Aki elkapta a gyilkost! (Befejezett)

☠️ Ki is vagy te valójában I

Akkor térjünk vissza az eredeti szituációhoz..

Rei vigyorogva mutatott az akkor belépő Árnyék felé. – Kérdezd meg az öcsikéd.
Bai lekezelően pillant felé, de azért Reiről se vette le a szemét. – Nahát, ide találtál, hamarabb, mint gondoltam – mondta gúnyosan a báty, hogy húzza öcse agyát.
– Mindig is lenéztél és alábecsültél – köpi a szavakat, sose szerette testvérét, de az mégjobban dühbe hozta, hogy a másik mindig lenézte.
– Tévedésben vagy, kisöcsém – mosolyog sejtelmesen, de többet nem mondott.
Most már Rei is felállt. – Pedig később is jöhettél volna. – Hangjában lehetett hallani a csalódottságot. – El akartam vele játszadozni. – Itt aztán sunyin mosolyodik el. – Szívem – búgja szexin.
Árnyék mikor meghallotta a végét, nem hitt a fülének, hogy mégis mit mondott partnere, tudta jól, hogy csak az agyát akarja húzni, de az előző gondolatai megint a fejébe kúsztak. „Ilyen nincs. Ki akar nyírni tán...", kuncog magában.
– Kis ördögöm, ne itt – kacsint, erre Rei csak megnyalja az alsó ajkát, Sainak nagy önuralom kellett, hogy ne falja fel itt helyben.
Bai csak hallgatott, soha nem látta ilyennek az öccsét, és ezt eléggé furcsállta. A fiúra, aztán Árnyékra nézett. – Kit szedtél te össze? – néz kérdőn.
– Oh, ő az én veszélyes vadmacskám – vigyorog gonoszul.
Eközben Reinek valami nem stimmelt, feltűnően nyugodt volt az ellenség, már-már túlságosan is. „De lehet, hogy csak ilyen arrogáns lenne? Hát igaz, hogy én nem ismerem... de valami nem stimmel itt."
Aztán elkuncogja a magát Bai. – Illúzió alá vontam az egész erdőt, kedves kisöcsém, úgyhogy nem juttok ki élve innen, még ha meg is öltök.
Reinek egyből fejébe hasított a felismerés, tudta, hogy valami nem stimmel, de nem csak az, amit Bai mondott. – „Illúzió, mi??", gondolkodik el.
Most látta ám, hogy Sai dühe izzik, mint a parázs, nagyon utálhatja bátyját, de azért remélte, hogy nem lesz elhamarkodott, hát csak profi.
Eközben Sai már alig bírt haragjával, tudta ő, hogy vigyáznia kell, de mikor meglátta, évek múltán is ugyanannyi gyűlölet van benne, mint a múltban. Néha úgy érezte, hogy nem enyhül ez a harag, inkább még szítja is, és tudta jól, hogy Bai még rá is tesz egy lapáttal, az illúzióról meg ne is beszéljünk. Tudta jól, milyen erős, de hogy az egész erdőt elvarázsolta, az már neki is sok volt, de nem mutatta a zavarodottságát. „Mire készülhet? És miért mondta ezt el?"
Lassan már majdnem egy egész perce bámulja egymást a két testvér, de Rei tudta jól, hogy Bai őt is ugyanúgy szemmel tartja. Sainál kezd elszakadni az a bizonyos cérna, ő mozdul meg hamarabb, egy kést húz elő, és Bai felé dobja, de közben a fegyverét is előveszi, és rászegezi az akkor elugró srácra. Bai simán elkapja a repülő kést, és Rei felé dobja, de ő egyszerűen eláll előle, és a kés a falba fúródik. A késre pillant, aztán Baira, utána elég haragosan mordul fel. – Még hogy hozzám vágj egy kést – vicsorog Rei.
Sai erre idegességében közelről támad neki, még hogy rá merjen támadni partnerére, ez nagyon felbosszantotta.
Eközben Rei nem is támadt, unta a dolgot, fel tudja mérni úgy nagyjából az ellenfelek erejét, és most még Árnyékkal is jobban megküzdene, mint ezzel az alakkal itt. Ekkor ugrott be neki valami, ami azóta zavarta, mióta belépett, mégpedig a jelenléte ennek a fazonnak.
És mikor Bai alig láthatóan megrándult, Reinek leesett, hogy mi is folyik itt, de akkor már kicsit késő volt. – Sai, tűnjünk el most rögtön, ez nem az...
