Mit tegyek.... /szünetel/

14.fejezet Meglepetés

Gabriel sz.

Éppen ülök a koszos büdös cellámba és azon gondolkozom be fog-e válni a tervem. Nem tudom de vissza kell őt hoznom! Bárcsak elmondtam volna minek kell a két talizmán. Biztos megértette volna. Ekkor kattan a zár és belép rajta egy őr. Kitessékel a cellából egyen az udvarra. Ekkor meglátom a távolba ugrálni a rovarat és a bolhást!
-Úgy is vesztetek a végén! -súgom magamelé

Marinette/Katica sz.

Miután vissza értünk a sétából felhívtam anyut hogy Adrien átjön. Napi rendszerességgel átjön mert nem akarom hogy magába forduljon. Később pedig Macska ként tér hozzám vissza esténként. Így mindíg együtt alszunk. Miután eggyesztettem anyával hazasétáltunk kézenfogva szerelmemmel. Miután hazaértünk anya megfogta a kezem és vissza húzott.
-Várjatok egy kicsit. Tom gyere! -hívta oda apát is. -Úgy gondoltuk hogy megkapjátok a közös születésnapi ajándékotokat. -mondta nagy vigyorral az arcán.
-A drága feleséggemel úgy gondoltuk hogy úgyis 1 hét választja el a születés napotokat ezért össze vonjuk. Na de ehez bekötjük a szemeteket.
-Mi? -mondtuk egyszerre Adriennel
-Ne féljetek! -mondták ők is egyszerre. Azzal mögénk léptek és egy-egy sálla bekötötték a szemünket. És kinyitották a bejárati ajtót.
-De hova megy? -kérdezem értetlenül
-Mindent a maga idejében. -jelentette ki Anya. Nem tudom mire számítsak. Féljek? Á! Anya mindíg jó meglepiket talál ki úgyhogy bízok benne. Hirtelen az utcán találom magam. Érzem ahogy megcsap a friss levegő. Elindultunk a parkon keresztül sréhen a pékséggel. Megállunk egy társasház elött és bemegyünk.

Bevezettek minket anyuék ebbe az épületbe és a liftbe. Aliftben kellemes zene szólt. Megszólalt egy női hang: 4.szint Kivezettek minket a liftből jobbra fordultunk, sétáltunk olyan 3 métert és meg is áltunk.

-Megérkeztün! -jelentette ki apukám és mindketten levették rőlunk a sálakat. Egy magas hófehér ajtó tárult elénk.
-Még mindíg nem értem.
-Édes kislányom és Adrien. -kezdett bele anya -Már elég nagyok és önállóak vagytok hogy legyen egy saját kis kuckótok. És mivel egyikőtök sem bírja a másik nélkül. -az utolsó mondatot apának súgta de én is tökéletesen hallottam. Nem kell mondanom nagyon örültem. Adrian arcán is láttam a csillogást mivel már rendszerint egymásra néztünk. Eltelhetett vagy 10 perc úgy hogy csak a bejáratiajtót bámultuk. Ha anya nincs ott és nem szól hogy tapsra várunk-e. Benyitottunk a lakásba. Gyönyörű volt. Ahogy beléptünk a jobboldalon volt egy ajtó ami egy előszoba  szekrényt takart. Baloldalon rólunk készült képeket voltak a falon. Egészen az első közös osztályképtől ami a parkban készült az első közös karácsonyunkon át haladva a tegnap készített kéig ott vírítottak a falon. Tovább haladva egy négyzet alakú étkező aztal helyszkedett. Az asztal mögött nyitott volt a fal így belehetett látni az egész konyhát. A könyhából nyílt még egy ajtó. Az ajtó mögött  a mosógép volt található. A konyhából ha kijöttünk akkor sréhen a fürdőszoba volt megtalálható amiből két ajtó is tovább nyilt. Ha a baloldaliba nyitottunk be akkor egy gardrób szobába csöppentünk. Ha viszont a jobboldalit választottuk akkor a KÖZÖS szobánk Adriennel tárult elénk. A hálószobába vezető út két oldalról is megközelíthető volt. Az egyik az elöbb említett fürdőből a másik pedig a nappaliból. Viszont most jön a személyes kedvenc részem. Egy saját dolgozó sarok. Mindíg is erre vágytam. Egy csúcs kategóriás varrógép díszelgett a munka asztalon. Mig Adrien nem győzte ide oda kapkodni az ámulattól én a varrógépet ölelgettem.

(kép forrása: Pinterest)

Hát. Hol is kezdjem. Negyon de nagyon sajnálom ezt a rengetek késést. Már én szégyellem magam higy maz utolsó rész amit kiraktam: FEBRUÁR 6.😱😱😱 MI???? Na jó nagyon de nagyon bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől! Igérem a kövivel gyorsabb leszek! Addig is: Puszi!

Olívia ⭐⭐⭐