Örökké valónak tűnő három év.

Untitled Part 18

Üdv Mindenkinek. Ígéretemet betartva itt lennénk ismételten a fiúkkal. 

Az előző rész percre pontos folytatása. :) :) 

A levelet, amit megírt megmutatja, majd én egy üzenetet írok a telefonomon.

- Most várunk. - mondom lassan és a telefonomat szuggerálva a válasz üzenet jelzésére várunk. - Egy óra és itt lesz.

Megmutatom a percek múlva érkezett választ Harrynek. Bólintás után rajztömbjéért nyúl és ismét egy körökből álló alkotásban fog. Most csupa világos színekből álló körcsodák jelenek meg a papíron. Olyan ügyesen használja azt a műanyag szerkentyűt, mert bárminek is hívják ezt, hivatalosan nekem már csak ez marad, hogy csak ámulattal figyelem őt.

- Nagyon szép lett. – mondom, amikor a kezéből letesz mindent. - Ügyes vagy.

- Köszönöm. Szeretem csinálni.

A képre mutat majd az órájára néz mennyi idő van még hátra a főnökkel való találkozásig.

- Nyugalom. – jelelem neki, mire bólint. A füzetet keresve néz szét és amikor kezébe teszem írni kezd.

Louis.

Ha az engedélyt megkapom szeretnék a konyhába vacsorázni. Ha Kayl nincs itt akkor tényleg használjuk ki. Rendelj valami finomat.

H.

Mosolyogva olvasom és már tudom is mit fogunk vacsorázni. Ha már tényleg más lesz az este, akkor már a vacsoránál kezdődjön el.

A főnököm ígéretét betartva hamarosan meg is érkezett. Harry remegő kézzel nyújtotta át a füzetet. Az érkező leült az ágyamra és úgy olvasta a neki szánt sorokat.

- Rendben. - mondja ránk emelve tekintetét és úgy fordul, hogy Harry olvasni tudja szájára a szavait. - Láthatod a csillagokat.

Végig a fiút nézem, aki most csillogó szemekkel néz fogva tartójára. Jeleléssel fejezi ki köszönetét, amit a főnök bár nem ért mégis figyelemmel kíséri.

- Köszöni és boldog. - foglalom össze egyszerűen a jelek jelentését.

- Látom. - mondja és felém fordulva folytatja. – Louis ez az este a fiúé. Nem mondok semmit, hiszen te tudod mit szabad és mit nem. Felettes el vele mindent még ha csak erre az egyetlen estére is.

- Egy kellemes vacsora egy falakon kívüli este. Csak ennyi kell hidd el.

- Rendben. Szólj amikor elhagyjátok a házat.

- Igen főnök és köszönöm.

A férfi bólint majd felállva az ajtó felé indul. Látom, ahogy Harry utána menne, mire én bólintok könyörgő tekintetét meglátva.

- Bácsikám, várj egy pillanatot.

A férfi hátrafordul, alig egy lépésre meglátja a fiút.

- Szeretne megölelni, hogy így is tudtodra adja köszönetét. Kérlek engedd neki.

Mire szavakat kimondtam, a fiú bár félénken, de ölelte is a férfit, aki karjaival a fiút egy apai ölelésben vonta. Furcsa pillanat volt. Egy kényszerből, igaz jó pénzért lesz fogva tartó, egy kényszerből lett fogoly, egy ölelés, ami bizony nem kényszerből jött létre. Szívem kicsit össze facsaródott, de már az estén kezdtek járni az agyam.

Harry miután már csak ketten voltunk ismét mellém ült, kezemet megfogta és a szívéhez emelte, hogy érezzem én is mennyire gyorsan dobog a szíve.