Örökké valónak tűnő három év.

Untitled Part 9

Kedves olvasóim. Boldog, békés ünnepet kívánok a Nektek. 

Tehát egy egyszerű vacsorát szeretne. Ám legyen, de akkor meg is kell csinálnia.

A pulton egy egyszerű rántottához valók sorakoztak. Félénken rám néz és reakcióm figyeli. Pár pillanatig farkasszemet nézünk egymással, majd a kezemet a mellkasomon összefonom. Ezt jelzésnek szántam, amit megértett, majd először magára mutatott, majd egy kérdőjelet rajzolt a levegőbe. Bólintásomra vigyorogva fordul a pult felé majd vissza felém. Szavak nélkül beszéltük meg, ma Ő készíti, készítheti el a vacsorát és azt, amit szeretne. Láttam az örömét, de azt is, hogy keze ökölbe szorul és a háta mögé rejti, így fogva vissza magát az ölelés iránti mozdulat megtételének késztetése miatt. Szégyenlősen néz rám, majd egy sóhaj követően ismét a pult felé fordul. Én csak mosolygok, ahogy keresi a szükséges konyhai eszközöket és ha olyat talál, amire szüksége van azt veszi is elő. Mondanom sem kell, hogy már mindent megtalált, kivéve a serpenyőt, amiben elkészítheti a vacsorát. Már minden szekrényt kinyitott, de nem lelte meg. Csalódottan tekint rám, mire felpattanok, a háta mögé állok, fordítok rajta pár fokot, hogy szembe találja magát egy ajtóval, majd vissza ülök és ugyan úgy várom vacsorámat. Félve, de kíváncsian lépked előre és óvatosan nyúl a kilincs felé majd nyitja ki az ajtót. Csillogó szemekkel néz rám, amikor meglátja az edényeket az ajtó mögött lévő helyiségben. Szinte szalad befelé, majd fülig érő mosollyal és persze a gödröcskékkel társulva tér vissza egy közepesen könnyű serpenyővel a kezében. Innentől percek alatt eddigi életem legfinomabb rántottájának elkészítésének voltam tanúja. Ügyes mozdulatokkal törte fel a tojásokat, hamar a sült szalonna illata lengte be a konyhát, majd ismét edények finom csörömpölése a tálaláshoz mozzanatait kísérték. A serpenyőt a konyha asztal közepére tette majd szerez mindkettőnknek. Elém tette a tányért mellé a kenyeret. Az üres serpenyőt félretette majd leült a korábbi helyére, tányérját maga elé vette. Tekintetemmel követtem minden mozdulatát, így amikor rám nézett azonnal jeleni kezdte a jó étvágyat kifejezést, majd a tányéromra mutatott. Én is hasonló módon, igaz még kissé ügyetlenül, de leutánoztam a jó étvágyat jelölést, majd szinte egyszerre nyúltunk a tányér mellé helyezett villáért. Bár az ételt néztem, de magamban éreztem a fiú tekintetét, ezért kissé látványosan ízleltem meg az első falatot, és fülig érő mosollyal jeleztem ízlik, amit kikészített, majd jóízűen folytattam az evést. Láttam, hogy ő is hozzá kezd az evéshez. A hideg limonádéért már én magam mentem és öntöttem egy- egy pohárral magunknak. Az ott lévő füzetbe írt pár sorral tértem vissza az asztalhoz.

Harry.

A vacsora, amit készítettél az első díjat érdemli. Nagyon finom. Még nem ettem ilyen ízleteset. Azt hiszem a tojásrántotta is felkerült étlapunkra, és természetesen te készíted majd.

L

Először a limonádéval teli poharat tettem elé, majd a füzetet. Annyira kíváncsi volt mit írtam, hogy ivás közben kezdte el olvasni. Szinte láttam, ahogy a sorokat megérti. A poharat leteszi az asztalra a füzetet magánál tartott fogja meg a csuklómat, és már húz is a pince felé. Bár ő a fiatalabb, de hosszabb lábaival nagyobbakat tud lépni, míg én szinte szaladok mellette a rövid lábaimmal. A "szobájába" érve elenged, bezárja az ajtót, majd egy szempillantás alatt előttem terem ismét, és már ölel is át köszönetét kifejezve. Hagytam neki bár ígérte korában mellőzi fogja ezt, de most ez nem a mellőzés ideje volt. Karjaimmal én is átöleltem, és bár furcsán éreztem magam, mégis jó érzés járt át. Zavartan lépünk el egymástól, de egy félénk mosolyt mindketten megengedtünk. Egymás tekintetét tartottuk fogva, majd ő hamarabb elszakítva tekintetét zavartan hajtotta le a fejét. Gyorsan az álla alá nyúlok felemelve a fejét, így ismét találkozik tekintetünk.

