Mi történik akkor, ha egy süket-néma fiú, aki nem kell senkinek, akit elrabolnak és tudja, hogy csak három évig van biztonságban.
Mi történik akkor, ha egy süket-néma fiút bevállalsz, akit elraboltak és tudod csak három évig van biztonságban.
Kiba...
Itt is vagyunk. Vannak eseménytelen időszakok, mert szerencsére a 3 év ilyet is tartogat.
Jó olvasást.
3 hónappal később.
Hetek hónapok teltek el szinte eseménytelenül. A napi rutinunk lassan visszaállt. Sokat tanultam, de bizony van még mit, és újabb füzetek teltek be leírt sorainkkal. Mindet megőriztük, sorszámoztuk, illetve külön jelöltük, hol íródott tele. Valamiért többször olvastuk újra őket. És igen, egymás közelében. Nem, nem történt a csillagnézős éjszaka óta semmi, esetleg egy egy lopott puszi, de az is félénk mosolyt csalt arcunkra. Na és a rajzolás. Harry a fejébe vette, hogy megtanít rajzolni. Hát mit mondjak, lassan haladok. A pálcikaemberkémnek már van haja, ujjai, lábfeje, füle, valahogy így:
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Hamar rájött, reménytelen eset vagyok, de nem adta fel tervét, és azt mondta így is szeret. Ja és ki tette a rajzokat a sajátja mellé.
Hála bácsikámnak, aki gyakran intézet Kaylnak pár napos melót. Ilyenkor kicsit szabadabbak lehettünk. Ismét Harry készítette a vacsorát. Megint rántottát ettünk, de igencsak beletett mindent. Ahogy ő mondta, a szeretetét is, mindezt az előtt, hogy megkóstoltuk volna. Valahol azt hallottam, ha valaki szerelmes, azt a főztjén is lehet érezni. Lehet Harrynek vacsora készítés közben nem kellett volna engem nézni? Nagyon elárulta, hogy talán szerelmes, mert kicsit nagyon sós lett!!!! Igaz hősiesen megettük az utolsó falatig, de talán életünkben nem ittunk annyi vizet, mint akkor. Leírt szavai azóta is a fülembe csengenek. Igen csengnek, mert már a leírt szavak annyira Harryhez tartoznak, hogy szinte olyan számomra, mintha mondaná nekem azokat.
Louis.
Hidd el nem akartam magam ennyire elárulni. Bocsánat de sikerült. Nem volt szándékomban a bennem lévő zavaros érzelmeimet ennyire kinyilvánítani, elsózni az ételt. Higgy nekem.
Harry
Persze hittem neki és bizonygattam a sós íz ellenére is finom volt. Mégis bántotta a dolog. Amikor ismét alkalom adódott a konyhát hosszabb időre birtokba venni, azonnal átengedte nekem a vacsora készítés lehetőségét. Egy kiadós sült kolbász sült virsli kombót alkotok, hiszen a főzés tudományát nem igazán sikerült elsajátítani, de ezt remekül készítem. Egy picit én is bele csempésztem a ki nem mondott érzelmeimet iránta a vacsorába. Egy kolbász darabot kicsit meghempergettem a sóba és a villával a szájába adtam. Fülig érő mosoly jelent meg amikor megérezte a sós ízt, de már nyújtottam is neki a vizet.
- Én is szeretlek. - tátogom, és mosolygok, amikor a többi elkészült finomság felé tekint. - A többi nem lesz sós ne félj. Finomat vacsorázunk.
És tényleg úgy ettünk aznap este, mintha egy fejedelmi vacsora lett volna előttünk.
Három hónap eseménytelenül. Kaylt csak nagy ritkán láttuk, de ha mégis Harry azonnal mögém lépett, pedig jól megjegyezte a főnök szavait. Mégis félt, de örültem neki, hogy Kayl is az utasításoknak megfelelően viselkedik, és még engem sem szekál, mikor összefutunk a házon belül.
Már nem is tudom hányadik napot töltjük az időt ugyanazzal. Én ülök a szokott helyemen, ő pedig a hetekkel ezelőtt beszerzett rajzoló állvány előtt alkot. Nézem, ahogy ilyenkor egy teljesen más világ veszi körül. Nem törődik a körülötte zajló dolgokkal. Ilyenkor olyan más, nem az a Harry, aki máskor itt van velem.
Tudom hamarosan egy egész napra magára kell majd hagynom. Hivatalos dolgok miatt személyesen kell bemennem a városba, hogy elintézzem ügyeimet. Már többször lemondtam a korábban megbeszélt időpontokat, de most már muszáj lesz neki indulnom. Nem szívesen megyek. Soha nem szerettem a hivatalokat a bankokat és egyéb ilyen helyeket. Azt hiszem elmondhatom, hogy igencsak örülök az internet világának. Sok mindent el lehet intézni, de van, amihez személyem kell. Meg is írtam Harrynek, és miután a rajzolást befejezte adom is a füzetet a kezébe.
Harry.
Holnap be kell mennem a városba hivatalos ügyeket kell intéznem. Tovább már tényleg nem hallgathatom. Reggeli után indulok és csak délután fogok hazaérni. Remélem addig el leszel magad is. Hozok majd valami finomat is neked.
L.
Soraimat olvasva rémülten néz rám mikor a másnapi programról szóló soroknál tart.
Louis.
Nem akarom, hogy magamra hagyj, de tudom rajtam kívül is van élet. Menj, vigyázz magadra és siess vissza. Miattam pedig ne aggódj. Nem tudok falon és zárt ajtón közlekedni. Szóval én itt fogok várni rád. És ne hozz semmit, vagyis de! Készíts nekem fényképeket. Kérlek, mutass nekem pár pillanatot a kinti világból. Ugye ez nem nagy kérés?
H.
Amint olvasom sorait máris ötletem támadt, hogy ami szépet látok azt le fotózom a telefonommal és úgy hozom majd el neki. Természetesen az kézzelfogható ajándék is lesz a képek mellett.
Ötletemet azonnal megosztom vele.
Harry.
Lefotózom a kinti világot, ígérem. Csak annyit leszek távol amennyi szükséges, mert tudom, hogy vársz rám. Tudni fogod amikor indulok és azonnal hozzád jövök majd, amikor megérkeztem.
L.
Éreztem a nap hátralévő része már nem lesz olyan könnyed, mint eddig, de így felkészülhet az egyedül töltendő időre. Igyekeztem, hogy elterelem ugyan a figyelmét, ami sikerült is de este, amikor a szokásos rutinos ceremóniát végeztük kezem után kapott és szorította, mint akkor, mikor félt. Hagytam neki és már a pléd alatt is van a kezem oda húzza be. Én kénytelen voltam leülni a földre és még maradtam is egy ideig így. Nem akartam elhúzni a kezemet. Vártam, hogy ő engedje el. Lassan telő percek, a ne hagyj magamra, siess vissza hozzám, félek egyedül maradni. Tudtam, ezeket a szavakat küldi hozzám gondolatban. Talán 10 perc is eltelhetett, mikor megtette, hogy elengedte a kezemet, hiszen tudta, hogy nekem is pihennem kell. Felállva a fejét az eddig minden esti mozdulattal megsimogatom majd magára hagyom.
Szobámban ki készítettem a másnapi ruháimat és egy gyors zuhany után igyekeztem elaludni és nem a másnapra gondolni. A szörnyű titok, amit őrzök most ismét előjött azzal, hogy ismét emberek közé kell mennem.
Köszönöm a várakozás, a türelmet. Remélem tetszett. Hamarosan ismét találkozunk.