De hirtelen robbant fel az épület, Sai még reagálni se tudott, Reit meg szerencsére megvédte a védőburok, amit maga köré vont azon nyomban. Rei az ablakon repült ki, a szilánkok még így is megvágták egy kicsit, de a közvetlen robbanás nem ejtett rajta sebet. A fának csapódott, ezt azonban már érezte, de azonnal fel is ugrott, majd később foglakozik a fájdalommal meg a sebeivel, most Saiért aggódott igazán. Csak remélte, hogy nem a romok között ragadt, elkezdte keresni, de azért figyelt a körülötte lévő erdőre is, nehogy valami meglepetés érje. Már értette, hogy egy egérlyukba került, és most a szituációból adódóan ő és barátja az egerek. – De nem sokáig lesz ez így – dünnyögi magában, amúgy se szerette, ha játszadoznak vele, úgyhogy ezt a Bai nevű alakot tuti el fogja intézni. Már csak azért is, mert alá merte becsülni Sakemoto Seijirót.
Nem sok idő telik el, mikor megpillantja néhány törmelék közt az akkor felálló fiút, nagyon megkönnyebbült. Felsóhajtott, és odaszaladt. A sérülései kicsit súlyosabbak voltak, de szerencsére nem voltak túl vészesek.
– Árnyék...
De ahogy közelebb ér, meglátja azt az izzó haragot a szemében, amitől még kissé meglepődött, kicsit megtorpant. Érdekesnek találta ezt a tekintetet, a bosszúvágy, ami most a fiú szemeiben égett, tetszett neki, de azért úgy érezte, jobb, ha óvatos lesz. Míg neki a vérszomj árad a testéből, addig Árnyék maga volt a tiszta gyűlölet.
Árnyék felkapta a fejét. – Jól vagy?
Rei csak bólintott.
– Akkor most megnyúzom azt a férget – morogja, és leporolja magát.
– Mi legyen?
– Induljunk meg, valahogy csak rátalálunk. – Meg se várja, hogy válaszoljon a másik, csak fogja, és nekiindul, Varjú jól gondolta, nagyon ideges lett.
Sóhajtott és követe Árnyékot.
– De Sai, mi volt ez az előbb? Azt nem mondtad, hogy ilyen magas mágiát és illúziót tud használni.
– Többet fejlődött, mint gondoltam, már több éve nem láttam, úgyhogy kicsit meglepett, de te ügyes voltál. – Olyan monoton hangon mondta a szavakat, hogy ha Varjú nem lenne ennyire érzéketlen, biztos rosszulesett volna neki.
Varjú nem szokásához híven, de megfogta Árnyék kezét, és úgy sétáltak a sötétségben, a fiú meg is lepődött a hirtelen jött ötlettől, de nem mondhatta azt, hogy nem élvezte, igenis most pont ez kellett neki, hogy kicsit kitisztuljon a feje. Mert az a robbanó bábu annyira felidegesítette, hogy simán el tudta volna veszteni a józan eszét. Tudta, hogy Bai erős, de hogy így csapdába csalja, biztos azért volt ilyen elővigyázatos, mert nem tudta, hogy ki ez a fiú mellette, de most már igen... Kíváncsi lett, hogy a bátya gondolja-e már, hogy milyen őrült alakkal került ő össze.
Fel-felfigyeltek kisebb neszekre, de még semmi említésre méltó nem történt. Lassan haladtak, hogy mindent meg tudjanak figyelni, de ahogy egyre jobban koncentráltak, úgy vesztek el az illúziók tengerében.
Az erdő is mintha megbolondult volna, néhol mintha a sötét figyelte volna őket, máskor a fák és a növények keltek életre, hogy csapdába csalják a gyanútlan személyeket. Tudták, hogy illúzió az egész, de az ellenség és a csapdák igen valóságosak voltak, Bai, úgy látszott, mindenre gondolt, az illúziók miatt nem voltak olyan éberek, mint máskor, és lehet, hogy az ellenséggel hamar végeztek, de egyre jobban fáradtak. Hol túl figyelmesek voltak, hol már-már hanyagnak tűntek, egyszer csak Rei megáll.
– Elegem van. Ez így csak vesszőfutás az idővel, hamarabb kifáradunk, minthogy megtalálnánk Bait.
Sai leült. – Én is meguntam, akkor mi legyen? – vesz egy nagy levegőt. – Gondolkodjunk.
