Aki elkapta a gyilkost! (Befejezett)

☠️Hirtelen szerep csere 😋😉

Sai végigsimította karját, és összekulcsolva ujjaikat, elmélyítette a csókjukat... furcsa módon Rei viszonozta azt, de hirtelen Sai magához térve hátrálni kezdett, aztán mielőtt a meglepett fiú cselekedni tudott volna, se szó, se beszéd, kiszaladt a házból. Rohant, mint valami őrült, így gyorsan hazaért, nem tudta, mi ütött belé.
Rei meg még mindig ott állt a szoba közepén. - Mi- mi a fene volt ez? - rázta meg fejét, ledőlt az ágyra, és pár percig csak bámulta a plafont, a sokkból még mindig nem tért teljesen magához, kicsit becsukta szemét, hogy pihenjen, de elaludt.
Hát Sai meg egész nap le-fel járkált a házban, mire a nap előbújt, úgy nézett ki, mint valami járkáló zombi, és a tettére még mindig nem talált normális magyarázatot.
Rei az óra csörgésére ébredt fel, kinyitja baljós fekete szemeit... szétnéz a szobában, de akkor eszébe jut a tegnapi nap. - Meg- megcsókolt?? De miért? - gondolkodik el, de akkor jut el tudatáig, hogy hétfő van. Most elintézem a fiúkat... - mondja most kicsit dühösen.
Kedvetlenül kelt fel az ágyból, ahhoz se volt kedve, hogy elhúzza a függönyt és beengedjen egy kis napfényt.
Megmosakodott, felöltözve aztán elindult a suliba, ahogy az utcán sétál, megnyalintja száját, és eszébe jut a csók, végi simítja ajkát... - Vá, miken nem gondolkozol... miért akarom folytatni a tegnapi napot? - gondolkozik el, de hirtelen kissé megütögeti arcát. - Elég legyen Varjú - mondja magának.
De valahogy egész úton nem tudta kiverni a fejéből Sai érintését, ahogy végigsimította karját, és ahogy vörös arccal közel hajolt hozzá és lopott tőle egy csókot.
Szerencse, hogy beért a suliba, és ezeket az értelmetlen gondolatokat addig elfelejtette, első lépésként odalép a fiúkhoz, elég gonosz, veszélyes aura árad a testéből. Az eddig beszélgető fiúk kicsit félve néztek fel a mellettük tornyosuló fiúra.
- S-szia, Rei, minden rendben?
- R- rendben? Leitattatok, ráadásul ott mertetek hagyni egyedül részegen az utcán... ez volna rendben? - remeg a dühtől.
- Egyedül? Hiszen ott volt Sai... - mondják a srácok.
- Sai, mi?? Tudtok róla valamit, és ha egy gyilkos karjaiba adtatok volna? - dühöng kikelve.
- Oh, de még élsz?
- „Még jó hogy, hisz én vagyok a gyilkos." Nem az a lényeg...
- Nyugalom, és mi van vele, azóta nem is láttuk - kérdi a legidősebb srác.
Erre eszébe jut, hogy részegen lefeküdtek, és a tegnapi csók, még elpirult. - Nincs semmi, azt hiszem, jól van - mondja ezt már halkabban.
- Hm, jól vagy? Ma valahogy furább vagy a megszokottnál.
- Persze, hogy jól vagyok - vágja rá. - De a húzásotokért még elintézlek - veszi fel a gyilkos pillantását, a fiúk erre visítva szaladnak ki a teremből. - Jaj, ne - nyavalyogják.
Rei meg leül a helyére, és mindenféle gyilkos gondolatokkal terelte el a figyelmét, nem érdekelte se a suli, se a tanulás, főleg nem az emberek.
Néhány óra múlva egy kissé feszengő lány állt az elbambult fiú asztalához... félhosszú göndör haját pödörgette, Rei magára öltve ártatlan mosolyát felé fordult, ki gondolta volna, hogy e ártatlan, szelíd mosoly mögött pont most boncol fel.
- Tessék, szeretnél valamit?
- Hát- hát igen, pénteken az osztály és néhány külsős elmegy bulizni, el szerettelek v-volna hívni téged - dadogja kicsit esetlen hangon.
- Mei, ugye?
A lány bólint.
