Aki elkapta a gyilkost! (Befejezett)

☠️A buli folytatódik?

– Rei...
Ahogy meghallotta a nevét, hirtelen hátranéz, de csak az egyik osztálytársa szólt neki.
– Ott vagyunk – mutat az egyik asztalra, de mikor rápillantott Reire, hátrálni kezdett, olyan sötét aurát árasztott magából a fiú, hogy még a Sátán is megirigyelhette volna, a tekintete meg azt sugallta, még egy szó, és felkoncollak.
Mikor hirtelen valaki megfogja a kezét, mint egy idegbeteg megpördül, és már nyílna a szája... de egy ismerős csoda ezüst szemekkel találta szembe magát. Legelsőnek nem jutott el tudatáig, hogy kié is az a szempár, aztán kapcsolt.
– S-Sa-Sai...?
– Nahát, te hogy kerülsz ide? – Most egy kicsit se akarta látni a fiút, mert feltörtek benne az eddig elnyomott vágyai.
Aztán melléjük lépnek a többiek is.
– Az osztállyal... – adja a rövid választ.
Sóhajtott egyet, és úgy folytatta. – Milyen véletlen... – mosolyog Sai.
– Nahát, csak megtaláltátok egymást – szólal meg az egyik fiú, Rei aprót bólint... de nem volt képes Sai szemeibe újra belenézni, mert őt is valami furcsa vágy fogta el.
Mei megáll Rei mellett. – Ő az a Sai? – kérdi a fiút, aki megint csak helyeslően bólint.
Sai elmosolyodik. – Szia, szép hölgy... Sai vagyok – csókol kezet kacéran.
Mei enyhén elpirul. – Szia, Meinek hívnak – mutatkozik be.
Reit hirtelen öntötte el a düh, és ha nem fogja vissza magát, még olyat tett volna, amit megbán... – „A franc... egyre rosszabb... féltékenység..."– mondja ingerülten, mintha Sai észrevette volna, hogy a feketeség féltékeny... Elvigyorodott, és valamiért jó érzés fogta el.
Aztán többet nem beszéltek, egy kört álltak, és mindenki együtt táncolt, de mióta így összefutottak, még ha lopva is... mindig egymást bámulták.
Aztán megszólal a DJ: – Na, fiatalok... ezután a szám után egy lassú következik, a fiúk kérjék fel a hölgypartnereiket. – Ennyivel befejezte, és folytatódott a szám.
Rei hirtelen halálra sápadt, megragadta Sai karját. – Mindjárt visszajövünk – legyint egyet, és el is tűntek, mindenki csak pislogott a történteken, és tovább táncoltak.
A két fiú egy facsoportnál állt meg, onnan senki nem láthatta meg őket.
Sai furcsán pislogott a kissé lihegő fiúra, nem tudta mire vélni ezt. – Mi az, valami baj van?
– Ne-nem tudok táncolni – nyögi ingerülten, erre Sai elmosolyodik.
– A lassúra gondolsz? – kérdezi meg azért.
– Igen.
Erre még nagyobb mosoly húzódott végig arcán.
– Ne röhögj ki – mondja dühösen.
– Nyugalom, nyugalom – mondja nevetve, összeborzolja a fekete tincseit, és magához húzza.
Igaz, ebben nem volt semmi különleges, de a két srácnak heves ütemekben kezdett verni a szíve.
– Na, akkor figyelj... Az egyik kezeddel fogd meg a lány derekát, a másikkal meg a kezét – érinti meg a kezét, aztán másik keze levándorolt a csípőjére, Reit kirázta a hideg.
– Na és most... 1-2-1-2-1-2... aucs... – Rei rálépett Sai lábára.
– Bocsi... Ez a hülye tánc – fújja fel magát idegesen, Sai annyira aranyosnak találta, hogy elkezdett nevetni.
– Nyugi, tökmag... – borzolja össze fekete tincseit.
– He? Mi van? Tökmag?... Csak 5 centivel vagy magasabb, ne merd... ne tökmagozz itt nekem – mondja dühösen.
– Haha, na mi van, rátapintottam a gyenge pontodra – neveti kicsit gonoszkásan.
