Örökké valónak tűnő három év.

Kedves Olvasóim.

Köszönöm a türelmeteket és az előzetes érdeklődést az írásom iránt. Sok-sok bátorságot gyűjtő óra után itt vagyok.

A történetem magába hordoz egy különös kapcsolatot, kötődést, szeretetet vagy talán szerelmet is?

Gyertek éljük át a fiúkkal , Louis szavait kölcsön véve " a kibaszott hosszú három évet."

Üdv. Moncsi72

 U.i.:

Akár hány éves is az ember, az izgulás miatt kimaradhat olyan, ami igazán lényeges.  Most Pótolom. :) :) 

Előszó.

Egy göndör fürtökkel megáldott fiú ül megszeppenve a kopott széken. Tudja, minden hónap utolsó napján ide kell jönnie. Félelemmel szívében indul el szobájából, amin még három társával osztozik, hogy a hírt, amit vár, illetve közölnek vele, milyen tartalommal bír. Maradhat, vagy el kell hagynia az intézetet, ami már lassan 4 éve az otthona. Attól a perctől kezdve, amikor az orvosok elmondták, hogy a törései, amit egy autóbalesetben szerzett rendbe jöttek. Attól a perctől kezdve, amikor senki nem akarta haza vinni. Attól a perctől kezdve, hogy így nem kell senkinek. Attól a perctől kezdve, hogy rájött egyedül van, mert süket maradt, mert kamaszodik, ugyan kinek kellene. Ijedten ugrik meg, amikor nyílik az ajtó. Bár azt figyelte percek óta, de gondolatai messze jártak. Rémülten nézett a kilépő nőre.

- Gyere csak be. – szólt a fiúhoz, de közben intett is neki, majd elindult vissza a szobába.

A fiú már tudta, hová kell leülnie. Rutinosan ment a monitor felé, majd leült és olvasni kezdte az ott megjelenő szavakat. „Harry, a pénz az ismeretlentől ismét megérkezett. Egy hónapra biztonságban vagy itt a falak között. Szükséged van valamire? „A fiú a fejét igenlően bólintja, majd írni kezd. „Szeretnék kérni a rajzoláshoz a szokásos dolgokat. Belefér a keretbe ugye?" Kérdő tekintettel néz a nőre, aki bólintva, mosollyal az arcán jelzi igenlő válaszát. Köszönöm, jeleli a fiú, majd a kitárt karok közé simul, és viszonozza az ölelést. Ismét boldogan lépked a folyosón. Egy hónap nyugalom, teheti azt, amit szeret, maradhat a biztonságot nyújtó falak között. Ott, ha nem is kell senkinek, de megtűrik maguk mellet.