- „Nincs pasija, elég népszerű, igazából nem ennyire félénk, akkor most mi ütött belé... egyke gyerek, szerető szülei vannak, jól nevelt, középrétegbe tartozó lány. 160 cm magas, 17 éves, de jövő hónapban betölti a 18-at, súlyosabb sérülése még nem volt, semmi törés vagy ilyesmi, testfelépítése jó, mindig vigyázz magára és környezetére. Kedves, aranyos és nagyon segítőkész leányzó, mindig figyel barátaira, bármi áron megvédené őket... egy ilyen embert lenne jó megtörni, kedves, törékeny... mégis makacsan ragaszkodik az élethez és barátaihoz. Biztosan csodásan ordítana... - gondolja át a dolgokat.
- Majd még átgondolom. - mondja aztán.
- Köszönöm. - Mei boldogan ugrált oda barátaihoz, hogy elmesélje a nagy hírt, még ha nem is mondott semmi nyilvánvaló dolgot, persze Rei mint a legtöbb emberi tettet, ezt se értette, de annyit leszűrt, hogy tetszik a lánynak.
Megvonta a vállát, és újra elveszett gondolataiban... így hamar vége lett a sulinak, vagyis inkább hazament, nem bírt tovább koncentrálni semmire.
Olyan fáradtnak érezte magát egész nap, hogy mikor hazaért, egyből lefeküdt az ágyra, és elnyomta az álom.
Egy sötét helyen ébredt fel, megmozdult, de olyan érzése volt, mintha lekötözték volna, egy ismerős kéz érintette... lenézett, és egy alak körvonala rajzolódott ki nem messze tőle, és mikor az ismeretlen alak közelebb jött, megpillantja Sai izmos felsőtestét, ezüst szemeit és szürke haját... annyira megbabonázta tekintete, érintése, hogy mozdulni se bírt.
Ekkor minden kivilágosodott, és Rei az ágyában tért magához. - Mi a fene? - Nem akart semmire gondolni, kiugrott az ágyból, kiszaladt a házából, és nemsokára a kínzókamrájában találta magát.
Muszáj volt elterelnie gondolatait, ezért pár emberrel végzett, pár perc múlva... már csak az áldozatok halálsikolya visszhangzott fejében. Miután végzett, őrült módjára röhögött és ugrált le-fel, tiszta vér volt, kissé megnyugodott... leült az egyik székre, és végignézett a munkáján, aztán végigméri magát.
- Mi ütött belém?- gondolkodik.
Gyorsan hazament lefürödni... lemosta magáról a vért, aztán beült a kádba, élvezte, ahogy a meleg víz testéhez ér, és majdnem bealudt, mikor csengetnek, hát egy kis idegbaj elkapta. - Ki ez ilyenkor? - dühöng, magára csavarva egy törölközőt az ajtóhoz lép, de nagy meglepetésben lesz része, mert Sai áll az ajtó előtt.
Sai meghajolva elordítja magát, ráadásul teljesen vörös a félmeztelen sráctól. - Sajnálom.
Rei mosolyogva az ajtóhoz dől, igaz a belső hangja ordítja, hogy zárd be az ajtót... de annyira aranyosnak találja a zavarban lévő srácot, hogy egész nap elnézegetné.
