Kpop One shots [HUN]

[2.] MarkJin-GOT7

~Jinyoung szemszöge~

Kinyitottam a szemem,és egy nagy fehérségben találtam magam. Nem értettem hol vagyok,és mi történt. Próbáltam felidézni az emlékeim,ami nagy nehezen sikerült is;

Ma írtam meg az érettségi vizsgáimat. Sokat készültem rájuk,ezért egész jól sikerültek. Büszkék lesznek rám otthon.

Egy nagy mosollyal az arcomon sétáltam hazafelé. A nagy vidámságomnak az vetett véget,hogy egy autó balesetet szenvedett,de nem akárhogy. Elgázolt. A mentősök próbáltak segíteni rajtam,és elvittek a kórházba,míg nem késő. Ez idő alatt még aránylag magamnál voltam,de aztán rám telepedett a sötétség,és itt ébredtem fel.

-Meghaltam? -kérdeztem magamtól,de nem hittem volna,hogy kapok rá választ.

-Egyenlőre még nem. -válaszolta mellőlem egy kedves hang. Kicsit megijedtem,de felé fordultam. Mikor megláttam a lélegzetem is elakadt. Egy magas,vékony,makulátlan bőrű,tökéletes arcú férfi állt velem szemben. A mosolya annyira gyönyörű volt,hogy egész nap tudnám nézni.

Percekig bámulhattam őt,mire megszólalt:

-Mark vagyok. Az őrangyalod. Azért vagyok most itt,hogy segítsek dönteni. -mosolygott még mindig.

Gyorsan megemésztettem amiket mondott.

-Miben kell döntenem? -kérdeztem,mire közelebb lépett.

-Abban,hogy melyik utat választod. Élet vagy halál. Ha az életet választod,az orvosok visszatudnak hozni az élők közé. Ha pedig a halált,akkor segítek neked a fénybe menni.                   

Tehát most is azon vannak,hogy megmentsenek..

-Viszont,még mielőtt döntenél,még van egy kis dolgunk! -megfogta a kezem,és elhúzott az egyik irányba. Először nem értettem,hova tudunk menni,ha mindenhol csak fehérség van,de aztán megpillantottam,hogy egy másik "helyre" visz.

Egy gyerekszobában találtuk magunkat. Nem kellett sok mire rájöttem,hogy ez az én régi gyerek szobám.

-Miért jöttünk ide? -fordultam Markhoz.

-Megnézzük a szép emlékeidet! -mosolyog rám lelkesen.

Hű így még aranyosabb..

Ámuldoztam rajta egy sort magamban. Mark kuncogva visszafordította fejem az ittlétünk tárgyához; az egyik emlékemhez.

Megjelent egy kis fiú. Egy kis piros autóval játszott nagy vidáman. Jobban megnéztem a fiút,majd felismertem őt. Az a fiú én vagyok 7 évesen.

A kicsi Jinyoung önfeledten játszott,majd benyitott apa. Mikor kicsi én meglátta őt,vidáman a nyakába ugrott,és agyon ölelgette.

-Köszönöm apa! Tényleg nagyon köszönöm! Nagyon tetszik az autó! -ölelgette apját még jobban.

-Boldog szülinapot nagy fiú! -puszilta meg a fiát. Miután elengedték egymást,együtt játszani kezdtek,míg anya be nem jött egy kis tortával a kezében. A szülők elénekelték fiuknak a 'boldog szülinapot' dalocskát,aztán hármasban tortáztak egyet.

Ezzel vége is lett ennek az emléknek.

-Az az autó még mindig meg van.. -merengtem el mosolyogva.

-Biztos sokat jelent neked. -tette kezét a vállamra Mark. Csak egyet bólintottam,azután tovább sétáltunk egy másik emlékemhez.

Itt már nagyobb voltam. Azt hiszem 13.  A kórházban voltunk. Anya az ágyon feküdt fáradtan,kissé sápadtan,de mosolyogva és büszkén. Kezében az újszülött kis húgom. Apa és a 13 éves Jinyoung boldogan nézték az új családtagot. Mind úgy érezték,hogy a kis lány még boldogabbá tette őket,és a család teljesebbé vált.

