Örökké valónak tűnő három év.

Untitled Part 5

És újra itt vannak a fiúk.  Folytatódjon hát a történetük. Jó olvasást. 

Órámon láttam, hogy közeleg az ebédidő. Az ebédet illetően hamar dűlőre jutottunk, amit meg is rendeltünk. Harry érdeklődve figyelte minden tevékenységemet. Azt hiszem felügyeletemmel hagyni fogom később, hogy ő rendeljen majd. Együnk azt, amit szeretne, amit ténylegesen ő választ. A nap a finom ebéddel és tanulással folytatódott. Szavakat tanultunk, helyesebben ő tanított, és pedig próbáltam tanulni. Szerinte a legegyszerűbbek, de férfiasan bevallom, na jó csak 17 éves, éppen csak férfiasodni akaró vért izzadtam már most. Mi lesz később, abba bele se mertem gondolni. Megrendeltünk pár rajzfüzetet, és egy alap ceruza készletet. Nem tudta megmondani, honnan szerezték be neki az eddigieket, ezért találomra és az ő emlékeire hagyatkozva virtuális képről való felismerés alapján rendeltünk. Visszajelzés szerint két nap múlva meg is fog érkezni. Addig csak el lesz valahogy.

Mire észbe kaptunk, már a vacsoraidő közeledett. Rövid időre magára hagyom, és a konyhában készítek pár szendvicset, és ismét a narancsleves dobozt veszem magamhoz. Mindent egy kisebb karton dobozba rakom, ezzel minimálisra csökkentve az elpergetés esélyét. Hát igen, vannak némi problémáim az egyensúlyozással. Nem véletlenül nem lett belőlem pincér valamelyik jól menő étteremben, ami kicsi gyerekként akartam lenni. Először elszörnyed a szendvics mennyiség láttán, de amikor a két pohár elő kertült, értette meg, hogy ott eszem vele. Köszönömöt jelelte, amit már felismerek, és a gödröcskéi tudatták velem, értékeli, hogy vele maradok. Vacsora után, amit bevallok igencsak jól esett, ismét próbál tanítani, de egy idő, után fintorral az arcomon, hajamba túrva jelzem, hogy nem tudok többet megjegyezni. Nagyot sóhajtva engedte le a kezeit és az ölében összekulcsolja azokat. Lelkiismeret furdalásom támadt. Csuklóit megfogva választom szét kezeit, majd fejét felemelem, hogy rám nézzen. Amikor tekintetünk találkozik, a sajnálom jelét mutatom neki. Látom bólintani, és egy félmosollyal jelzi, hogy megértette jelelésemet. A füzetért nyúlok.

Harry.

Túl sok volt ez mára, ne haragudj. Van még két kifejezés, amit meg kell még ma mutatnod. Meg akarom tanulni a jó éjszakát és a jó reggeltet jelelni mielőtt magadra hagylak.

L.

Louis.

Mondanám, hogy nem akarom, hogy magamra hagyj, de nem tudom mondani és nem is tehetném meg. Nagyon utálok egyedül lenni, de itt muszáj lesz. Vagy megszokom, vagy megszököm. Szerintem az elsőt választom. Ja igen a kérésed számomra parancs. A jó éjszakát és a jó reggelt már egy kicsit bonyolultabb, de megmutatom. előtte meg szeretném köszönni a mai napot. Jó éjszakát.

H.

A füzetet most is a kezembe adja. Elolvasom, majd a köszönömöt jelelem a sorokra mutatva. Figyelmemet neki szentelve várok. A soraimnál a jó éjszakára mutat, majd jelelni kezd. Ismét megmutatja és várja az én kézmozdulataimat. Már ügyesebben használom kezeimet és az utánzás is könnyebben megy. Mosolya jelzi sikerült, bólogatása pedig, hogy helyesen mutogattam. Rámutat a másik kifejezésre, a jó reggeltre. Kétszer mutatja meg, majd én leutánzom. A mosolya még szélesebb, amire már a gödröcskéi is megjelentek. A két tenyerét összeérinti, mintha tapsolna, de hangot nem ad ki a mozdulat, én mégis úgy veszem, hogy megtapsolja ügyességemet. Én felállok, és meghajlok előtte jelezve, hogy így fejezem ki hálámat majd a köszönöm jelét mutatom.

Miután kiörömködtük sikeremet a jelnyelv tanulását illetően, intek, hogy segítsen az asztalt visszatenni eredeti helyére, majd a dobozt és a laptopot fogom kezeimbe, illetve az utóbbit a hónom alá helyezem. Az ajtóból még visszafordulok, és bár az imént megtanultam a jó éjszakátot jelelni, most mégis lassan kiejtve mondom. A válasz sem marad el, hiszen jelelve kíván ő is jó éjszakát. Igen, jelelt, hiszen, ahogy ígértem, nem tettem rá a bilincset. Így nem könnyes szemét láttam, mint előző este, hanem igaz nem mosolygós, de nyugodt tekintettel nézett rám.