- Nem haragszom az ölelés miatt. Hiszen én adtam rá okot - mondom tagoltan mert nem akartam az írással bajlódni most.

- Köszönöm - jeleli, majd egy villám ölelésben von, majd az ágyhoz sietett. Azonnal írni kezdett.

Louis.

Köszönöm a dobogós rajzot. Nagyon élethű pálcikaember lettem. / szerk. megjegy. : látsd fenti kép. /  Örülök, hogy ízlett a főztöm és a lehetőség, hogy máskor is megtehetem, olyan örömöt okozott, amit jeleléssel nem tudok kifejezni. Tudom ígértem, mellőzni fogom az ölelést, hiszen nem illik, de most olyan muszáj volt megtennem érzés kerített hatalmába. Tehát, ha azt akarod, hogy ne öleljelek akkor ne dicsérj. Rendben?

H.

A füzetet átadja és én olvasom is a sorait, majd válaszolok.

Harry.

Azt hiszem, aki itt rajzolni tud az te vagy. Én a pálcikaembernél leragadtam. Rendben, kérésedet Tiszteletben tartom, de tudd, életem eddigi legfinomabb rántottáját varázsolhatod elém. Jó, nem dicséret volt. Szóval lassan alvás idő van. Készülj az esti kötelező programhoz. Juj. Ez most úgy hangzott, mintha táborban lennél. Bocsi, mert ez nagyon messze áll a tábori filingtől. Ne haragudj. Na készülj. Játszd el a kiskacsát a zuhany alatt.

L.

Louis.

Tudd, a kedvenc állatom a béka. Tehát ha kuruttyolást hallasz ne lepődj meg. Ja és neked nem lehet más a kedvenced, mint a süni.

H.

Amint átadta a füzetet ment és szedte össze mindazt, amire szüksége lesz. Én a sorok olvasása után széles vigyorral az arcomon túrtam bele a hajamba. Törölközővel és a hálóruhává avanzsált szürke nadrág és fehér pólóban állt meg előttem az ajtóra mutatva, ezzel jelezve elkészült összeszedett mindent.

- Itt maradok a fürdő előtt. - mondom lassan, amikor kérdőn néz rám. A korábbi esetet elkerülve nem mozdulok el az ajtó mellől. Fal mentén a földre ülök, hiszen eltelik jó pár perc mire frissen mosva ismét kilép. Eldöntöttem egy rövid időre bemegyünk a szobámba ha már itt vagyunk.

Hallom az ajtónyitódását. Felnézek rá. Olyan szép. Göndör haja, vizesen állt szanaszét feje tetején, kipirult arca és a tusfürdő illata, ami körül lengte, hirtelen lesokkolt. Csak néztem fel rá, majd lehunytam a szememet elszámoltam magamba tízig, majd amikor kinyitottam a felém nyújtott kezével találtam szembe magam. Elfogadtam, mert tudtam segíteni akar felállni. Szobám felé mutattam és már indult is. Bent az ágy szélére ült le, kíváncsian tekintett körbe. Gondolom a füzetet keresi. Kezébe adom a tollal együtt. Azonnal írni kezd, én pedig még most ébresztőt állítok. Reggel fél hétre. Igy lesz fél órán magamra, mielőtt megkezdem a nem is tudom milyen szerepemet. A fiúra nézve láttam még mindig ír. Lassan egy fél oldalt már teleírt. Leülve mellé várok még befejezi és tartom a kezem, hogy bele tegye. Louis.

Louis.

Köszönöm a fürdőt. Eddig félelemmel voltam ott, most élveztem ott lenni. Talán most tisztának mondhatom magam, és a kis béka jó fiú volt és nem brekegett. Köszönöm, hogy itt lehetek egy kicsit. Tudom megteszel mindent, hogy elviselhetővé tedd a lent töltött óráimat, de ezek a perceket várom. Ne haragudj! Nem tehetek róla, de ez az igazság. Jól tudom, ott a helyem, de tud mindig várni fogom a pillanatnyi szabad perceket, amit a pince szobámon kívül tölthettek. Szeretnék kérni valamit. Holnap, ha lehet állítsunk fel egy napi programot, és kérnék egy órát is úgy talán jobban eltelik majd a nap és ha látom az idő múlását is másként fogom érezni magam. Ne haragudj nem panaszkodni akartam még ha annak tűnik is. Köszönöm, hogy törődsz velem.

H.

Köszönöm, hogy elolvastátok. További szép estét.  Folyt. köv. egy hét múlva. :)