tűnt, és mikor lepillantottak, egy átmenet volt a két kék szín között, az egyik sokkal világosabb volt, mint az utána lévő. Babonázó látvány volt.
- Ez csodaszép - szólal meg Sai.
- Igen, de Japán is ugyanilyen különleges... csak mi már hozzá vagyunk szokva.
- Ez is igaz.
Ahogy kikötöttek, vettek egy térképet, aztán elindultak a Maui sziget első állomása felé, Panaewa esőerdő állatkertbe. Béreltek egy motort, és Rei vezetett, Sai meg átkarolta a csípőjét. Meg se álltak, míg el nem érték az úticéljukat.
Ahogy megérkeztek, teljesen elállt a szavuk, az állatkert óriási nagynak tűnt, több hektáros terület lehet, így hát miután megvették a jegyeket, elindultak a felfedező útra. Ámultak és bámultak, voltak itt hawaii őshonos állatfajai... Aztán hüllők, mint például különleges gyíkok és teknősök, iguanák, kígyók. Aztán az emlősöket nézték meg, a hatalmas és fenséges fehér bengáli tigris kötötte le őket legjobban, csodás állat volt. Persze volt más állat is, amit megnéztek... mint például a különféle gyönyörű lepkék, a színes tollú papagájok és a többi madárfaj, aztán még ott voltak a vicces, csintalan majmok is. Aztán átmentek a növényházba, ahol megint sokat időztek a sok furcsa, mégis szép, különleges növények, virágok és fák közt. Ez a kis kirándulás legalább 2 órát vett igénybe, de nem bánták, mert nagyon élvezték minden egyes percét. Egy percre se engedték el egymás kezét, ez a pár röpke óra, amit együtt töltöttek az állatkertben, olyan hamar illant el, mint egy nyári zápor... de örök emlék marad számukra.
Miután kijöttek, elmentek egy étterembe. Beültek egy közeli helyre, és miután ettek valami finom hawaii specialitást, továbbmentek. Egy mozi volt a következő megálló, de a filmet nem nagyon nézték, mert a sötétben egymást csókolgatták, ölelgették és cirógatták.
- Hát ennek nagyon sok értelme volt - közli Rei, miután kijöttek.
- Én élveztem - nevet kacéran Sai.
- Te hülye - mondja apró sóhaj kíséretében Rei.
Na, akkor most hova tovább? - vált témát.
- Menjünk az egyik vízeséshez - mondja Sai.
Rei bólint, és felpattanva a motorra elindultak... de nem az egész utat tették meg motorral.
A fele utat aztán már gyalog tették meg, azért, hogy élvezzék a hely nyújtotta békét, szabadságot és a friss levegőt. Ahogy odaértek, csak ámultak-bámultak... az a látvány, ami fogadta őket, semmi nem volt ahhoz képest, amit eddig láttak. A buja trópusi erdő körülölelte ezt a csendes paradicsomot, a fák levelei vakítóan zöldnek hatottak, a színes helyi növények csak még jobban díszítették ezt a helyet. Ahogy a mohákkal benőtt sziklás, köves hegyvonulaton lezúduló sajátságos, lépcsőzetes víztömeg legördül, és a végén zuhataga felzavarja a körülötte lévő vizet, szép és babonázó látvány volt. Rei hirtelen elterül a fűben, és kinyújtja a kezét az ég felé, most még ő is azt gondolja, hogy élete végéig itt tudna maradni. Sai nézi egy kis ideig, aztán felé hajol, de még nem csinál semmit. Rei ránéz azokkal a babonázó éjfekete szemeivel, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve fogja, magához húzza, és megcsókolja. Sai viszonozza a hirtelen jött ötletét a fiúnak, aztán mellé huppan, és hozzábújik. Rei hirtelen csak pislogni tudott, még levegőt is elfelejtett közben venni. Ránézett a hülyén vigyorgó Saira, és már majdnem megszólalt, de aztán meggondolta magát. Feküdtek a puha fűben egy jó órát, semelyikük se szólt... csak élvezték a hely nyújtotta békét és csendet, közben fogták egymás kezét. Aztán Sai felül, és a repülő pompázatos, színes madarakat figyelte. - Ugorjunk már be - töri meg a csendet, de nem jön válasz.
