A Káosz Fia | 1. Könyv

7. fejezet

A praetori szállás, ahova Hazel vezetett miket, egyszerűen légelzetelállító volt. Egy kis házról van szó, amit gyönyörűen felépítettek. A falakat kívül fehér márványlapok borították, az ablakok körül pedig egy kisebb kövekkel díszített keret. 

Belül csak annyival volt más, mint egy normál ház, hogy volt egy kisebb konyha, egy kis fürdő és egy nagyobb szoba, ahol két ágy volt. De kellemes érzést nyújtott. 

– Remélem jó lesz nektek addig, amíg Fekete Péter meg nem érkezik – mondta Hazel. – Reyna és Percy a szomszédos szállásokban lesznek, ha keresnétek őket. 

– És Frank? – kérdeztem. 

Nem tudtam volna—és most sem tudnám—megmagyarázni miért, de biztonságosabban éreztem magam, hogy tudom, hol vannak a praetorok. 

Illetve volt egy olyan megmagyarázhatatlan gondolatom, hogy Percy is egykor praetor volt. És mintha ez nem is lett volna olyan régen. Vajon mi történhetett azóta?

– Ő az Ötödik Cohors-ban szokott aludni velem. 

– Mostmár tudom, hova nem kéne benéznem este – viccelődött Kara. – Amúgy megleszünk itt, köszi. 

– Ez esetben pakoljátok be a cuccaitokat, ha vannak – mondta Hazel, és kiment a házból. 

Eszembe jutott, hogy az összes cuccom—nem mellesleg Karáé is—a los angeles-i hotelben maradt, mivel a tanár azt mondta, hogy még visszamegyünk. 

Tényleg, azért arra is kíváncsi lennék, hogy mit szólnak ahhoz, hogy Brunner—ugye ők csak így ismerik Kheirónt—és mi is csak úgy eltűntünk—Percyt, Annabeth-t, Harryt és Mayát is bele számítva. 

Érdekes amúgy, hogy Kara egy szóval nem említette, hogy velem kell egy szobában aludnia, de nem zavart a dolog. Történetesen örültem is neki. Megnyugtatott a tudat, hogy egy jó barátom van mellettem. 

***

Éjjel ismét érdekes álmom volt. Most nem az a mező volt, ahol anyáék beszélgettek, és nem is a Diablo-hegy—másik nevén Orthis-hegy—, hanem egy bunkerben, valószínűleg a föld alatt. 

Ott volt egy alak, aki valamiféle maszkot viselt egy fekete öltözettel, amin semmi minta nem volt. Kicsit ismerősnek tűnt. 

És ott volt Anna is, a nővérem. Hosszú, egyenes fekete haja lófarokban hátra volt kötve. Szemei sárgán csillogtak, mintha gyilkos düh uralkodna az egész lénye fölött. Aranyló páncélt hordott, mint Reyna, de kard nem volt nála. 

Savitr ekkor érkezett meg a bunkerba fehér villámot húzva maga után. Kezében ott volt a Káoszkard. 

– Megtetted, amire kértelek? – kérdezte Anna. Savitar bólintott, és átadta a nővéremnek a Káoszkardot. Az pedig egyből eltűnt a kezében. Nagyon meglepődtem, mert egy kard nem szokott csak úgy eltűnni...kivéve Percy Árapálya, de az is csak tollá alaku vissza. 

– Mindketten odaát vannak – mondta az isten. 

– Helyes. Akkor most te jössz, Thélosz, lássuk mit érsz, ha Jackson is átkerül. 

Az említett bólintott, majd csettintett egyet, és megjelent mögötte egy portál, amin nyomban át is lépett. 

– Ha Jackson is eltűnik az útból, mindenki őt fogja keresni, illetve a két társát, így könnyebben tudjuk szétzúzni a táborokat és az Olimposzt. 

Tehát Anna mindkét tábort le akarja rombolni. Az Olimposszal együtt. 

Ekkor jött a szörnyű felismerés: a nővérem tényleg gonosz. És Percy veszélyben van.