Az emlék befejeződött.

-Nagyon szeretem a kis tesóm..Imádom őt. -szipogtam meghatódva.

Egyik legszebb nap volt az életemben,mikor őt megkaptam.

Mark magához húzva megölelt,és a hajamba puszilt.

-Elhiszem. -mondta ezt az egyetlen szót. Kicsit pityeregtem a vállán,és mondogattam párszor,hogy mennyire szeretem a családom,míg ő figyelmesen hallgatott,és a hátam simogatta.

Hát igen..rájuk elég érzékeny vagyok.

Átkarolta a derekam,mikor már nem sírtam,és tovább sétáltunk.

Valentin nap az első szerelmemmel,Minjivel. Egy kis csokor vörös rózsát vitt neki a 17 éves Jinyoung. A nap jól telt,de Minji kicsit furcsán viselkedett. Este mikor egy sétányon voltunk,és forró csokit ittunk,Minji lehajtott fejjel állt velem szemben,és potyogtak a könnyei. Aggódva törölgettem az arcát,és kérdezgettem,hogy mi a baja,mire ő rám emelte könnyes tekintetét.

-Úgy sajnálom,Jinyoung! Én tényleg,soha nem akartalak megbántani,és nagyon szerettelek,de ez az érzés elmúlt..Nem tudom miért,de elmúlt..Nem akarok így tovább járni veled..Fájdalmat sem akarok okozni neked,így szerintem jobb,ha véget vetek a kapcsolatunknak.. -törölte meg a szemeit. Egy utolsó puszit nyomott az arcomra,megköszönte hogy ilyen jól bántam vele végig,majd elment. A fiatal Jinyoung elsírta magát,és összetörten megindult haza. Elvesztette élete első szerelmét és nem értette miért,és hogyan..

Ezzel vége is lett az utolsó emléknek.

-Én ezt nem értem! Jó emléknek kellett volna lennie! Miért ez jött?? Hiszen összetörték a szíved! Hogy lehetne ez egy jó emlék neked?? -akadt ki Mark. Én csak meg fogtam a kezét,és nyugtatóan mosolyogtam rá.

-Nyugi,Mark. Nem érted... Igaz,hogy szakított velem,és nagyon rosszul éreztem magam utána,de nem ez a lényeg. Hanem az,ami addig volt. Jobb első szerelmem nem is lehetett volna,mint ami Minjivel volt. Igazán boldog voltam vele,ezért mosolyogva emlékszem vissza a vele töltött időkre. -magyarázom neki. Ő csak együttérzően nézett engem egy kis ideig,aztán megölelt. Miután ő is lenyugodott,visszamentünk a fehérségbe. Megköszörülte a torkát,és belekezdett a mondandójába.

-Nos..most hogy ezzel is megvolnánk,ideje felvázolnom a dolgokat.

Nem baj ha a halált választod. Nem fog senki se megharagudni miatta. Igaz,hogy mindenki sokat fog gyászolni,amiért ilyen tragikus módon vesztettek el,de sajnos előfordul az ilyen.Amiatt pedig ne aggódj,hogy pokolra vagy a mennybe jutsz,mert ez csak mende-monda. Átlépsz a fénybe,és megtisztulva kerülsz a túlvilágba.

-A másik opció,hogy visszatérsz az élők világába,de ami itt lezajlott, az mind csak egy álomnak fog tűnni,és úgy élhetsz tovább mintha mi sem történt volna. A kórházban felépülsz,és élhetsz tovább. Remélem minden érthető. Szóval..Melyiket választod? -Míg ezeket mondta,tekintete és a hangja is komolyra váltott. Hiába tudtam már a legelején,hogy melyiket akarom,most elgondolkoztam.

Végül kis vártatva megszólaltam.

-Az életet választom. -mondtam ki. Mark bólintott,aztán megölelt. Elbúcsúztunk egymástól,majd éreztem,hogy mikor a szememet lehunytam,a sötétség újra körbe vett,és fájni kezdett minden porcikám.

Lassan felnyitottam a szemeim,és realizáltam,hogy a kórházban vagyok,és....

Élek.