Sai ahogy felnéz, megakad a szeme csupasz felsőtestén, és újra lesütve a szemét, még jobban elpirul... aztán olyan történik, amire még Rei se tudja a választ, egyszerűen behúzta a kint ácsorgó fiút, és az ágyra dönti. Felé magasodva, vigyorogva... csókolja meg, Sai csak pislogni tudott, de viszonozta, még ha meg is lepődött, itt pattant el valami mindkettőjükben, innen már nincs visszaút, hisz mindketten vágytak a másikra. A feketeség minden felesleges ruhadarabtól megszabadította az alatta fekvőt, Sai meg olyan gyors mozdulattal dobta le róla a törölközőt, hogy az a másik szobáig meg se állt volna, ha nincs ott a fal. Ahogy Rei megnyalintja Sai mellbimbóját, olyan csodásan nyögött fel, hogy ezek után nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy még hallani akarja ezt a hangot. Végigsimítja hasát, és nyelvével követi ujjai nyomát, minden kis rezdülését figyeli az ezüst szeműnek, minden egyes kéjes mozdulatát, vággyal teli nyögéseit, ahogy farka csücske egyre nedvesebb lesz, ahogy kissé, mégis csábítóan vonaglik, remeg meg alatta e fiatal és érdekes test. Annyira elábrándozott, hogy csak azt vette észre... miként már eléggé kitágította az alatta nyögdécselő fiút, és a bejárat felé magasodik. Na, itt megtorpant egy kicsit... esze figyelmeztette „mi a frászt művelsz, elég legyen már", de a vágyai „tedd magadévá, érezni akarom minden mozdulatát", és úgy látszott, csak a vágyai voltak erősebbek. Határozottan, mégis óvatosan hatolt be, nem akart fájdalmat okozni. Kicsit szokta a helyzetet, aztán elkezdett mozogni, Sai igaz, kicsit feljajdult, mikor érezte a testébe nyilalló fájdalmat, de ez hamar átment vággyal teli nyögésekbe. Rei minden egyes mozdulatát, Sai hangos, kéjes és csábító hanggal jutalmazta. Ahogy egyre bentebb és bentebb hatolt, érezte, hogy egyszerre lüktetnek, elmosolyodott.
- Most érzem, ahogy lüktetsz - mondja vigyorogva, és nem hitte el, hogy mit mondott.
Sai teljesen zavarba jött, és elordítja magát. - N-ne mondj ilyet...
De ő csak vigyorgott, aztán egy erős lökéssel a mennybe repítette mindkettőjüket, Sai hirtelen Reibe kapaszkodott, és érezte, hogy megfeszül a teste. A feketeség zihálva roskadt a partnerére... Miután kissé összeszedte magát, felmagasodva mellé huppant... kezdett a légzése is visszaállni az alapra.
- Mi a fene ütött belém, mit műveltem - gondolkozik el Rei, de egyszerűen nem bírta megállni, hogy ne nézzen rá. Kezére támaszkodott, tenyerébe fektette fejét, és Sai felé fordult. Akinek még csak most rendeződött a légzése, és vörösen zihált mellette, elmosolyodott.
- „A francba, fordulj már meg, így is elég gáz a helyzet" - gondolja, de aztán Sai zavartan felé fordul, és egy pillanatra megakadt egymáson a tekintetük, hirtelen el akart fordulni, de Rei gyorsabb volt nála, fogta, és egyszerűen megcsókolta. Miután Sait levette a lábáról e finom, mégis vad csók, Rei felült, és gonoszan elmosolyodott. - Elmegyek lefürödni - áll fel, és elindul a fürdőszoba felé.
Sainak ez volt a végső döfés, olyan vágyakozva pillant a meztelen fiú után, hogy ezt még Rei is észrevette.
- Akarsz csatlakozni? - gúnyos és szexy mosolyában Sai teljesen elveszett.
- Mii?? Áá, nem... - rázza zavarában a fejét.
- Oh, hát ha nem... akkor nem, de ha meggondolod... - És eltűnt.
Megengedte a vizet, és beült a kádba. - Basszus, mi a fene ütött belém? Ráindultam egy srácra... hát ez gáz. - Tehetetlenségében a fejét fogja, és hirtelen a víz alá bújik.
Sai eközben megállt a fürdőszobaajtó előtt, de nem mert bekopogni, így is elég hülyén érezte magát, főleg a vágyai miatt... mert újra érinteni akarta, megcsókolni, cirógatni, simogatni és ölelni.
Aztán összeszedte magát, és mielőtt újra gondolkozni tudna, bekopogott. Rei hirtelen feljött a felszínre, és az ajtó felé néz. - Gyere csak be... - mondja vigyorogva.
De nem jött válasz, felállva az ajtóhoz lép, és kinyitja, Sai ott állt a zavarodottságtól elpirult arccal, hirtelen el akart szaladni, de Rei gyorsan elkapta, megcsókolta, és bevágta a fürdőkádba. Lassan felé magasodik... - Vá-váárj... - szólal meg hirtelen Sai, míg magánál van.
- Oh, tényleg? Ez itt lent nem azt mondja - simítja végig testét. - Tudom, hogy akarsz - mondja kicsit gonoszul.
- Igen, jól gondolod... bárkinél jobban akarlak... de-de...
