Örökké valónak tűnő három év.

Untitled Part 27

Sziasztok Előző rész utáni mondatom " Hamarosan / időt nem merek írni/  jövök a folytatással " eddig a pillanatig tartott. A miértek nem fontosak.  Itt vagyunk új résszel. jó olvasást!!!

Hetek teltek el. Újra a megszokott hétköznapok. A napi rutin ismét a régi. Az idő lassú, de múlását a Harry által készített képek száma mutatja. Egyre több kerül fel a falra, mert én ragaszkodom ahhoz, hogy minden rajza fel legyen téve. Bár rajtam kívül csak készítője látja, de akkor is, ott a helyük. Kayl kérését is megbeszéltük, de egy munka, amit elvállalt, halasztja a „kártyapartis, popcornt eszünk, és narancs levet iszogatunk" estét. Szerencsére Harry gondolkodás nélkül belement. Kettőjük viszonya sokat változott. A beszélgetésük után bár barátok nem lettek, de azóta legalább jobban kijönnek, mint eddig. És igen, számomra is világos lett, hogy mit rejtegetett azon a napon, amikor a parkban voltunk. A rólam készült képet nyomtatta ki, amit a szökőkútnál készített. " Hogy akkor is veled lehessen Louis, ha nincs itt melletted" mondattal adta át neki. Tettével egy olyan gesztust vitt véghez, amit amíg még élek, élünk, nem fogunk elfelejteni. Aznap este nem csak Harry bújt a takaró alá, hanem az engem ábrázoló kép is. Mert bizony el nem engedte, le nem rakta a bekeretezett képemet. Aznap este fülig érő, gödröcskés mosollyal húzta magára a takarót, én pedig nem csak megsimogattam, de egy puszit is adtam göndör tincsei közé.

A főnök is többször kereste a társaságunkat, és láttam Harryn, hogy mennyire igényli egy idősebb férfi törődését is. Mert legyen bármilyen a körülmény, a nagybátyám minden tettével úgymond törődését fejezte ki Harry iránt.

Louis.

Olyan furcsa érzés van bennem, amikor a főnök itt van mellettem. Nem tudom megmagyarázni mi az, de jó. Szerinted mi lehet?

H.

Miután elolvastam sorait, gondolkodás nélkül írtam a választ.

Harry.

Szerintem már kezdesz unni engem, és ezért van az, hogy amikor ő itt van, másként érzel.

L.

A füzetet átnyújtva most nem nézek rá. Tudom, hogy a szavait nem bántásnak szánta, de én egy kicsit így is a lelkemre vettem, és ezért jöttek azok a szavak, amiket leírtam neki.

Elolvasta, és hallottam, ahogy egy mély levegőt vesz, majd írni kezd. Most az ágyon, mellette ülök, így amint befejezte az írást, elém guggolt, hogy szembe lehessen velem. Lehajtott fejemet állam alá nyúlva feljebb emeli, jelezve, nézzek rá. Megteszem, de a bennem lévő szomorúságot nem tudtam eltitkolni. Csak szó nélkül nézem, ahogy jelel. Gyorsan mozgatja kezét. A felét sem értem, és ezt ő is jól tudja, de nem lassít. Mondandóját a szeretleket jelelve fejezi be, majd a füzetet a kezembe adja.

Louis.

Téged soha nem foglak megunni. Te vagy a nap, amely végig vezet a nappalokon. Te vagy a hold, aki vigyázza álmomat. Te vagy az, aki, ha nem lenne, én már régen könyörögnék, hogy végezzenek velem. Szóval ne mondd, hogy meguntalak, mert nem igaz. Te jelented nekem az életet. Szeretlek!

Harry.

Sorait olvasva szememet könnyek lepik el. Könnyek, amiket egy 16 éves fiú írt, mondott, nekem szánt szavai csaltak elő. Könnyek, melyek szememből megszökve indulnak útnak, és fény csíkot hagyva arcomon tűnnek el a pólómon. Szemeimet lehunyva próbálom útjukat állni, de hirtelen két kéz érintését érzem arcomon, majd egy meleg leheletet, amit egy puszi követ a homlokomon. Egy kis idő múlva megérzem körém ölelő karjait is, amitől már zokogva bújok hozzá, és nem bánom, hogy meglátja az eddig elrejtett gyenge oldalamat, amit eddig csak egy valaki látott. Az, aki értem jön, mikor azt hittem, életem már soha nem lehet olyan, amilyet ember megérdemel. Megalázottan, megfosztva attól, hogy teljes ember lehessek. Vártam, féltem, és a történtek ellenére is oly szeretettel ölelt át.