Aki elkapta a gyilkost! (Befejezett)

☠️ Az eltűnés

Rei a fogát csikorgatta, és a fel-alá mászkáló Sait bámulta, nem merte újra megkérdeni, hogy ki ez. Mert már egy órája csak sürög-forog az eszméletlen fiú körül, és őt szóra se méltatta, ami kezdte felhúzni, de inkább nem mondott semmit. Alig bírt indulataival, de látta Sain, hogy így is nehéz neki, és nem akart ő is nehezíteni rajta. Majd elmondja, ha felkel… Remélhetőleg. Mégis ki lehet ez?
Átült a fotelbe, aztán a másik kanapéra, aztán kiment száradt torkát felfrissíteni egy kis vízzel, aztán újra a kanapé, de nem sokáig bírt ott ülni, visszaült a fotelbe, és elkezdte rázni a lábát.
Sai még ha ideges is volt és egy pár percre elfeledkezett szerelméről, ez a folytonos lábrázás és mocorgás felkeltette a figyelmét. Már dühében majdnem le akarta ordítani a fejét, de mikor hátrapördült és meglátta a másik fiú aggódó tekintetét, ez a düh el is illant. Maró fájdalom költözött a szívébe, és hirtelen átölelte Reit. Még a hülye is észrevette volna, hogy milyen ideges a fiú, ő meg oda se figyelt rá. Legszívesebben fejbe vágta volna saját magát.
– A besúgóm, és már majdnem mondhatom azt, hogy a kisöcsém.
Reinek kitágult a szeme. – Besúgó? – Persze a másik szó is érdekelte, de most nem az a lényeg. – Akkor?
– Lehet… De honnan tudhatták meg, hisz senki nem tud rólunk.
Igen, Sai is emiatt volt olyan ideges, meg persze Neko életét is féltette. Remélte, hogy nem követék, de tudta, milyen fiúcska, így ettől nem félt annyira, hisz ő az árnyékok és a sompolygás királya.
Mindent megadott volna, hogy ne így lássa öcskösét, de most itt van, és vigyáznia kell rá. Mert ha a szervezet megtudta az ő románcát, nagy bajban vannak.
Rei biztatóan végigsimította a hátát, és csókot nyomott ajkára. Sai szerelmesen nézett rá, amitől Rei mindig olvadni kezdett, azok a tekintetek… Sai néha a szemével le tudta volna vetkőztetni, nem is lett volna muszáj a kezét használni, vagy éppen a fogait. Ettől az emléktől teljesen elpirult. 
Sai észrevette, hogy Rei elpirult, és teljesen megbabonázta, annyira aranyosnak találta, hogy alig bírt magával. Sunyi mosoly játszott arcán, mert tudta, hogy valami kis piszkosság jár szerelme fejében, de most nem tett semmit. Most nem ennek van itt az ideje.
Neko lassan kezd magához térni, mikor ezt észreveszik, egyből síri csend lesz a házban és várjuk, hogy felfogja a helyzetet. Pár percig csak forgatja a fejét, mikor aztán felordít.
– Nagy baj van!
– Azt látom, ne mozogj feleslegesen.
– Ez nem fontos, jól vagyok.
– Na, persze. Ne ficánkolj, hülye.
– De itt van.
– Tessék? Kicsoda? 
– Téged keres, és bármi áron meg fog találni.
– A szervezet?
– Nem, miért, a szervezet is üldöz?
Sai hirtelen megrázza a fejét. – Nem-nem… Akkor kicsoda?
– Itt van Bai.
Erre Sai kiejtette a gézt a kezéből, és halálra sápadt. – Mit mondtál?
Rei furcsán nézett Árnyékra. – Az meg kicsoda?
Neko hirtelen ránézett a fiúra, eddig észre se vette. – Te meg ki vagy? – néz rosszallóan.
– Ő i- tt a b- b- ar- át- om – dadogja Sai.
– Barátod? – néz furcsán a megsebzett fiú.
– Igen, az. Van valami gondod? – csattan fel Rei.
