Aki elkapta a gyilkost! (Befejezett)

☠️A munka és a buli kezdés

Rei következő nap kábán és fáradtan kelt fel... végignézett a szobában, és akkor vette észre, hogy Sainak már hűlt helye... valamiért elszomorította ez a tény. Felkelt, megmosta az arcát, és felöltözve kilépett a házból, céltalanul bolyongott az utcán. Nem volt kedve suliba menni, így hát messze elkerülte.

Kora reggel... Sai szemszögéből...
Elég kábán tért magához, és mikor megérintette a mellette lévő karját, halálra sápadt. - Mi a fenét műveltem én tegnap este - villantak be a képek, vörös arcát tenyerébe rejti el.
Kimászott az ágyból, szépen lassan, nehogy felkeltse Reit. Az órára pillant... már 5 óra is elmúlt, felöltözik, aztán ránéz a szuszogó fiúra. - Annyira aranyos - gondolja, és megsimítja arcát.
Mikor megcsörren a telefonja, hirtelenjében kapja fel, aztán újra az ágy felé pillant, nagy szerencse, Rei még mindig édesdeden alszik.
- Halló - suttogja.
- Miért suttogsz? - kérdi a főnők a másik végén.
- Hosszú, munka?
- Talált, ráérsz?
- Igen - bólint, persze ezt a másik oldalon nem látták.
Lerakja, és az ágy szélére ül. - Nem kéne szó nélkül lelépnem... de hát... - Nem szólt többet, az ablakpárkányhoz sétál, még utoljára vet egy búcsúpillantást. - Jobb, ha menekülök... míg tényleg bele nem esek - gondolja, aztán se szó, se beszéd, kiugrott, és eltűnt.