Reit teljesen elöntötte a düh... belebokszolt karjába. – Ha még egyszer így hívsz, leverlek... – mondja kikelve magából, de Sai még így is roppant aranyosnak találta.
Nem bírt tovább magával, hirtelen a fához szorította a fiút, még meglepődni se volt ideje... Mohón kapott ajkai után, és Rei se volt képes ellenállni, így viszonozta a csókot. Miután szétváltak, Rei megkérdezte, amin már egész nap gondolkodott. – Miért? Hisz nem is ismersz, és otthagytál reggel...
Sai valahogy érezte, hogy ezt fogja mondani. – Munka volt, és nem akartalak felkelteni... meg este azt mondtad, hogy jobb lenne nem találkozni többet...
– „Nem akart felkelteni"– gondolkozik el. – Várj, mikor mondtam én ilyet? – eszmél fel.
– A második menetnél...
– Nem emlékszem – rázza meg a fejét, de aztán nem gondolkozott többet... Hirtelen a földre teperte Sait, és vadul lesmárolta, aztán megnyalta a füle mögötti kis részt és a nyakát, annyira hallani akarta a szürkeség hangját, nyögéseit, hogy ha nem fogja vissza magát, itt helyben magáévá tette volna.
– Te vagy én vagyok közelebb? – kérdi Sai.
– „Nem szabad"– figyelmezteti magát. – Te... – adja a gyors választ.
Erre Sai felkapja. – Akkor hozzám megyünk... – vigyorog.
Rei elmosolyodott Sai őszinte, kicsit vicces reakcióján... Az esze még mindig figyelmeztette, de a vágyai elhomályosították a normális gondolkodását. – Ugye az utcán nem a karodban akarsz vinni?
– Miért, zavarna?
– Hát... „Igazából nem, kedvemre lenne" – mondja magában.
– Hát??
– Inkább tegyél le – tér észhez.
– Értettem, főnök – szalutál viccelődve, és lerakja karjaiból, erre Rei még önkéntelenül felnevet, és elindul.
Csendben tették meg az utat, mikor Sai megérinti a kezét és összekulcsolja ujjaikat, Rei nagyot nézett... Először ránéz a mellette sétálóra, aztán kezükre... nem merte megmozdítani ujjait, nemhogy megszorítani, hisz az hogy nézne ki, de a végén az utolsó pár méternél csak meggondolta magát, és megszorította. Sai elmosolyodott, Rei úgy gondolta... mindjárt dudorászni kezd, és ezt elég viccesnek találta. – „Az nem lehet, hogy..." – gondolkodik el.
Ahogy a ház elé értek, még be se léptek a szobába, és már egymást falták... Amire beértek a szobába, már ruha nem volt rajtuk.
Most Rei volt a dominánsabb, az ágyra döntötte Sait, és izmos hasára ülve csókolta meg, aztán lefele a nyakát nyalogatta. Mire leért a mellbimbóihoz, és azokat kezdte ingerelni, érezte, hogy az alatta lévő egyre nedvesebb lesz, de nem csak ő... Lentebb haladt... Izmos hasfalát és farka csücskét is megnyalintotta, ettől Sai olyan kéjesen nyögött fel, hogy Rei azt hitte, azon nyomban elélvez tőle, ránézett a lihegő fiúra, és beleharapott saját ajkába. – „Hh... Úristen... Ezt nem bírom... Olyan csábító, hogy az már bűn" – gondolja zihálva.
Ezután a kijelentése után, nem hiszem, hogy képes volt tovább türtőztetni magát... muszáj volt magáévá tennie. Teljesen bekapta Sai meredező férfiasságát, és ezzel egyetemben tágítani kezdte, nyelvével őrjíteni kezdte a szürkeséget, a várva várt hatás se maradt el... Sai se szeretett tétlenül nyögdécselni, kicsit megdöntötte magát, kezébe vette Rei nedvesedő farkát, és ritmikusan mozgatni kezdte kezét... Ettől Rei kicsit megrogyott, és egész teste beleremegett, de a kényeztetést nem hagyta abba.
