Örökké valónak tűnő három év.

Untitled Part 29.

Sziasztok.  Üdvözlet Mindenkinek. Itt lennénk ismét. Egy várva várt vacsora megírásába kezdtem. Ez lett belőle. Köszönöm, hogy itt vagytok. 

Harry a nap hátralévő részében izgatott volt. Hiába nyugtattam. Fel kellett hívni Kaylt, hogy mikorra ér haza. Már azon voltam, hogy elveszem tőle az óráját, mert szinte percenként pillantott rá. Gondosan megnézte, hogy van- e minden a konyhába, ami kelleni fog.

Louis.

Kérlek beszélj Kayllal még egyszer. Tud meg pontosan mikor ér ide. Hamar sem akarom elkezdeni a vacsora készítését, de váratni sem akarom sokáig. Biztosan éhes lesz.

H.

Szavait elolvasva a telefont elővévé tárcsázom az utolsó, alig három órája hívott számot. Kicsöngött, de nem vette fel. Kétszer is hívtam , de csak a hangposta kapcsolt be.

- Nem veszi fel, lehet lemerült a telefonja. – mondom lassan, hogy Harry le tudja olvasni a szavaimat.

- Akkor most mit csináljunk? – jeleli.

- Várunk. – mondom.

Pár perc múlva ismét próbálkoztam a hívással, de válasz nélküli maradtam megint. Próbáltam nyugodt maradni, de egy rossz érzés furakodott a gondolataim köze. Harry is kezd ideges lenni. Remélem csak a vacsora miatt és neki nincsenek olyan szörnyű gondolatai, mint nekem. Rossz érzés csak fokozódik bennem. Harry folyton az óráját nézi hiszen már Kayl által mondott hazaérkezesi idő percekkel ezelőtt elmúlt. Gyorsan kezébe veszi a füzetet és írni kezd.

Louis.

Szerinted mi történhetett? Ugye nem esett semmi baja Kaylnak?

H.

Harry.

Nyugalom biztos a reptéren történt valami, ami miatt késik. Hamarosan itt lesz köztünk

L.

Louis.

Nem tudom mit csináljak. Nem merem  elkezdeni a vacsorát.

H

- Szerintem Várj még vele. - mondom lassan miközben mellé lépek és kezemet a vállára teszem.

Szótlanok voltunk mindketten. Harryt figyeltem, aki folyton az óráját nézte. Nekem az agyam többféle magyarázatot kreált az unokatestvérem késésére. A fiú mindig arról volt híres, hogy az időt, amit mondott pontosan betartotta.

Az óra éppen 20 órát mutatott amikor fékcsikorgást hallottam. Ijedten ugrottam föl, amit Harry érzékelt és kérdőn nézett rám.

- Maradj itt a konyhában, mindjárt visszajövök. – mondtam gyorsan, és hogy értse szavaimat lenyomtam az egyik székre.

Szinte futva mentem a bejárati ajtóhoz, azt feltépve már a ház előtt voltam. Egy autó éppen akkor gázt adva hajtott el a ház elől. Azonnal a kapuhoz rohantam, azt szinte helyéről kitépve a sporttáska mellett fekvőhöz siettem. Azonnal felismertem a kabátot és tudtam, hogy Kayl fekszik előttem. Letérdeltem mellé, és amikor magam mellé fordítottam láttam, hogy az arca csupa vér. Lépteket hallottam mögöttem. Reméltem, hogy nem Harry jött utánam.

- Mi történt Louis? - guggolt mellém a főnök.

- Azt hiszem a fia hazaérte, de nem úgy, ahogy szeretett volna. Azonnal vigyük be a szobájába.