Már 7 óra... Árnyék és a főnők beszélgetnek az irodában.
- Megtudtál valamit Varjúról?
- Nem, egy helyben toporgok, de én aztán nem adom fel - sóhajtja.
- Azt el is várom a legjobbtól - mondja, miként rágyújt egy szivarra.
- Ki az új célpont? - kérdi olyan lelketlen hangnemmel, amilyennel csak lehet.
- Egy kém, a rendőrség bérelt fel.
- Rendőrség?
- Igen, fontos információk szivárogtak ki miatta.
- Értem. - Ezzel eltűnt, miután a fele fizetséget elvette az asztalról.
Belép egy fekete öltönyös férfi, és a szivarozó pasi mellé áll.
- Főnők, nem veszélyes ez az Árnyék... hisz nem lehet befolyásolni, szemmel tartani, és még mi se tudjuk az igazi személyazonosságát - kérdi az izmosnak nem mondható irodakukac.
- Az lehet, de ő a legjobb. Sok dicsőséget hozott már nekem, és a befolyásomat is az ő kiváló munkájának köszönhetem... hisz ki akarna velem szembeszegülni, mikor tudják, kit is szoktam megbízni a feladatokkal... - vigyorodik el.
- És ha egyszer fellázad, nincs semmi, amivel sakkban lehet tartani...
- Hát igen, ő egy tényleges Árnyék... - kuncog, aztán folytatja: - Még a kiképzői se tudják, ki is ő valójában...
- Még jó... hiszen megölte mindegyiket. Aztán meg magánvállalkozásba kezdett - dörmögi.
- Ezért jobb vele barátságban lenni, mintha az ellenségünk lenne.
- Ez igaz.
- Meg ő is sok befolyással bír.
- Ezt hogy érti?
- Nem vagyok én hülye, olyan eltűnt embereket talál meg... szerintem mindenhol van besúgó embere.
- Á, értem. De most mégis olyan kiegyensúlyozatlannak tűnt.
- Oh, te is észrevetted.
- Főnők is észrevette, akkor csak nem hallucináltam.
- Hát igen, na de mindegy... nehéz eset a srác, meg ő csak Árnyék... ki tudja, mi jár a fejében - inti le a férfit, aki meghajol és távozik.
Eközben Árnyék az egyik sikátorban tűnt fel, már a delet is elütötte az óra, mikor egy macska libben oda mellé... nyávog egy sort, mikor megszólal a bérgyilkosunk.
- Elég már a színjátékból - szólal meg türelmetlenül, mikor a macska egy vörös hajú, citromsárga szemű fiúvá válik.
- A türelmetlenséged, senpai... - ütögeti meg a hátát.
- Megvan?
- Ismerhetsz...
- Akkor itt a pénz - dob át egy borítékot a macseknak. - Na mesélj, cicusom... - simogatja meg vörös fürtjeit, mikor Rei jut eszébe, és még elkapja a kezét.
Dorombolva mesélni kezd, igaz, észreveszi a hatásszünetet, de nem szól. - Na akkor, egy volt rendőrzseni a kémünk, és egy nagyon jó hacker, elég nehéz volt megtalálni... veszélyes alak, jobb vele vigyázni.
- Ha a célpontom, akkor jobb, ha ő vigyáz - teszi hozzá.
- Ez is igaz.
- Na akkor, mindent tudni akarok róla...
- A neve Takawa... felesége és egy gyereke van, sok év munka után kidobták a felsővezetésből, lehetséges, hogy ezért árulta el a rendőrséget.
Hétfőn-szerdán - Mindennap 4-5 óráig egy kis étteremben ebédel, előtte és utána a hacker munkálatok.
Kedden-pénteken - Egy clubban van 8 órától.
Csütörtökön - Családjával tölti az egész napot.
Szombaton - Hazaárulás...
Vasárnap - Pihen a bázison...
Okos, precíz, leleményes, erős, még a harc során is tud tanulni és fejlődni, ami nagy szó, mert erre kevesen képesek...
- Értem... na akkor később. - Ezzel Árnyék a kém tartózkodási helye felé vette az irányt.
A vörös macskafiú addig nézte bálványát, míg az el nem tűnt a szeme elől.
- Nehéz lesz, de neki biztos sikerülni fog... Sose bízott a papírokban leírt dolgokban, minden információt a fejemben kell tartani... - gondolkozik el, aztán újra felvéve a fekete macska alakját, el is tűnt.
Árnyék egy bárszékről figyeli a 30 év körüli világosbarna hajú férfit.
Néhány percig semmi se történik, csak nyugodtan iszogat... mikor egy sötét alak megy oda hozzá, gyors információcsere, aztán a rejtélyes fickó elment a mosdóba... Árnyék utánament, és kijönni már senki nem látta. Felhívta a főnököt. - Egy takarító brigádot. - És le is rakta, visszament, ahol a férfi pont akkor hagyta el a bárt.
Utána is siet, de az egyik kereszteződésben megáll... pár másodpercig csak állt, aztán elkezdett szaladni... de nem jött össze, hogy lerázza a követőjét, így felé fordult.
- Ki a fene vagy?
- Azt nem kell tudnod - von vállat.
- Bérgyilkos?
- Talán igen, talán nem...
- De itt túl sok az ember, nem bánthatsz...
- Akarsz fogadni... - indul meg vigyorogva. - Én nem létezem...
- Őrült egy fazon vagy - sétál utána. - Én többet fizetek - teszi hozzá.
- Kösz, nem.
- Mennyiért hagynál életbe?
- Nincs üzlet, nem bírom az árulókat...
Erre kicsit megváltozik az arckifejezése. - Ezzel én is így vagyok... a családommal zsarolnak, muszáj segítenem nekik.
- Tudod, hányszor hallottam már ezt? - mondja unottan.
- De ez igaz, megölhetnéd a zsarolóimat... és én elmennék a rendőrséghez, hogy elmondjak mindent.
- Nem ők a célpontom, hanem te.
- Hogy lehetsz ilyen, nincs szíved...
- Kuss, ne feszítsd a húrt... én csak behajtó vagyok, csak nem a pénzért jövők, hanem az életetekért - mondja halál nyugodtan.
Tovább sétálnak csendben... nemsokára megérkeztek Takawa házához, olyan nyugodtan és simán sétált be a házba, hogy a bent lévők csak bámultak rá. Fel se fogták, mi történt, egyszerűen előhúzott egy „MP5" gépfegyvert, és amilyen gyorsan bejött, olyan gyorsan lemészárolta a bent lévőket. A nőt és a gyereket kivéve, szerencséjükre ők az emeleten tartózkodtak, teljesen összerezzentek a fegyver hallatán, az asszony azonnal a gyereket kapta ölébe és átölelte. A lövöldözésre a konyhában lévők is bejöttek és fegyvert rántottak, Árnyék eldobta a géppisztolyát, és hirtelen eltűnt... gyors szem- és fejmozdulatokkal keresték a behatolót, de nem sok sikerrel... mert már a következő pillanatban egy sikoly, egy késmozdulat, és az egyik pasi fejetlenül esett össze. A többiek bepánikolva lövöldözni kezdtek a semmire... de hiába, Árnyék már rég nem ott volt, ahol keresték, Takawa nagyot nézett. Aztán az egyik úgy gondolta, hogy a háta mögé kerül és leüti, de Árnyék, mikor megérezte a fejébe nyilalló fájdalmat, meg se tántorodott, megfordult és oly egyszerűséggel törte ki támadója nyakát, hogy annak még pislogni se volt ideje. Pár perc múlva... Árnyékot már csak a hullák vették körül.
Odafordult Takawához, aki kicsit hátrálni kezdett... e bemutató után már nem mert szembeszegülni a fiatal fiúval.
- Vannak még itt nem kívánatos személyek?
- Egy raktárban, úgy 20-30-an.
Nem szólt többet, az ajtó felé fordult, és eltűnt.
Aztán egy fekete Mustangból szállt ki egy kísérteties raktár előtt. Körülnézett, a hely már szürkületbe volt burkolódzva... a csomagtartóból előhúz egy gránátvetőt, és megcélozza a rozsdabarna épületet. Aztán már csak egy nagy robbanás hallatszott, mire kiértek a tűzoltók, az egész hely a hamuval volt egyenlő... és persze Árnyéknak már hűlt helye. Visszaindult Takawa házához, aki azóta már lelépett, dünnyögött valamit elég gonosz hangnemmel, és keresésére indult, mikor csörög a telefonja.
- Moshi-moshi - veszi fel a telefont. - Likvidáltam az utamba állókat... de a ficsúr meglépett - közli dühösen.
- Oh, értem... az a robbanás - neveti el magát. - És ahogy te mondtad, az a ficsúr... kihúzva a célpontok listájából.
- Hogyhogy?
- Elment a rendőrséghez, és mindent elmondott.
- Remélem, engem nem említett, mert akkor már csak azért is kinyírom.
- Rólad egy szót sem szólt.
- Szerencséje...
- Akkor visszaállhatsz Varjúra... ha új munka lesz, szólok.
- Jó. - Ezzel le is tette.
Árnyék haza felé vette útját, szó szerint beesett a házba, elhúzta a sötétítőket, és lefeküdt... nem kellett sok, hogy elnyomja az álom. Most először álmodott a szexi sápadt bőrű rosszfiújáról... aki megint egyszeriben letámadta az utcán, aztán ahogy egymást falták fel, már valamelyikük házában találták magukat. Hirtelen Sai zihálva, lihegve és ijedten ugrik fel az ágyból. - Úristen, mi a fene? - ordibálja esetlenül. - Ne már, el kell felejtenem... muszáj lesz - rázza meg fejét.