– Nem.
– Hogy mi?
– Eddig gondolkodtunk, most inkább jöjjön az a bizonyos ösztön.
– Meg akarsz ölni... – nevet fel Sai.
– Most van egy ellenfelem, arra koncentrálok – mosolyog ártatlanul, de Sai tudta, hogy ez a mosoly rosszat jelent.
– Kicsim, azért meg ne ölj – kacsint.
Rei hirtelen a fiúra kapta a fejét. – Mit mondtál? – pirul el.
Sai elmosolyodott, és közel hajolt Reihez, hogy fülébe súgja azt a szócskát *Kicsim*, de nem tudta megállni, hogy ne csókolja meg. Rei valahogy még nem szokott hozzá ehhez az egészhez, de még ha most veszélyben is vannak, nagyon is jólesett neki ez az apró csók. Mindketten addig akarták nyújtani ezt a kis időt, ameddig tudták, már csak mikor a levegő kiszorult mellkasukból, akkor váltak el. Tudták jól, ha nem egy ilyen helyen lennének, már rég nem lenne rajtuk ruha, de e finom csók után inkább újra összpontosítottak.
– Valami nem hagy nyugodni – szólal meg Varjú.
– Mi?
– Az a felrobbant bábu, nem lehetett olyan messze Bai attól a bábutól, de mégis mikor kirepültem az ablakon, nem láttam senkit, és ráadásul beszélt is, mint az igazi.
– Az miért fontos, hogy beszélt?
– Az ilyen mágia sok erőt felemészt, minek bajlódott ennyit ezzel, mert még az illúziót megértem, mert meg akarta az érzékszerveinket bolondítani, de... – néz el a messzeségbe. – De hogy felrobbantsa „magát", annak semmi értelme.
– Hát Bai mindig is kiszámíthatatlan volt.
– Ez szeszélyesség, és tök felesleges. Hülyeségnek tartom.
– Tudni akarta, ki vagy, de nem ment oda személyesen.
– Pont ez itt a furcsa, ahogy mondtam, ilyen mágiához igenis közel kell lennie.
Árnyék elgondolkodott, és eszébe jutott valami, amit az a férfi mondott, akit kivégzett, aminek eddig nem tulajdonított nagy jelentőséget, de ahogy Rei itt beszélt, feltűnt neki.
– Láttál egy barlangot a közelben?
– Micsodát?
– Menjünk vissza a házhoz, majd elmondom. – Felállt, és megfogva a kezét Reinek, elindult vissza.
Ahogy visszaértek, Sai körülnézett. – Itt kell lennie egy barlangnak, egy halott ürge említette. Érted már, Bai tényleg közel volt, és csak ki akart fárasztani, és megtudni, mire vagyunk képesek. Csak játszik velünk – morog fel.
Rei csak hallgatta figyelmesen, és érezte, hogy kezd felmenni benne pumpa. Sai ahogy ránézett, felkuncogott. – Kicsim, fel ne robbanj itt nekem. Tudsz egy erős ellenmágiát, hogy meglássuk a barlangot?
Rei mély levegőt vett, és csak egy rövid igennel válaszolt, Sai soha nem szégyellte, hogy a mágia nem az erősége, de tudta jól, hogy kedvese igenis tehetséges benne.
Rei körül a levegő egyszeriben felizzott, és egy rövid ige után megjelent a barlang, amit eddig varázslat rejtett. Rei a barlang elé állt, és elordította magát, Sai meg is lepődött, még reagálni is elfelejtett. A fiú hangja végigvisszhangzott a homály árnyékában.
– Bai, kinyírlak, a francba is! – Ha már káromkodott, ott tényleg baj volt.
Se szó, se beszéd, belépett a barlangba, Sai csak követte, élvezte, hogy más szemszögből is megismerheti a fiút, akit szeret, de azért megfogadta, ha teheti, nem fogja felbosszantani.
Egyre bentebb mentek a nyirkos, fénytelen barlangba, de mindketten egy varázslat segítségével tudtak mozogni a sötétben, lassan haladtak, nem ismerik ezt a helyet, és bárhol várhat rájuk csapda. Már mentek egy jó ideje, és furcsállták is, hogy eddig nem történt semmi veszélyes, de egy idő után lámpások világították meg a helyet, úgyhogy gondolták, hogy egyre közelebb érhetnek.