Neko csak morgott egyet, és Saira nézett. – Mit csináljunk?
– Te eltűnsz… – szólal meg Sai.
Rei kezdett dühös lenni, meg hát ez a Neko is milyen szemtelen már vele, hirtelen megint elöntötte a gyilkolási vágy.
– Ki az, akiről beszéltek? – kérdi türelmetlenül.
Sai ránéz. – A- a bátyám.
Reit teljesen lesokkolták a hallottak. – Hogy ki?
– Ő is bérgyilkos, mint én. – Aztán Neko felé fordul. – És mondta, mit akar?
– Megölni. 
Sai nyelt egyet. – Gondoltam. 
– De miért pont ilyenkor jelenik meg? 
– Te itt maradsz, és ha jobban leszel, eltűnsz. Érted, még az árnyékok se találhatnak meg.
– De Sai… 
– Ne vitatkozz velem! – ordít rá.
Aztán Rei felé fordul, és közelebb lépve megfogja a kezét. – Nem akarom, hogy bajod essen, úgyhogy szeretném, ha most egy darabig nem találkoznánk.
Reinek elkerekedtek a szemei. – Tudok magamra vigyázni. *Ha tudnád, hogy mennyire.*
– Kérlek, tudom, hogy erős vagy. De nem akarom, hogy bajod legyen.
Rei egy darabig nem szólt. – Ugye együtt vagyunk?
Sai furcsán pislog. – Igen.
– Akkor ne kérd, hogy elbújjak. Amúgy se tenném meg. Oldjuk meg együtt.
Sai teljesen meghatódott. *Oldjuk meg együtt.* Ez visszhangzott a fejében.
Elmosolyodik, és megöleli Reit.
– Legszívesebben letámadnálak itt helyben – vallja be Sai.
Rei már majdnem megszólalna, de Neko közbe vág. – Csak légy szíves, ne itt előttem – húzza fel az orrát.
Varjú felmordul, mire Árnyék felnevet. – Bocsi.
– Amúgy ki ez a ficsúr? Nem láttalak még ilyen nyíltnak soha. És hogyhogy tudja, hogy bérgyilkos vagy? Azt észrevettem igaz, hogy mostanság fura vagy..
– A szeretőm – mondja büszkén, és jólesett neki ezt kimondani.
Rei teljesen elpirult.
Nekónak meg tátva maradt a szája. – Hogy micsodád? – kérdi teljesen ledöbbenve.
– Szerintem még értelmesen beszélek. De most nem ez a lényeg, te most eltűnsz.
– Nem – mondja határozottan.
– Neko – hangja rideg.
– Ha ő mehet – mutat Reire –, akkor én is – mondja határozottan. – Csak adj pár napot, hogy jobban legyek.
Árnyék sóhajt egyet, tudta, hogy nem fog csak úgy eltűnni. Úgyhogy inkább nem mondott többet. Mikor már nem jártak kint az utcán, Árnyék elindult venni néhány dolgot, amire szerinte szükség lesz, főleg, ha már a báty megjelent, ráadásul pont a legrosszabbkor.
*Főnök, Bai megjelent – tömör és egyértelmű voltam –, úgyhogy egy darabig eltűnök, ne keress.*
Hallottam, hogy szaporábban veszi a levegőt, úgyhogy szerintem megértette a helyzetet. És le is rakom.

Közben Rei és Neko egyedül maradt.
– Amúgy ki vagy? És hogyhogy nem akadtál ki, hogy egy bérgyilkos a pasid? Meg pont Sai… Tudom, hogy jó pasi. De könyörtelen.
Erre csak elvigyorodott Rei, amire Nekónak valamiért rossz érzése támadt. – Nem izgat, jó, persze, sokkolt legelsőnek, de már mindegy. Ami meg a másik kérdés, Reinek hívnak, a többihez nincs közöd.
Nekónak ez a válasz nem nagyon tetszett, már majdnem megszólalna, de Rei leinti.
– Elmegyek.
– He?
– Megyek, és néhány dolgot én is hozok.
