Aki elkapta a gyilkost! (Befejezett)

☠️ A játék

Lassan Rei is magához tér, a szemeit kinyitva körülnéz, de elég sötét van, a feje kicsit sajog, a keze és a lába a székhez van kötve, amin ül. A hely nyirkos volt, sötét, és bárkit ilyenkor már elfogott volna rettegés és pánik, de hát ő nem volt mindenki. Kicsit megmozgatta a kezét, mint aki menekülni próbál, csak hát hiába. Hamar feltűnt neki, hogy nem volt túl szoros, az ő adottságaival simán ki tudna szabadulni, de valahogy mégis érezte, hogy pont ezt akarják. Érezte, hogy valaki figyeli és vizsgáztatni akarják, lehet, hogy Bai nem tudja, kicsoda, de úgy látszik, érdekesnek találhat, ha így gondolkodik. Ahol most volt, talán kicsit hasonlított arra a helyre, ahol ő szokott lenni, de a vér és a rothadó hús szaga nem lengte be a helyet, inkább a lőszer és a fegyver aromája keveredett a levegőével. Ez lehet a különbség a bérgyilkosok és a sorozatgyilkosok között. A vére kezdett parázslani, egyre jobban tűzbe jött, de ez nem olyan tűz, mint amit Saival érzett, ez teljesen más. A vérszomját nagyon is vissza kellett fognia, még nem volt itt az ideje, hogy kiengedje magából. Alig láthatóan vigyorgott, na ezt is nagyon nehezen tudta megállni, érezte, hogy a téboly lassan elhomályosítja a józan ítélőképességét, pedig most még várnia kell. Hisz nem ismeri az ellenséget, csak azt tudja, hogy nagyon jó, már-már veszélyesen jó.
Inkább megint megrángatta a kötelet, próbálta elterelni a gyilkolás fantáziáját.
Kúszónövények már kezdték ellepni kintről a ház belsejét, kitört ablakok és üvegszilánkok a földön, régi, romos ház, amiben pont jó fogva tartani egy egyént. Homályos és szürke minden, egy ajtó van a szoba jobb oldalán, kintről zajokat hall meg Rei, így tudja, hogy az el rablói kint tartózkodnak. Még egyszer körülnéz, ha véletlen eldurvulna a helyzet, de azért leplezte, hogy mit akar. Inkább úgy hathatott, mint aki rémülten néz összevissza. Abban legalább biztos lehet, hogy nem tudják, ki is ő valójában, mert akkor már nem élne, hisz veszélyes. És amit hallott eddig Bairól, nem kockáztatna, precíz és ügyes. Egy érdekes ellenfél, de inkább nem gondolt erre, mert megint előjönne az az izzó vágya, amit már alig tud kordában tartani.
Már azt is kigondolta, hogy milyen gyorsan tudna úgy kiszabadulni, hogy ne öljék meg előtte. Hát igen, valahogy mindig lenézik őt a kinézete miatt. Ami persze mindig nagy hiba, és hamar rá is fizetnek.
Aztán az ajtóhoz kapja a fejét, valaki megállt előtte, de valamit furcsállt, az illetőnek nem volt jelenléte. Rei sok emberrel találkozott már és mindig van valami jelenlét, lehet, csak félelem vagy egoizmus, vagy hasonló megjelenés, de az a fickó, aki az ajtó túl oldalán tartózkodik, olyan, mintha ott se lenne, pedig mögötte világos van, és látja az árnyékát beszűrődni. Vár, de semmi nem történik, kezd unatkozni.
Mikor aztán belép egy alacsony termetű férfi, de Rei egyből levágta, hogy ez nem az a fazon, aki előtte az ajtóban állt.
– Úrfi, sajnáljuk a kellemetlenséget, de valaki látni akarja.
*Mi az, hogy Úrfi.* Majdnem elnevette magát.
Rei meghúzza magát, mint aki fél, és csak lehajtott fejjel bólint. Ahogy közelebb jön, a férfi kioldozza Reit, egy bilincset csatol a csuklójára, és átvezeti a másik szobába. Egyhamar a sötétet felváltja a lámpa halovány fénye, de még így is elvakítja a srácunkat. Pislog párat, hogy kitisztuljon a szemei előtti terület, most kicsit hátrányban lenne, erre gondolt legelsőnek, de aztán egy ismeretlen alak érinti meg a kezét. Rei egyből elkapta, és hátrálna, de el is esik egyből. Valaki leguggol előtte, kissé erősebben ragadja meg a karját, és a székre ülteti. Most már jól szemügyre tudja venni a fickót. Legelsőnek az tűnik fel neki, hogy ugyanolyan szemszíne van, mint szeretőjének, de ez a tekintet. Ez a tekintet, ami most őt bámulta, egy kicsit se hasonlított az öccsére, ezek a szemek olyanok, mint egy lelketlen marcangolónak. A férfi egy fejjel magasabb volt Árnyéknál, és fehér haja elég feltűnően virított, elégé izmos, és arcát is sebhelyek díszítik. Lehetett látni, hogy sok mindent megélt eddig, de azt is, hogy csak azokat öli meg, akik a célpontjai, mert rá valahogy lágyabban nézett, nem is értette Rei ezt a dolgot, csak ez volt a megérzése. És neki a megérzései mindig helyesek, de az is biztos, hogy kíméletlenül felhasználná arra, hogy csapdába csalja Árnyékot, emiatt kellett ébernek maradnia. Mert az ilyen emberek kiszámíthatatlanok, és ha csak egy normális ember lenne, csak járulékos kárnak könyvelné el. Bai csak bámult egy darabig, jó öt perc is eltelhetett, mire megszólalt, ha még várt volna, tuti Rei szólalt volna meg hamarabb.