Pár perc múlva...
– Ezt már nem bírom tovább... beteszem – nyögi Rei.
Sai csak bólintani tudott, aztán érezte, hogy a teste egyre forróbb és forróbb lesz, ahogy Rei benne mozog. Nem kellett sok semelyiküknek, hogy egymást lökjék bele a vágyak feneketlen szakadékába... Sait aztán forróság öntötte el, ami aztán a lábán folyt le.
Rei aztán ráült Sai hasára, és szenvedélyes csókot váltottak, de itt a vágyakkal elködösült tekintetű fiú még nem akart megállni... Széthúzta fenekét, és egyszerűen ráült Sai farkára. Hátradobva fejét akkorát ordított, hogy az alatta fekvő még kissé megijedt... A hatalmas nyögés közepette elég gyorsan elélvezett. Sai csak tátogott, hogy most mi történt...
Reinek nem kellett sok, hogy összeszedje magát, és le-fel kezdett mozogni... Ahogy ránézett Sai a rajta lovagló fiúra, teljesen elállt a szava, és elvesztette a megmaradt józan eszét vagy önuralmát. Megfogta a felette lovagló derekát, és teljesen beléhatolt, ilyen mélyre még sose hatolt, mint most... Érezte Rei lüktető testét, minden egyes mozdulatát... Annyira akarta, hogy az már beteges volt számára...
Reit egyszeriben forróság öntötte el, és vággyal teli tébolyultsággal vigyorodott el. – Ne, ne hagyd abba... E-ez csodás érzés... Dugj meg jó keményen. – Rei teljesen ledöbbent a saját szavaitól, de most egyszerűen képtelen volt a szavain merengeni... csak Sait akarta érezni.
Sai a meglepődéstől tágra nyílt szemekkel figyelte a felette lihegő fiút, aztán perverz vigyorra húzta száját. – Ma mindenféleképpen akarlak mocskossá tenni... – csókol bele nyakába, és egy csóknyomot hagyott rajta, aztán szexin szívogatni és nyalogatni kezdi mellbimbóit.
Rei még mindig lovagol partnerén, Sai közben merev farkát kényezteti, hogy jobban az őrületbe kergesse, aztán hirtelen az ágyra dönti, és elég keményen szeretkezni kezdtek, egyszerűen vágyai irányították testét, képtelen volt megállni... Egy végső lökéssel mindketten elélveztek, ki tudja, hányadjára. De úgy látszott, ez volt az utolsó körük, mert mind a ketten kidőltek a kimerültségtől.

Reggel borult napra ébredt Rei, de mikor körülnézett, eléggé sokkot kapott... Sai karjaiban feküdt, a fiú békésen szuszogott mellette... Teljesen elfogta az ijedtség. Volt már nővel kapcsolata, szex, más semmi... Mikor felkelt, egyedül volt... Persze utána megölt mindenkit, aki otthagyta, de ez most nem lényeg... Most itt fekszik valaki mellette, öleli... kérés, kérdés nélkül, és ez teljesen megrémítette.
– Ez-ez... nem normális... – rázza meg a fejét, meg amit tegnap művelt, nem ismert saját magára.
Ki akart mászni Sai karjaiból, elmenekülni, bezárkózni valahová... de nem akarta felébreszteni a békésen szundikálót, így nem mozdult. Sai túl szorosan ölelte, túl jó volt a karjai közt, és bódító illata újra beindította, nem tudott mit kezdeni saját magával. Vörös arccal áttette a kezét Sai testén, és magához ölelte, túlságosan vágyott a fiú érintésére, illatára, testére, ölelésére, vagyis mindenére... hogy már alig tudta türtőztetni magát. Minél közelebb húzta magához, annál jobban vágyott rá.
– Elég... – rázza meg a fejét, hogy magához térjen, és elengedte.
Végigsimította az alvó hasát, és mellkasához emelte, mikor hirtelen Sai megfogja a kezét. Rei még megijedt, és hirtelen felnézett Saira, aki mosolygott, az a mosoly olyan békés és szexy volt, hogy Rei azt hitte, újra letámadja, de türtőztette magát.