Sai ránéz Reire, aki eközben édesdeden aludt, erre elmosolyodott, és odakönyökölve hozzá, az alvó arcát kezdte cirógatni. - Azt hiszem, beléd szeretem - súgja a fülébe. De ezt még nem tudnám neked elmondani - teszi hozzá.
Közelebb bújt hozzá, és átölelte az alvó egyént, érezni akarta teste melegét, lélegzetét... tudni akarta, hogy igazi-e... valamiért olyan törékenynek tűnt neki ez a pillanat, hogy félt, nem is valódi.
Mikor Rei felkelt, elég kábának érezte magát, aztán hirtelen olyan vörös lett az arca, hogy azt se tudta, merre nézzen... Sai annyira közel volt hozzá, hogy érezte bőrén a leheletét, és olyan érzékien ölelte, hogy teljesen elolvadt tőle.
- Sai?
- Á, felkeltél? Jól aludtál? - néz az ismerős hang irányába.
Erre hirtelen felpattant, és kibújt az ölelésből, Sai csak furcsán pislogott. - Igen - mondja zavartan a feketeség.
Sai felül, és az ide-oda sétáló Reit bámulta. - Valami baj van?
- Nem-nem - rázza maga előtt kezeit.
- Tényleg?
- Igen - bólogat serényen.
- Akkor visszajönnél ide? - kacsint.
Erre ránéz a vízesésre. - Milyen szép.
Sai feláll... fogja, és hátulról átöleli Reit. - Igen, az - mosolyog.
- Amúgy kíváncsi vagyok valamire.
- Mire?
- Miért nem megyünk tengerpartra, eddig csak olyan helyeket választottál, ahol nincsenek sokan... vagy szégyellsz?
- Micsoda? Na, ilyet ne is mondj... én aztán nem szégyellek.
- Akkor miért? Mert szerintem te szereted a tengerpartot.
- Miattad.
- Tessék? Hogy mi? - Rei nem hitt a saját fülének.
- Észrevettem, hogy nem nagyon szereted a tömeget, így hát azt gondoltam, jobb lenne így.
Rei annyira elérzékenyült ezek hallatán, hogy gondolkodás nélkül megfordult, és leteperve társát megcsókolta. - Köszi - súgja szexin.
- De ha már itt vagyunk, megtehetnél valamit - mondja kacéran.
- Mit? - kérdi gyanakodva Rei.
Sai hirtelen ledobta magáról a ruhákat, és beugrott a vízbe, Rei csak meglepetten pislogott utána.
- Gyere be te is - int a fiúnak.
- Hogy mi? Inkább kihagyom... - von vállat, miután kizökkent az ideiglenes lefagyásából.
- Oh, nahát... csak nem félsz a víztől - húzza az agyát a feketeségnek.
- Mi van? Én aztán nem - húzza ki magát.
- Akkor? - tárja szét a karját.
Rei habozott néhány percet, de aztán ő is követte Sai példáját, és csatlakozott.
Ahogy Rei Sai mellé ért, a fiú hirtelen átkarolta. - Na, jó a víz?
Rei csak bólintani tudott, annyira zavarban volt. Kicsit kezdte kényelmetlenül érezni magát odalent, de muszáj volt visszafognia magát, mert ha nem teszi, még letámadja... de így meztelenül fürödni, úgy, hogy nem tesznek semmit... kicsit frusztráló volt. A víznek kellemes volt a hőmérséklete, elvoltak egy jó órát ott... aztán miután megszáradtak és felöltöztek, visszaindultak. De Rei jó tájékozódási képessége miatt szépen eltévedtek... szégyellte is magát rendesen, már megszólalni se volt kedve. Ráadásul kezdett sötétedni.
A feketeség csak sétált Sai után, aki az utat kereste. A nagy hallgatást már Sai is furcsállta, így Rei felé fordult. - Valami baj van?
- Bocs, hogy eltévedtünk miattam - néz kicsit bűnbánóan.
Erre Sai mosolyogva átölelte. - Nem bánnom, veled bármikor eltévednék.
Rei végigsimította Sai hátát, ami miatt a fiú teljesen libabőrös lett. Sai hirtelen végignyalja Rei nyakát, aztán belémártja a nyelvét, és vadító nyelvcsatát kezdtek.