Egyszer csak elértek a barlang hatalmas, tágas közepébe, és ahogy beléptek, egyszerre ámultak és szörnyedtek el, mert rájöttek, hogy hova kerültek. Mert ahova kerültek, az az Elvarázsolt Barlang, még ha kint teljesen sötét is volt, itt a barlang kör alakú nyílásán, aminek az ég fele kellett volna néznie, besütött rajta a nap, és ahogy megtörik a fény az ott lévő víz hullámain, sejtelmes kék színbe festi a sziklaoldalait. A hely hatalmas, többféle kisebb járat van, és arról a nagy sötét mélységről ne is beszéljünk, tényleg egy elvarázsolt helyiség ez, ahol egy ekkora barlangi tó található, az csak különleges lehet.
– Bajban vagyunk, ez leszívja a hatalmunkat. Nem maradhatunk sokáig.
– De ha Bai itt van, akkor ő is hátrányban van.
– Nem, mert a barlang első belépője, ha kibírja a bennmaradást, nem veszít olyan sok erőt. – Felmordul. – Akkor azért kellett neki az a robbanás.
Aztán Bai is előkerült, a hasonlóság teljes volt a bábuval, de Rei már érezte azt a jelenlétet, amit annyira hiányolt, és attól, amit érzett, teljesen megtébolyodott. Ha nem fogja vissza magát, egyből nekiment volna. Egy röpke percre összenéztek, és mindkettő azt sugallta a másiknak, hogy óvatosak legyenek, és hogy élve jussanak ki.
De most Bai lépett hamarabb, és ahogy meglepte őket, megjelent köztük, és Reit belehajította a sötét mélységi tóba, Rei egyből elsüllyedt, mintha valami lefele húzta volna. Sai egyből mozdult, és rohant volna a vízhez, de Bai útjába állt.
– Mi ez? Hogy hagyhattad ezt? – néz rosszallóan Bai, és arra mutat amerre dobta a fiút. – Te és egy fiú?
Sai bátyjára vigyorgott, tudta, mennyire utálja bátyja az érzelmes beszélgetéseket, úgyhogy úgy döntött, felbosszantja, talán így lesz alkalma a fiú után ugrani. – Ellopta a lelkemet az ÉN kis sátánkám – emeli ki azt, hogy igen, ez a démon igenis az övé. Csakis az övé. – Vonz az izgalom, ami körüllengi, az az aura, ami felemészt és nem enged.
Bai csak hülyén bámult a semmibe. – Hát nem tanultál semmit – sóhajt. – Akkor újra tanítalak, bolond kisöcsém – mondja lekezelően.
De hirtelen roskadt meg Bai, és hátából egy kést húz ki, ahogy hátrapördül, Rei kászálódott épp ki a vízből. – Te... – szavaiból árad az indulat.
Hátravágja a fejét, hajából csöpög a víz, arcához tapadt néhány tincs, és vicsorogva néz végig magán, miközben kicsit köhög, még mindig érzi a tüdejében azt az égőn maró fájdalmat, amit a lenyelt víz okozott, ruhája kicsit ittot-t megszakadt az éles kövek miatt, és arról ne is beszéljünk, hogy csak úgy folyt róla a víz. Hirtelen elrugaszkodott a földről, és olyan gyorsan jelent meg Bai előtt, hogy annak még reagálni se volt ideje, egy jó erős oldalsó rúgással jutalmazta, Rei eléggé kiborult. Bai a falnak csapódott, de egyből felugrott, és a fiúra nézett, nem engedte le a védelmét. Sai odaszaladt szerelméhez, és szólalna meg, de mikor meglátta Rei arcát, kicsit meghátrált, az a tekintet rosszabb volt, mint maga a sátán tüze. Rei előkapott egy kést, valami méregvarázslatot mormolt rá, és újra nekitámadt, gyors volt, de Bai se hagyta magát, nem engedte, hogy az a fegyver megvágja. Mindketten azt várták, hogy ezekben a gyors, veszélyes mozdulatokban mikor fog valamelyik hibázni, de semelyik nem engedett a koncentrációból. Különféle rúgások hada és ütések sorozata követte egymást, de volt itt különféle varázslat is. Rei azért próbált óvatosan bánni a mágiával, nem akart egyből kimerülni, főleg azért is, mert érezte, ahogy az ereje kiáramlik a testéből. „Ezek után mire visszanyerem a mágiámat, sok idő lesz", morog magában idegesen, és ez csak még jobban felbosszantotta.