– Jó reggelt! – köszönti a most kelő ifjú.
– J-jó reggelt! – dadogja kicsit, de aztán megakadt a lélegzete, mert Sai hirtelen átölelte.
– Bocsi, ha durva voltam.
Reinek még a szava is elállt, szólni akart, de nem jött ki hang a torkán... Kellett pár perc, míg összeszedte magát, és meg tudott szólalni. – Nem baj, annyira nem fáj – veregeti meg az aggódó tekintetű srácot.
Sai nem engedte el, így voltak még pár percig, nem tudták elengedni egymást... Mikor a legrosszabbkor csörren meg a telefonja Sainak. Sai odakapta a fejét, és valósággal az idegroham kerülgette, felpattant, és majdnem a falhoz vágta, mikor Rei megszólal.
– Nem veszed fel?
– Ha felveszem, el kell mennem...
– Ha akarod, felveheted, majd később találkozunk. „Mi van? Később? Soha többet nem kéne találkoznunk..."– gondolja, de ezt nem akarta kimondani hangosan, pedig nagyon azon volt.
– Hát legyen...
– Moshi-moshi – veszi fel ingerülten a telefont.
Még a főnök kissé meghökkent ezen a hangnemen. – Bocsi, hogy felkeltettelek... – kezdi el, de Sai félbeszakítja.
– Csak mondd...
– Lenne egy új munka, de ez személyes... A lányom férjét megölték, és azt akarom, hogy likvidáld a tettest, az adatokat átküldöm a telefonodra, jó?
– Meglesz – mondom lelketlenül.
– A pénzért gyere be...
– Ok. – Ezzel letette, és ránéz Reire.
– Mosakodj meg nyugodtan, nekem most el kell mennem... – mondja, ahogy ránéz, de sok önuralom kellett neki, hogy ne menjen egy gyors kört kora reggel.
Rei bólintott, és a sürgő-forgó fiúra néz.
Ahogy kész lett, elindult. – Indulok.
– Ok – mondja Rei kicsit csalódottan.
Mikor aztán olyan történt, amire nem számított, Sai visszasétál, és könnyed, szenvedélyes búcsúcsókot ad Reinek, aztán egy cetlit nyom a kezébe, és vigyorogva távozik. Rei visszahuppant az ágyra, az a csepp kis ereje is elszállt e finom, érzéki csóktól. Felhúzza lábát, összekuporodik, és vörös arcát kezébe temette... Forogni kezdett az ágyban, és mindenféle gondolatok jártak a fejében. – Mi a fene volt ez? Áá, úgy viselkedek már, mint egy szerelmes szűz... Elég legyen, varjú – figyelmezteti magát.
Gyorsan lefürdött, felöltözött, és hazaindult. Mikor hazaért, akkor jutott eszébe a cetli, amit Saitól kapott... Kinyitotta, és egy telefonszám volt ráfirkálva. – Hm... – Ennyi volt a reakciója, gyorsan bevágta a zsebébe, mert ha tovább nézi... fut a telefonhoz, hogy felhívja.
Sóhajtott egyet, a konyhába ment, és csinált valami reggelit, mert kezdett éhes lenni.

Eközben Árnyék a kiscicus besúgójával társalgott az új célpontról...
– Tudod, hol a célpont? – tér a tárgyra azonnal.
– Persze, kinek képzelsz te engemet... – nyavalyog macskásan.
– Jól van, jól van... halljuk – simítja meg buksiját, amitől a cica dorombolni kezdett.
– De el kell utaznod... mert elhagyta az országot.
Erre Sait elkapta az idegbaj. – Az a kis rohadt... – tör ki belőle. – Hova ment? – teszi hozzá.
– Hawaiira...
– Oh, persze... Ott mindig zajlik az élet... Jól van, szerezz négy jegyet...
– Négyet..?
– Ne kérdezz..
A macsek csak bólintott, tudta, ha Árnyék azt mondja, ne kérdezz, akkor nem kérdez... mert úgyse mond semmit. Ezzel a macska eltűnt...
– „Mi ütött belém, el akarom vinni Reit..."– gondolkozik.