Örökké valónak tűnő három év.

Untitled Part 10

Szebbet, jobbat, az ideinél nem rosszabbat. Ezekkel a szavakkal kívánok mindenkinek boldog új évet. 

A sorokat olvasva egy, hogy fogom ezt három évig végigcsinálni érzés kerített hatalmába. Ránéztem és örömmel nyugtáztam, hogy most fontosabb számára a szobája padlójának bámulása, mint reakcióm a soraira. Éreztem nem tudom elrejteni gondolataimat és meg láthatta volna rajtam azt, amit tényleg nem akartam. Bármi szeretnék lenni számára csak egy valaki nem, az, akin látja a sajnálatot. Mert ugye itt mindenki számára egy fogoly, aki hosszú ideig itt lesz. Na nekem nem az. Ez a pár nap, sőt az ötlet, hogy én akarok mellette lenni pillanat óta ő nem más, mint egy fiú, akinek nagyon nem itt kellene lennie, nagyon egy boldog életet kellene élnie. Pár mély levegővétel után hanyat fekszem, de vállát megfogva húzom őt is magammal. Nem ellenkezik. Figyelem és látom, hogy lassan engedi el magát. Az egyik párnáért nyúlok. A vállát megbököm, mire ijedten fordítja felém a fejét, de a finoman neki dobott párnát feje alá téve már széles mosollyal néz rám. Gondolom szavak nélkül is megértette, maradunk egy ideig. Két mondatot gyorsan papírra vetek.

Harry.

El ne aludj. Nem bírnálak el, hogy levigyelek a "saját " ágyadba.

L.

Fekve olvassa el, és fejét nemleges ingatva válaszol, majd széles mosollyal és a megjelenő gödröcskékkell néz ismét felém.

Nesze neked Louis. Ennyi, egy kis engedékenység, egy figyelmeztető két mondat, ami elképzelve igen mókàs lenne a látvány és már ott is a két gödröcske az arcán. A fürdőből kilépve azt mondtam, hogy szép, akkor most azt mondom angyali ez a fiú. Tekintetemet a plafon felé fordítom. Nem akarom, hogy esetleg gondolataim érzelmek formájában megmutatkoznak, azt meg pláne, hogy esetleg Harry észre is vegye azokat.

Fekszünk percekig csendesen, majd látom, hogy kezét szája elé emeli hang nélkül ásít. Felül, kezem után nyúl és engem is ülő helyzetbe húz, de azzal a lendülettel áll is fel. Bevallom erre vártam. Azt akartam, hogy ő akarjon elindulni így talán könnyebb neki. Egy WC kitérő után már a pince szobában vagyunk. A füzetet kezében véve ír, de pár sor leírása után már adja is nekem.

Louis.

Köszönöm az elmúlt tiltott, titkos perceket. Aludj jól. Reggel várlak.

H.

Gyorsan válaszolok.

Harry.

Hétkor itt leszek. Most pedig sipirc az ágy.

L.

Mosolyogva bólint miután elolvassa. Jeleléssel jó éjt kívánunk egymásnak, majd végig nézem, ahogy gyorsan megágyaz, majd a pléd alá bújik. Csak a feje búbja látszik ki és a már száraz göndör fürtjei, hiszen nem akarja látni, ahogy magára hagyom. Az ágy mellé lépek és ahogy eddig, most is meg simítom a fejét. Azt hiszem ez már most szokásommá válik, és bele sem akarok gondolni abba, hogy ez hány este lesz, hogy bár nem kényszerből, de kénytelen vagyok megtenni ezt.

Ismét reggel, ismét itt állok az ajtó előtt. Ismét újabb nap kezdődik számunkra, ami most még mindig spontaneitásra épül, bár a tegnapi kérését figyelembe véve most fejembe körvonalazódik az állandó napirendre való berendezkedés. A kulcsot elfordítva csendesen lassan nyitom ki az ajtót. Tudom nem hallaná de mégis na. Most nem egy pokróc kupacot pillantott meg az ágy közepén két kíváncsi zöld szempárral, hanem egy alvó Harryt, aki a szivárványos párnát magához ölelve alszik oldalán fekve. Nem ébresztem fel. Leülök a fal mellé és csak nézem őt. Nézem nyugodt arcát, karját, formás kezeit, ujjait, amint a párnát magához öleli. Nem tudom mennyi ideig nézhetem, mikor mozgolódni kezdett. Mielőtt szemét kinyitná orrát a párnához dörzsöli, majd elmosolyodik. Most olyan aranyos és igen a gödröcskéi is felébredtek vele együtt. Szemét kinyitva pont engem pillantott meg. Ijedten néz rám a párnát háta mögé rejti és fel akart ugrani. Gyorsabb voltam. Látva a mozdulatokat ezért a plédet magára húzta teljesen eltakarva magát tőlem. Mellé ülök, a párnát, amit az imént még szorongatott kezembe veszem és a plédet felemelve mellé helyezem. Úgy kapott utána, mintha értékes kincs lenne. Pár perc után lassan a plédet lejjebb húztam, de csak addig, hogy a szemei ki látszódjanak, persze a tekintete rögtön engem fürkészett.