– Milyen kapcsolat van maga és Asazuki közt? – hangja mély, és egyből a lényegre tér.
Rei rögtön tudta, hogy ez az ember nem lacafacázik és mindig csak a lényeg érdekli.
Hát játsszuk a hülyét. – Sajnálom, de az én barátomat Sainak hívják.
Végigméri a srácot, tuti azt figyeli, hogy hazudik-e, és Rei ezt tudta jól, ő príma a hazugságokban, bármit be tud adni az embereknek.
– Úgyhogy kérem, ne bántson, engedjen el – húzom össze magamat. – Az én barátom rendes ember, soha nem kérne kölcsön rossz alakoktól.
– Netalántán behajtónak tűnök – néz rá semmitmondó tekintettel.
Rei aprót bólint, mint aki elbizonytalanodna.
A férfi sóhajt, és folytatja. – Úrfi, a barátja szürke hajú és ezüst szemű?
– Igen, de rengeteg ugyanilyen emberre rá illene ez a leírás. Szerintem téved, kérem... – itt egy kis hatásszünetet tart, hogy hitelesebb legyen. – Nem árulom el senkinek, hogy elrabolt, de kérem... Engedjen el!
Egy képet húz elő a zsebéből, és Rei felé tartja, ő a barátja. Rei teljesen úgy tett, mint aki lesokkolódott a kép láttán, és kicsit darabosan rámutat. – De hisz ő a barátom.
– Hát úgy hiszem, a nagy románc nem is olyan nagy. Tudja, ki ez az ember, Rei?
– Honnan tudja a nevemet?
– Ez nem olyan érdekes, kérdeztem valamit.
– Hát már megbocsásson, igenis elég fontos az, hogy honnan ismer. Ugye nem... – itt elszörnyed Rei. – A barátom zálogba adott a pénz miatt?
– Nyugodjon meg, nem vagyok semmiféle behajtó, és ha elmondja, amit tudni akarok, el is engedem.
– Tényleg? – kérdi félve.
– Igen.
– A barátom akkor mit tett, hogy el akarja kapni? Ő nem rossz ember.
– Úgy látom, nincs vele tisztában, ki is ez a fickó valójában, de ha ez így van... Akkor nem vagy értékes a számomra – mondja csalódottan. – Akkor csak ajtóstól kell rontanom a házba – teszi hozzá, ezt már halkabban.
– Nem értek semmit – néz Rei a férfira. Mióta belépett a szobába, felmérte a fickót, de még ő is tudta, hogy vigyáznia kell, mert nem kispályás az illető.
Lassan Rei is kezdett ráunni a színjátékra, de még nem tudta, mennyi ember is van a házban, úgyhogy nem akart még lépni. Kinézett az ablakon, de koromsötétség terült el a szeme előtt. Legalább azt tudná, hogy hol van, akkor könnyebb lenne, hisz úgy ismeri a várost, mint a tenyerét.
– Akkor elenged?
– Hát nem akarja tudni, mit titkol a nagy szerelme?
– Hát, ha tehetném, inkább kimaradnék belőle. Szeretem, az igaz. – Kicsit fura így kimondania ezt a szót, olyan semmitmondóan hatott most neki, pedig nem így gondolt a dologra, mert tényleg érez valamit, csak hát ő soha nem volt az ilyen dolgokban jó.
Annyira elábrándozott, hogy a férfi zökkentette ki a gondolataiból. – Van valami baj?
– Á, nem – rázza meg a fejét. – De inkább szeretnék tudatlan maradni – fejezi be a mondatot.
– Hát ez elég jó dolog, de... – néz rá a férfi kissé vérfagyasztó tekintettel, és akkor tudatosult benne, hogy tényleg nem akarja életben hagyni, eddig is sejtette Rei, hogy innen élve nem jutna ki, ha ő egy átlagember lenne, de hát tudtuk jól, hogy ő nem épp az az átlagfazon.
De Reinek is elfogyott az a kevéske türelme, miután meglátta azt a tekintetet, amúgy se szereti, ha hülyének nézik meg semmibe veszik, pedig milyen jó alakítást hozott itt össze, és ez az ember csak úgy meg akarja ölni.
„Ez ám a pofátlanság."
– De kedves Bai... – itt már elvigyorodott, ahogy kiszabadította a magát, kikapta a mellette álló ürge kezéből a kést, és még rá se nézett, úgy metszette el a torkát.
Ezután minden tébolyodott vérszomja a napvilágra került, végre újra érezhette, ahogy a kés a kezéhez simul, és a vér mennyeien bódító illata elvarázsolta. Az az aura, ami most körülvette a fiút, egyszerre volt sötét, sátáni és teljesen hátborzongató, bárki, aki most látná, inkább a menekülést választaná.
Úgy látszik, hatásos volt a műsor, mert Bai megpördült, és elég meglepett fejjel bámult rá. Rei csak nyugodtan elvágta a lábán a köteleket, a kés éléről lenyalta a vért, aztán maga előtt összefonva kezét, nézett rá a bérgyilkosunkra.
Bai reakciója ösztönös volt, úgy nyúlt az oldalán lévő pisztolyhoz, mint egy profi. Mikor megérezte, hogy ez a fiú, aki most előtte van, igenis veszélyes és nem csak kicsit.
– Mégis ki vagy? – kérdi, de a fegyvertől nem vette el a kezét.
Csak a pillanatot várta, de Rei se olyan hülye, hogy csak úgy nekimenjen.
– Kérdezd meg Árnyéktól – mutat hátra, és ördögi vigyorát villantja, az akkor belépő Asazuki felé.