Erre Rei kissé megtorpan. - Mit mondtál? - Kissé összezavarodva leszállt róla, és összekuporodott előtte.
Kínos csönd terült el a házon, Rei lábára hajtotta fejét, és egyre vörösebb lett az arca, Sai meg csak ide-oda forgatta a fejét, aztán ő törte meg a csendet.
- Mi a frászt művelünk mi??
- Ne-ne-m tudom... - próbál válaszolni Rei.
Erre egymásra néztek, mintha mindkettőjük szemében ugyanaz a vágy izzott volna, Sai becsukja szemeit, hogy átgondolja a dolgokat.
- „Nem-nem.. térj magadhoz, Árnyék... a te munkádban érzelmeknek és párkapcsolatnak nincs helye."- Erre hirtelen megtorpan. „M- mi-mit mondtam??"
Kinyitja szemeit, és ránéz az összekuporodott fiúra. - „Párkapcsolat... mi a fene? Miért pont ezt a fiút akarom, de ilyet még sose éreztem." - Egyszerűen átölelte, Rei hirtelen felnéz, és tágra nyílt szemekkel nézett rá, eléggé meglepődött.
- Sajnálom. - Váratlanul megpuszilta nyakát, aztán megharapdálja fülét, Rei teste teljesen beleremegett. Megnyalintva nyakát egyre lentebb haladt volna, ha nem tér magához.
- B-bo-bocsánat... - húzza el a kezét, mikor Rei megragadja.
- N-ne hagyd abba - mondja zavartan.
Sainak se kellett kétszer mondani, még ha meg is lepte ez a kijelentés, szelíden elmosolyodott, és onnan folytatta, ahol abbahagyta. Nyelvével izgatni kezdte partnere mellbimbóját, aztán hasát nyalta végig, de az ágyékánál kissé megtorpan, erre Rei hirtelen felemeli a vízből csípőjét. Sai érti a célzást, és teljesen bekapta nedves farkát a feketeségnek, nem kellett sok, hogy ne tudjon másra gondolni, mint Sai csodás nyelvtechnikájára, és arra, hogy milyen csábítón is szopja le, ettől még jobban beindult.
Érezte, hogy egész teste felforrósodik, és hirtelen elment, minden porcikája beleremegett, akkor vette észre, hogy Sai arcára élvezett. - Jaj, bocsi... - törölné le, de egy részét lenyelte, erre olyan vörös lett, mint a rák. M-miéért?
Sai vigyorogva vállat von. - Folytathatom?
- Igen, azt akarom, hogy bennem légy. - Hát most jutott el tényleg odáig, hogy nem értette, miért mondta ezt.
Erre emelkedni kezd, és Sai ölében találja magát. - Mit csinálsz?
- Hát a fürdőkádban elég kényelmetlen lenne, nem gondolod?
- Hát... - ránéz a kádra, aztán a szoba felé pillant, de mielőtt megszólalhatott volna, már indultak is kifele, nem sok idő kellett, és az ágyban találta magát. Sai felé magasodva megcsókolta.
- „Gondolt rám..." - Itt adta be végleg az esze a szolgálatot, a lába magától mozdult meg, összekulcsolta Sai teste körül, és magához húzta. - Akarlak - súgja szexy hangon.
Na Sainak is eddig tartott az önuralma, tágítani kezdi... először csak egy ujj csúszik ki-be, aztán kettő és három, ahogy egyre több ujj csatlakozik a többihez, annál intenzívebbek Rei nyögései.
Sai agyát elhomályosították a túlfűtött vágyak, csak Reit akarta érezni. Hogy elterelje a figyelmét, forrón és mohón csókolta meg, vágyakozva tapadt össze a két fiú ajka, aztán egy határozott mozdulattal belé hatolt. Rei hirtelen végigszántotta körmeivel Sai hátát, és kissé feljajdult.
- Jól vagy? - kérdi kicsit megijedve a szürkeség.
Erre Rei megragadja a vállát. - Ha nem kezdesz el mozogni, igen... rosszul leszek - kezdi mozgatni lassan csípőjét, az ezüst szemű hallgatott a szép szóra, mosolyogva folytatta.
A két srác a végkimerültségig hajtotta egymást, és mikor már mindketten teljesen kimerültek, eléggé szépen kidőltek.