Örökké valónak tűnő három év.

Untitled Part 3

2.fejezet

Még sötét volt, amikor én ébren azon agyaltam, hogyan éljem túl az elkövetkező napokat. Tovább még nem mertem előbbre nézni. A döntések, a hírtelen ötletek nem csak az én, hanem egy ártatlan életre is hatni fognak. Harryre, a göndör fürtök, a smaragd zöld szemek, hosszú kezek és lábak 15 éves tulajdonosára, aki pillanatok alatt borította fel a nyugodt, meglapuló életemet. Nyakamba vettem, egy alig két évvel fiatalabb fiúval való törődést, róla való gondoskodást, egy érzelmi hullámvasútra lépve ezzel, hiszen az érzéseivel, a lelkével is törődnöm kell majd. Hogy hogyan azt még én magam sem tudom.

Próbáltam rá kivetíteni egy normál nap teendőit, ébredés, WC, reggeli a bilincs eltüntetése terveim szerint véglegesen.

Órámra nézve még mindig kora reggel van, de már nem bírtam tovább az ágyamban maradni. Azzal a gondolattal indítottam a napot, hogy a fiúval közösen túléljük azt.

Méregdrága tabletemet, amin este az alap jeleléseket próbáltam felfogni, de altatónak inkább volt alkalmas a videó megnézése, indultam a konyhába. Otthonosan mozogtam a házban, de az okot rajtam kívül csak egy valaki tudja, és ő nem más, mint a főnök, aki nekem személy szerint a nagybátyám. Ígéretet tett húgának, beteg édes anyámnak évekkel ezelőtt, hogy szárnyai alá vesz. Igy lettem az alvilág egyik emberének az alkalmazottja, persze messze távol tartva a veszélytől.

tollászkodásom alatt a nap sugarai előbukkantak a látóhatáron. Én már a pince felé lépkedtem, kezemben egy dobozzal, benne reggelinek alkalmas ételekkel és egy doboz narancslével. nekem nem kezdődhet kedvencem nélkül a nap. Ha Harry eddig nem ivott ilyet márpedig nem hiszem, akkor mostantól fog döntöttem el önkényesen.

Az ajtót sikerült úgy kinyitnom, hogy semmi nem esett ki a kezeim közül.

Az esti plédgombóc most is ugyan úgy volt, csak most volt lét csoda zöld szene, ami kíváncsian nézett rám.

- Jó reggelt. – mondtam lassan megállva előtte.

Válasz gyanánt kezdet előbújni a pléd alól. Dobozt az asztalra teszem, füzetet és a tolat kézbe véve lépek ismét az ágy mellé, ahol még mindig fekszik, kezeit a pléd alatt tartva még mindig.

Írok pár sort, és elé tartom a füzetet.

Harry.

Jó reggelt ismét. Ülj fel, leveszem a bilincset, és utána felkísérlek. Rendben?

L

Azonnali bólintással és már veszi is elő a kezeit. Nekem ismét a hideg futkos a lánccsörgés miatt a hátamon. Lehet, a reakcióm az arcomra is kiülhetett, mert ijedt tekintettel néz rám.

Igyekeztem mosolyt varázsolni, hogy ne ijedjen meg nagyon. Majd megmagyarázom mit is látott rajtam, és már el is döntöttem, hogy nem lesz több bilincs és lánc. Magyarázkodom is ha kell, de nem akarom többet azt a hangot hallani.

Neki az érzést, nekem a hangot rossza elviselni. Felült, és a bilincs levétele után kíváncsian néz a dobot felé, majd rám néz és jelelni kezdett. Gyorsan lefogom a kezeit, majd a füzetért és tollért lépek, és miután egy mondatot ráírok a kezébe nyomok.

Harry.

Nem ismerem a jelelést. Inkább írj kérlek.

Amikor elolvassa homlokára csap, majd írni kezd.