- Kívánlak - súgja olyan vágyakozva Sai, hogy már alig bír magával.
Rei most vette észre, hogy partnere is ugyanannyira fel van tüzelve, mint saját maga.
- Már alig bírok magammal - vallja be Rei, Sai ezek hallatán hirtelen felkapja fejét, és még most emészti a szavak jelentőségét.
Rei nem várja meg, míg Sai reagál, inge alá nyúl, és végigsimítja testét, megáll a mellbimbóknál, és körkörös mozdulatokkal kergeti őrületbe. Sait kellemes borzongás fogja el, és halkan felnyög, de aztán ördögi tervet eszel ki, ami miatt sátánian elmosolyodik.
Egy kicsit eltávolodik Reitől, és viccelődve kiölti rá a nyelvét. - Ha elkapsz, megkapsz. - Kacsintva hátrébb lép néhány lépést, és hívogatóan végigsimítja testét.
- Hmm... remélem, gyorsan futsz - nyalja meg ajkát, és a futó után szalad.
Fogócskáztak néhány percet... mikor is Rei megcsúszott az egyik kisebb lejtőn.
- Vigyázz - ordítja Sai, de későn, mert Rei már a homoklejtőn bucskázott lefele.
Sai halálra rémülve, lélekszakadva rohant le a szétterült Reihez. - Rei- Rei... - szólítgatja rémülten és idegesen.
Mikor a feketeség hirtelen felpattanva csókot lop tőle, és megtámaszkodik a két kezén. - Nahát-nahát... megvagy, és látom, valaki itt nagyon is megrémült - mosolyog pimaszul.
Sai hirtelen átölelte és megkönnyebbülve felsóhajtott. - Úristen... annyira megijedtem - liheg.
Rei kitágult pupillával figyelte Sait, aki picit remegett. - Jól vagyok... bocsi.
Ezek után Sai végigmérte és puszilgatta Rei testét, hogy tényleg nem lett-e baja. Miután megbizonyosodott, hogy tényleg nincs semmi baja... felálltak a földről. Akkor néztek körül, és olyan látvány tárult eléjük, hogy tátva maradt a szájuk. Azt hitték, hogy a vízesés után őket már nem lehet lenyűgözni még jobban... de most itt volt ez a félkör alakú kis sziget, tőlük nem messze. Gyönyörű, néhol világosabb - néhol sötétebb tengervíz vette körül, színes, egyedi korallok díszítették. A csillagos ég még jobban elvarázsolta ezt a csodaszép, titokzatos szigetet, ahogy a hold halovány fénye beragyogta ezt a tájat. A jobb oldalán egy kis erdő állt, a másik oldalát kis sziklák foglalták el.
- Sai... - szólalna meg, mikor Sai is kinyitja száját.
- Ússzunk át, nincs messze - mondja hirtelen.
Rei halványan elmosolyodott. - Menjünk.
Sai hirtelen felkapta Reit, és bevágta a vízbe, aztán utánaugrott. - Ezt az előzőért - mondja gonoszul.
Rei se tétlenkedet sokáig, hirtelen lebukott a víz alá. Sai keresni kezdi, mikor egyszeriben valaki lehúzza a víz alá. Sainak nem volt ideje levegőt venni, és Rei se akarta ereszteni, így levegőért kapkodott... mikor egyszeriben a feketeség megcsókolja, megosztva vele levegőjét. Miután elválltak, Rei megfogta Sai kezét, és felúsztak együtt, mikor előbukkantak, Sai köhögni kezdett.
- Remélem, jól vagy? - kérdi kicsit aggodva, mégis ironikusan.
- Igen, de ugye ezt te élvezed? - kérdi kicsit fulladozva.
- Ha azt mondanám, hogy nem... akkor hazudnék - mosolyog ártatlanul.
- Hm... - mosolyog.
- Te se bírod?
Erre sunyin elmosolyodik, és elkezd úszni. - Na, gyerünk.
Rei tudta, hogy nem haragszik rá a másik, mégis most először érezte magát elhagyatottnak és bánatosnak. Most először jó lett volna, ha megerősíti Sai, hogy nem haragszik rá, de neki meg túl nagy a büszkesége, hogy megkérdezze... így fogta magát, és utánaúszott.
Mikor megérkeztek a másik partra, megpihentek egy kicsit... Rei odabújt Saihoz.