-Jó reggelt. - mondom mosolyogva és az esti fejsimogatás megismételtem. Azt hiszem ez már rutinná vált nálam. Látni nem láttam, de szemei elárulták, hogy mosolyog. Pár percig még hagytam lustálkodni. Ez abból állt, hogy ott ültem mellette, nem engedtem felkelni és a takaró már csak nyakig takarta. Végül ő elégelte meg a helyzetet. Kezeit kidugva a takaró alól jelezte, hogy ki kell mennie, nemes egyszerűséggel az ajtóra mutatva. Felálltam mellőle és nem nézve mit csinál az ajtó előtt várok rá.

A reggeli úgy mond rutin után, addig, amíg a reggelit készítettem ismét magára hagytam a pincében. Közös egyetértéssel a sült kolbász és sült virsli mellett döntöttünk, mivel a megcsappant kamrai illetve hűtő készlet ezt biztosította.

Ismèt a doboz használtam szállító gyanánt, de mielőtt elhagytam volna a konyhát a nagybátyám lépett be a helyiségbe.

- Micsoda finom illatok. - szagol a levegőbe és nézett a tűzhely felé, de ott már nem látott semmit.

- Bocsi főnök. - játszottam a szerepet, amit már jó ideje. - A foglya várja a reggelijét. Nem akarom, hogy kikerüljön. A fiú szeretne találkozni veled. Szakíts rá majd időt.

- Délután lemegyek hozzá.

- Megmondhatom neki? Csak, hogy ne érje váratlanul. Ha számít érkezésére talán nem fog megijedni nagyon.

- Jó mondd, hogy ötkor lemegyek. Így jó lesz? Viszont előtte küldj egy üzenetet.

- Megteszem már csak ő miatta is.

Fogom a dobozt és elindulok elférve a főnök mellett, aki kezét vállamra téve állít meg.

- Köszönöm, hogy elvállaltad. Igy nyugodtabb vagyok.

- Akkor, ha kér valamit kicsit engedj neki. Tudja a három évet, beletörődött, de ő most még egy gyerek. Kérlek.

Az utolsó szavakat nem csak suttogtam, de már szinte könyörögtem. Nagybátyám bólintott, majd utamra engedett.

Harry már az asztalnál ülve vár vissza, illetve most ülőalkalmatosság szerepet betöltő faládán foglalt helyet. Nappali ruha volt rajta. Éppen a füzet volt előtte. Most nem írt, hanem egy táblázatot rajzolt meglepően szabad kézzel, olyan egyenes vonalakat, amit én vonalzó mellett sem lennék képes meghúzni. A napirendhez készíti minden bizonnyal. Amikor a doboz meglátta ijedten akarta elrejteni a füzetet maga mellé, de kikaptam a kezéből. Az asztal sarkára tettem és elkezdtem kipakolni a dobozból, hogy végre reggelizhessünk.

Aranyos volt a kíváncsisága, de felcsillanó szeme, és az, amikor az első falatot megízlelte, olyan látványt nyújtott, ami legszívesebben arra ösztönzött volna, hogy azonnal kézen fogjam, és jó messzire vigyem innen. Ezt kicsit elvette az étvágyam, de azért igyekeztem jóízűen enni én is. A hozott narancslé is elfogyott és már a dobozban volt minden reggelihez használt kellék. A füzetért nyúltam, a táblázatot átlapozva üres oldalra írni kezdtem.

Harry.

Látom ízlett a reggeli. Esetleg a kedvenced? Ma sok dolgunk lesz. A napirendet is megbeszéljük, de délutánra megérkeznek a kaják, amiket tegnap rendeltünk. Említetted, hogy látni akarod a főnököt. Hát ma találkoztok. 17:00 órakor pedig ide fog jönni. Itt leszek melletted. Felviszem a dobozt és utána kezdjük és a dolgainkat. Esetleg valami kérés? Írd le míg oda vagyok.

L.

Füzetet most az asztalon tolom elé, és figyelem, ahogy olvasd. A második mondat után felnéz, vigyorog és bólogat, így adva tudtomra ízlett a reggeli és szeretne máskor is ilyet enni. Amikor a főnök látogatását olvassa, rémülten néz rám, de olvassa tovább a sorokat és nagyot sóhajt gondolom akkor jár ott, hogy itt leszek mellette. Amikor a tollért nyúl jelzem neki, hogy megyek és sietek vissza. Az ajtóból nézem, hogy írni kezd és már a gondolatait veti papírra. 

Köszönöm, hogy ismét itt voltál, elolvastad soraimat. Találkozunk 2019.-ben.