– Hozol? – néz furán. – Nem kéne, ha Bai tudja, mennyire fontos vagy Árnyéknak, akkor célpont vagy számára.
– Tudok magamra vigyázni.
– Hát szerintem nem, főleg ez nem a te világod.
Erre Rei közelebb megy, és elég pszichopata mosoly kíséretében megnyalja a száját. – Az én világom más.
Erre ott hagyja a lefagyott fiút, és a kínzókamrája felé veszi az irányt.
Lassan sétál, szereti a sötétet, és mostanság valahogy elhanyagolta a dolgait, folyton Saival volt, de már kezdett forrni a vére. A vér és a halálsikolyok hiányoztak neki. Már azt se tudja, mikor volt legutoljára arrafelé, mikor ment el az ismerős házak között, mikor lett az egész hely egyre lakatlanabb, aztán mikor jutott el az elhagyatottak erdejében a kis házikójához, ami romos és sötét. Mikor érezte meg a rothadó hús szagát, és mikor csapta meg hirtelen a vér, a hús szaga, ahogy benyit. Nem is tudta, mikor kaszabolt le valakit, mikor hallotta a csontok roppanását, vagyis már tényleg jó rég volt. De a tudatában még elevenen éltek a képek és hangok. 
Belép, és elárasztja nosztalgia, beleszippant a levegőbe, ami tömény halál. Jólesően sóhajt egyet.
Összeszed néhány fegyvert, főként a kedvenc késeit, és még egy kicsit elnézelődik, aztán indul.
Egy fekete táskába rakott mindent, és kifele menet még visszanézett az ismerős erdőre. Lassan újra felváltották a csendes magányt a nyüzsgő város hangjai. 
De ahogy sétál visszafele, különös érzés keríti hatalmába, mintha valaki figyelné. „Hm, ez a bátyuska talán ilyen jó lenne?” – vigyorog sunyin, és hirtelen az egyik kereszteződésben egy kocsi alá dobja a táskáját, és egy kicsit sietősebbre veszi a lépteit. „Akkor játsszunk.”
Nem feltűnően, inkább csak a szemeit járatja ide-oda, hogy véletlenül nem vesz-e észre valakit.
Nem vett észre senkit, de tudta, hogy figyelik. A sötétben két szempár figyeli Reit, aki kicsit se ijedt meg, ami az emberünknek nem nagyon tetszett. Kicsit furcsa neki, hogy most ő az üldözött, de nem riadt meg ettől, élvezte, hogy teljesen forr a vére. Élvezte, hogy figyelik, és akaratlanul is Sai jutott eszébe, és tekintete, amivel fel tudná falni. „Mik nem jutnak eszembe ilyen szituációban.” – nevet magában.
Rei már majdnem meg akar lépni, mikor egy pillanatra elment a világítás az utcáról, és Rei eltűnt, mire újra világos lett.

Közben Árnyék is visszatért…
– Rei… 
– Elment – szólal meg Neko.
Sai falfehér lett. – Micsoda? Mit mondtál? – hebegett.
– Furcsa egy fiú, már megbocsáss. Kiráz tőle a hideg, nem kóser szerintem.
Sai csak legyint, és elereszt egy félmosolyt. – Hát, ha velem van, nem is lehet normális, nem?
– Nem csak úgy értem. Rossz érzésem lesz miatta, mint mikor találkozol egy veszélyes fazonnal, csak nála ez nem mutatkozik meg külsőben.
Sai nagyot nézett, tudta, hogy Neko jó emberismerő és kiválóak a megfigyelőképességei, de ezt azért nem várta volna.
– Hát az biztos, kivételes alak.
– Mit nem mondasz el?
– Az most nem fontos, meg kell keresnem.
– Várj, veszélyes.
– Az engem kicsit se érdekel, Rei egy olyan ember, akiért én meg is halnék.
Neko lefagyott, már jó rég ismeri Árnyékot, de ilyet még sose hallott tőle.
Mire feleszmélt, Árnyék már sehol se volt. – Hülye szerelmes.