Mit tegyek.... /szünetel/

1. Fejezet: Meghívás

Marinette/Katica sz.

-Én ezt már nem bírom Alya! -panaszkodott Marinette legjobb barátnőjének. -Ma megteszem!
-Ez a beszéd kislány! De kinek és mit? -kérdezte Alya
-Adriennek hogy szeretem! -válaszoltam határozottan.
-Hát sok sikert! Viszont nekem most mennem kell. Majd hívj fel és mesélj el mindent részletesen! Puszi! -azzal elment és otthagyott.
Bementem az iskola kapuján mert még volt egy órám.

Írói sz.

Mivel Marinette kivülről fújta Adrien összes napját ezért pontosan tudta amíg ő órán van addig Adriennek vívása van az udvaron. Eltervezte hogy miután mindketten végeztek beszélni fog a sráccal.

Adrien/Fekete Macska sz.

Elkezdődött a vívás óra de csak egy dologra tudtam összpontosítani.... Katicára.
Az edző harmadik szólására már kicsit jobban figyeltem de még mindíg a titokzatos lányon járt az eszem "Ha megtudnám ki van az álarc mögött... " Gondolat menetemet ismételten az edző szakította félbe. Mivel bejelentette hogy a következő óra rendhagyó lesz az az egy vívásban tanulatlan ismerősünket kell elhozni.
Rögtön szerűen Katica ugrott be. De ő nem jó mert van már technikája a kitérésben így mást kellett válaztanom. "Milenne ha Chloe... nem, nem akarom halgatni a nyafogását..... mindenképp lányt szeretnék mivel szeretem a kihívásokat. Az edző azt mondta hogy a legjobb tanítvány páros kap fejenként egy-egy 20000 foritos kedvezményt egy nagyon drága sport boltba. Ekkor hirtelen beugrott egy szemény aki mégnagyobb kihívást fog jelenteni számomra de nem bánom ugyan is arról a személyről elég annyit tudni hogy nem a legügyesebb."
-Marinette! -kiabáltam fe hirtelen
-Mit mondott Mr. Agreste? -kérdezte szigorúan az edző
-Csak megvan a társam. (Milyen ironikus😊) feleltem kicsit megszepenve de magabiztosan.

Marinette/Katica sz.

Hirtelen valaki kiáltotta a nevem. Felismertem a hangot...
-Adrien?! mondtam ki kicsit nagyon hangosan.
-Mit tetszett mondani Miss. Dupain Cheng? kérdezte a fizika tanárom
-Semmit! válaszoltam.

Írói sz.

Miután kicsngettek mert tudták beszélni akarnak egymással. Hirtelen egymásnak ütköztek.

Marinette/Katica sz.

Hirtelen nekicsapódtam valaminek vagyis inkább valakinek.
-A-adrien?!
-Marinette?
-Figyelj beszélnünk kell!
Mondták egyszerre.
A kínos csendet végül Adrien törte meg.
-Először te
-N-nem elő-előbb te! . -mondam kicsi félvve és dadogva

-Jó. -egyezet bele. - Az edzőm azt mondta következő órára egy olyan embert kell hívnom aki még életében nem vívott. És úgy gondoltam ha van kedved akkor lennél ebbe a dologba a társam?
Meredve áltam elötte nem hittem a fülemnek hogy ilyen töténik velem. Gondolataimból Adrien ragadt ki.
-Hahó Marinett? -lebegtette előttem kézét.
-Igen? - kérdeztem kicsit megborzongva.
-Lenne kedved a társam lenni?
-Igen! -kiabáltam kucsit hangosan. -Vagyis igen az tök jó lenne. javitottam ki magam.
-Rendben akkor Csütörtökön délután háromkor ugyan itt! Szia! -mondta, de mielött még elment megfogta a jobb válam és belesuttogta a fülembe a következőket:
-Örülök hogy ilyen remek barátaim vannak!
Kacsintott majd elment.
Én lefagyva áltam mint egy szobor, nem mozdult semmim. Szerntem olyan 1 órájig o ott áltam volna ha kis Kwamim nem rug belém ovatosan a táskámon keresztül.

Nagyon remélem tetszik eddig ez a történet. Néhol néhány helyesírási hiba van de nem tehetek róla ugyanis fél 11 múlt. Ha tetszik akkor ⭐-ozd vagy komentelj! Sietek a kövi résszel! Addig is puszi!

Olívia😊