Aki elkapta a gyilkost! (Befejezett)

☠️ A félre értés

„– Rei, érezni akarlak… – nyögi szenvedéllyel teli sóhajjal. 
Rei bólint, és pár másodperc múlva már egymást lökik bele a szenvedélyek katlanjába. Őrült iramban szeretkeznek egymás karjaiban, nemsokára forróság önti el mindkettőjüket. 
– Csakis az enyém vagy – súgja a fülébe Rei.
– Nem is akarok másé lenni. – Könyörgő szemekkel pillant a másikra, és belekezdenek a második menetbe.” 
Árnyék hirtelen magához tér. – Csak egy álom... Rei... – Fejét fogva liheg, mikor észreveszi a lábán szunyókáló Sofiát.
Felveszi az ölébe, és az ágyra fekteti, mikor végignéz magán, észreveszi, hogy teljesen felizgult.
– Faszom… – Dühöngve a fürdőszobába sétál, lecsusszanva a fürdőkád elé kigombolja nadrágját.
– Egy álom miatt ilyen keménnyé válni… basszus… ez azért szégyen – fogja tehetetlenül felizgulva a fejét. Sose csinált még ilyet, de úgy érezte, ha nem könnyit azon nyomban magán, meg fog őrülni.
Pólója alá nyúlva izgatni kezdi egyszer jobb, utána bal mellbimbóját, míg egy hegyes kis ponttá nem válik… bokszeréből előveszi farkát, és azt is kényeztetni kezdi. Végigsimítja nyakát, felsőtestét, hasát és nedvesedő farka csücskét. A combja belsejébe markolva fentébb húzza lábát, és egyik keze ritmikus mozgásba kezd farkán… ahogy megérinti egyik gyenge pontját, hatalmas nyögés közepette ordítja szeretője, Rei nevét, magához térve gyorsan befogja száját, és halkan lihegve próbál levegőhöz jutni. Fülel pár másodpercig, hogy nem kelt-e fel véletlenül a szobában alvó Sofia, mert az elég égő lenne, még számára is. Miután nem hall semmit, onnan folytatja, ahol abbahagyta. Kissé széthúzza fenekét, és becsúsztatja egyik ujját, aztán még egy csatlakozik hozzá, hatalmas nyögések közben éri el a csúcsot. Próbálja visszatartani hangját, halkan zihál, de keze ritmikus mozgása még nem állt le, elsötétült, ködösült tekintettel folytatja ezt a beteges vágyódást… mikor mintha Reit látná meg maga előtt, érzi bódító illatát, aztán csodás ajkát és nedves nyelvét nemi szervén, őrjítő késztetést érez arra hogy megérintse. Megrázza a fejét, és ez a csodás hallucináció tovaszáll. Teljesen ledöbbent perverz vágyain… Rei érintését akarta érezni teste minden apró szegletén, megfigyelni, ahogy megremeg a teste, miként hozzáér. Ekkor jött rá valamire, folyamatosan ő jár a fejében. – É- é- én szerelmes lettem belé – dadogja, mikor hirtelen megfeszül a teste, és újra elönti a forróság.
Sai beszáll a fürdőkádba, és legalább egy órát csak folyatja magára a vizet, kicsit sokkolta az észrevétele. Jólesik neki a langyos víz, ahogy a teste összes kis szegletét bejárják a kósza vízcseppek. Mikor egyszeriben kopogtatnak az ajtón, kipattanva magára teker egy törölközőt, és úgy lép ki.
– Bo- csi... – akad meg a szeme Árnyék kidolgozott felsőtestén, dagadó izmain.
– Jól vagy most már?
– Eddig is jól voltam.
– Engem nem csaphatsz be…– közli nemes egyszerűsségel.
Erre Sofia aprót bólint, és zokogni kezdett, átkarolta Árnyékot. – Ez nem ér, még pár napja olyan boldog voltam… most meg Hawaiin a férjem gyilkosát keresem… ez nem ér…– sírdogálja.
Sai úgy állt ott, mint egy rakás szerencsétlenség, nem is tudta, mit kéne tennie… megveregeti a lány vállát. – Megtalálom… – mondja esetlenül.
– Sajnálom – engedi el.
Árnyék felsóhajt, és bólint egyet.
– Akkor most inkább visszamegyek a szobámba. – Ezzel el is tűnt.
Ahogy távozott, Sai lehuppant az ágyra. – „Furcsa, miért csak Rei tud felizgatni ennyire… hogy még amikor nincs is itt velem, mindenhol őt látom. Hát ez azért szánalmas”– gondolkozik el, és elég hülye fejet vágott.
Felvett egy alsót, befeküdt az ágyba, és pár perc múlva aludt is.

„Reggel az ajtó nyitódására ébredt fel, ahogy felnézett, Reit pillantotta meg, és egy késsel közelít felé, nézett is egy nagyot, mikor észrevette, hogy moccanni se bír, bilincsek horzsolták fel csuklóját. A kést nemsokára a testében érezte… váá, istenem, élve felkoncol.”
Mikor hirtelen kipattan az ágyból, hát kapott egy képet emiatt az álom miatt. 
– Mi a csoda volt ez? Ez azért volt, mert tegnap én… áá... – üvölt a fejét fogva.
Felpattan, megmossa arcát, és kiviharzik a szobából. – Munka, igen-igen, gyerünk, koncentrálj...