Örökké valónak tűnő három év.

Untitled Part 23

Kedves olvasóim. Ismét itt lennék  / lennénk.   A történet egy ici-pici fordulatot vesz, ami azt eredményezte, hogy ebben a részben eltelt pár napot Harry szemszögéből élhetünk meg.  Jó olvasást. 

Órák óta itt kellene lennie Louisnak. Miért nem jön? Ígérte, hogy nem maradt távol sokáig. Rossz érzésem van, olyan történt vele valami. Az ágyon ülök, le nem veszem a szememet az ajtóról, és amikor végre kinyílik és megláttam ki lép be rajta, rémülten húzom össze magam és lapulok a falhoz. Louis helyett az a férfi lép be, akitől jobban nem félek a világon senkitől. Reszketve nézek rá. Felemelt kezekkel áll meg az ágyam mellett, majd a telefonját, ami végig a kezében volt nyújtja felém. Remegő kézzel veszem el és olvasni kezdem a képernyőn lévő szavakat.

Harry!

Most a főnök szavait olvasod. Louist baleset érte. Nyugalom, jól van, de pár napig nem tud hozzád menni. Kórházban kell maradnia. Én most itt vagyok mellette. Éppen alszik a fájdalomcsillapítók és a nyugtatók hatásától. Szükség volt a nyugtatóra, hiszen folyton hozzád akart menni. Most figyelj jól a szavaimra. Pár napig Kayl fog gondoskodni rólad. Nem tehet semmi rosszat veled, ellened. Kérlek tedd, amit kér, hiszen csak az én utasításaimat követi. Muszáj ennek így lennie. A fürdőbe és a konyhába felmehetsz. Holnap haza jutok akkor lemegyek hozzád. Harry! Most fogadj szót. Ha megteszed, azzal sokat segítesz Louisnak is, hogy minél hamarabb melletted lehessen. Tedd meg érte. Holnap találkozunk.

A telefonról felnéztem az ágyam mellett várakozóra, és felé nyújtom a készüléket. Azt elvéve tovább állt, várva valamire. A füzetet kezembe veszem és írni kezdek.

Kayl.

Louis miatt szót fogadok. Azt ígérték, hogy nem bánthat. Remélem így is lesz, ugye? Nem tudok bízni, ráadásul félek is magától, de Louis miatt megteszem, amit a főnök kér tőlem. Most kérem vigyen fel a fürdőbe és utána a konyhába. Szedek össze valami vacsorának valót, utána reggelig elleszek egyedül. Kérem Kayl tudakolja meg, és írja le nekem mi történt.

Harry.

A füzetet remegő kézzel nyújtottam a fiatal férfi felé. Elolvasta a tollat elvett tőlem írni kezd.

Harry.

Parancsba kaptam nem nyúlhatok hozzád. Nem is fogok. Nem szeretem Louist, téged sem kedvellek, de a kialakult helyzet ezt hozta. Menjünk először fürdő, után a kérésed szerint konyha. Amíg eszel megteszem és beszélek a főnökkel.

Kayl.

Gyorsan elolvasom sorait és bólintással jelezem részemről indulhatunk. Muszájból hinnem kell a szavaknak. Remegő lábakkal indulok felé, és félve néztek fel rá. Tényleg hozzám sem ér, még a karomat sem fogja meg. A fürdőt hamar letudom, majd a konyhába ennivalót készítek össze magamnak. Szokásos müzli tejjel. Ezt ott, helyben megeszem, igaz sietve, nem azzal a szertartással, ahogy Louval szoktuk. Vettem magamhoz pár müzli szeletet és egy doboz narancslevet is. Szó nélkül, illetve figyelmeztetést meg nem várva indulok vissza a pincébe. Intek Kaylnak várjon még. Gyorsan írtam pár sort majd felé nyújtottam a füzetet.

Kayl.

Kérem, hívja fel a főnököt, és ha Louis fent van olvassa fel neki a következő üzenetemet.

Louis.

Megígérem, hogy szót fogadok, amíg nem tudsz itt lenni mellettem. Kérlek siess annyira meggyógyulni, hogy kijöhess a kórházból, és ha kell, majd én ápollak. Biztos megengedik majd. Pihenj és fogadj szót az orvosoknak, vagy inkább ne is. Akkor talán minél hamarabb kidobnak a kórházból és itt lehetsz velem. Az utóbbi vicc volt. ☺. Csak tudatni akarom, hogy hiányzol. Várlak vissza.