Eközben Rei a végén csak bement a suliba, de nem nagyon érdekelte semmi... ráadásul látványosan bealudt a második angolórája kezdetén, nagyon érdekes lehetett akkor számára... amúgy is utálta ezt az órát, így mindig hátra ült, hogy ha megunná, aludhasson. De most lehet, hogy jobb lett volna, ha nem alszik be, mert Sairól és arról a tegnapi csodálatos éjszakáról álmodott. Vörös pofival kelt fel, ürességet érzett, nem nagyon tudta, miért is, igaz, volt egy sejtése, amiatt, hogy egyedül ébredt, de ebbe nem akart belegondolni, el se hitte, mikre gondol... szerencse, hogy Mei állt mellé, és kizökkentette álomvilágából.
Mosolyogva felé pillant. - Tessék?
- Akkor eljössz a pénteki bulira? - kérdi ártatlanul a lány
- Hát...
- Na légyszii... nem fogod megbánni.
- Igazából nem nagyon tudok táncolni.
- Az nem baj.
- Hát legyen - von vállat.
- De jó, 9 órakor kezdődik.
- Ott találkozunk. - Ezzel felállt, és az utolsó két órát megint ellógta.
Teltek a napok... a két fiú folyton egymásra gondolt, még ha nem is akarták bevallani.
Árnyék tovább nyomozott a sorozatgyilkosa után, de semmi érdemlegest nem tudott meg... Varjú meg tovább folytatta, amiben kedvét lelte.