- Nyugi már, nem haragszom - öleli át.
- Mi? Tényleg?
- Engem nem zavar, mindenedet imádom, és ezt nem csak a testedre értem - nevet fel.
- Te rossz... - nyújtja ki nyelvét, mikor Sai hirtelen lesmárolja.
- Jól érezted magadat? - kérdi, mikor elváltak.
- Igen - pirul el.
- Ennek örülök.
- De szerintem, azért most már elindulhatnánk visszafelé...
- Ha akarsz, de ha hazaérünk... letámadlak - kuncogja, erre Rei felnevet.
- Próbálkozni lehet - kacsintva feláll, erre Sai hirtelen felpattan, és átöleli.
- Majd próbálkozok - súgja.
Mikor már elindultak volna, egy kisebb hajót vettek észre.
- Sziasztok, fiatalok - hallanak meg a hajón egy ismerős női hangot.
Mindketten teljesen sokkoltan álltak ott. - Sofia, úristen... hát te meg? - mondják egyszerre.
- Megtalálták a motorotokat, és itt hamar ellehet tévedni, ezért keresni kezdünk.
- Oh, hát... kösz.
Felszálltak mindketten. - Indulhatunk?
- Igen - mondják újra egyszerre.
Visszaindultak Hawaii szigetére, közben Sofia szólt, hogy megtalálta a barátait.
- Na, jól éreztétek magatokat? - kérdi kíváncsian a lány.
- Igen - bólogatnak.
A lány mosolygott. - Remélem, nem zavartam meg semmit. - A két srác még elpirult, és egymásra néztek
- Nem - mondja Rei, mikor összeszedte magát.
Mikor megérkeztek, Sai telefonja megcsörrent... kicsit bosszankodva vette fel. - Halló.
- Helló, Árnyék! - hall meg egy gúnyos, ismeretlen hangot a másik végén.
- Ki az?
- Hogyhogy, te vagy az a nagy Árnyék, meg se találsz - neveti az ismeretlen.
Sait hirtelen elkapta az ideg, eltartotta magától a telefont, és ránézett Reire és Sofiára.
- Ezt elintézem... pillanat.
- Ki az? - kérdi Rei és Sofia, erre a lányra néz.
- Az ügyfelünk.
Sofia ideges lett. - Ő.
Sai bólint, és arrébb megy. - Itt vagyok, te seggfej.
- Hohho, hogy beszélsz te. A barátod nagyon aranyos, nem vagyok férfipárti... de még én is megdöngetném.
Sai most vesztette el a fejét, egyszeriben eltűnt... mikor megint megjelent, egy tetőn volt, és egy férfi háta mögött, a pasi hirtelen annyira megijedt, hogy majdnem leesett a tetőről, de még időben megkapaszkodott. - Hogyhogy? - dadogja esetlenül.
- Hülyébb vagy, mint azt hittem... ez egy jól kidolgozott csapda volt.
- Csapda?
- Tudtam, hogy egyszerűen nem tudlak megtalálni... hisz okosan elrejtőztél... de azt is tudtam, ha nem talállak, nem fogod tudni megállni, hogy ne keress meg és az orrom alá ne dörgöld.
- Franc, de ha nem jövök... akkor mit csináltál volna, te okostojás?
- B terv - vigyorog gonoszul. - És most... - néz sátánian.
A férfi már el akart szaladni, de akit egyszer Árnyék megtalál, azt nem ereszti... egyszeriben leütötte, és az erdőbe vitte. Ott megkötözte, és visszament Reihez és Sofihoz.
Mikor visszaért, Sofia egyszeriben letámadta. - Mi történt? - kérdi idegesen.
- Megtaláltam.
Sofia hirtelen megcsuklott, és a földre rogyott, már majdnem sírni kezdett. - Jól vagy? - kérdi a két fiú.
- Tényleg? - kérdi esetlenül Sofi.
- Igen.
Sai Reire pillant. - Ezt az ügyet el kell intéznem. Megvársz a szállodában, odaadom a kulcsot.
- Igen, hiszen te munkaügyben vagy itt... menjetek csak. - Elbúcsúztak, és elindultak.
Sofia és Sai eltűntek, de Rei egyszerűen nem akart visszamenni a hotelbe, ezért követni kezdte őket.