A buli

Eljött a péntek...
Rei még sose volt buliban, és nem nagyon tudta, mit kell ilyenkor felvenni... ezért csak egy sima fekete ingben és farmerben indult el a megbeszélt helyre. Odaérve Mei már várt rá, mikor megpillantotta, odaszaladt hozzá.
- Szia.
- Szia - néz végig a lányon, szolid sminket viselt, haja össze volt fonva, egy szép halványzöld ruha volt rajta, és fekete magas sarkú, így már majdnem egy magasak voltak.
Leültek az egyik asztalhoz, és beszélgettek, vagyis inkább Mei beszélt, Rei csak hallgatta. Rei némán hallgatta a lányt, közben üdítőt iszogatott és édességet rágcsált.
- Rei, te aztán nem beszélsz sokat - mondja mosolyogva - Nem baj, hogy csak én beszélek? - kérdi
- Nem, beszélj csak... csalódtál? - kérdezi kis idő múlva.
- Miért? Hogy érted?
- Szerintem nem erre számítottál, de nem vagyok az a társasági lény.
- Nem baj az, pont azt szeretem benned, hogy más vagy.
- Nem értem... - mondja halkan, de még így is meghallja a csodálkozó leányzó.
- Valami baj van?
- Á, semmi...
Mei, igaz, rá akart kérdezni, de inkább témát váltott. - Jössz táncolni?
- Nem jó ötlet, nem tudok... - válaszolja.
Erre felállt, és felé nyújtja a kezét. - Gyere, menni fog... csak nézd a többieket - mutat a parkett felé.
- Hát... legyen... - von vállat, feláll és a parkett közepére sétál.
Egy darabig csak nézte a többieket, nem is tudta, mihez kezdjen... de aztán őt is csak elragadta a ritmus. Megpróbálkozott táncolni, lehet, hogy elsőnek csak ugrált és nevetett saját magán, de rájött, hogy a többiek se túl jók, így egy kicsit megnyugodott. Mikor az egyik osztálytárs haverja bökdösi meg, felé pillant.
- Tessék.
- Tudod te, kit láttam nemrég?
- Na kit?
- Sait... - mondja vigyorogva.
Na erre már odakapta a fejét. - Hogy mondod? - hitetlenkedik.
- Az egyik osztálytársnőnk ismeri, és ő hívta meg.
- Hol láttad?
- Az udvaron, kint... - mutat egy kék ajtóra, ami a szórakozóhely udvarára vezet.
- Ki az a Sai?- kérdi Mei, de Rei ezt már nem hallotta, mert eltűnt a tömegben.
- Egy ismerős, italozás közben találkoztunk... de úgy látszik, Reivel nagyon jóba lett - mondja a fiatal, kék hajú srác
- Nahát... tényleg? Ez azért furcsa, nem pont az a barátkozós típus - jegyzi meg Mei.
- Hát igen, de ő is csak ember.
- De azért jól itt hagyott - mosolyog a lány.
- Addig csatlakozz hozzánk - mutat az asztalára, ahol Rei haverjai iszogattak.
- Köszi - sétál oda hozzájuk.
Eközben Rei kiért az udvara, és a tömegben keresi Sait.
- „Menj vissza... ez így nem jó"- figyelmezteti magát, de nem sok sikerrel, még mindig nem tudta rávenni magát, hogy visszasétáljon csak úgy.
De bárhogy is figyelte a tömeget, nem látta meg azt, akit annyira keresett, így csalódottan, de visszaindult.
- Lehet, hogy jobb is így - mondogatja magának.
Ahogy visszafele sétál, nekimegy valakinek. - Sajnálom... - Menne tovább, mikor megszólal a sértett.
- Rei...