Kpop One shots [HUN]

[19.] Socky-Astro

Sanha szemszöge:

A remény gyakran becsaphat, és csalódást okozhat.
Van, hogy az ember szüntelenül hisz benne, és minden apró szavát elhiszi neki.
Még akkor is ezt teszi, ha tudja, nem szabad, és felesleges..
Bízik abban, hogy úgy lesz, ahogy szeretné, de a remény mégis csalódást okoz.

Érdekes nem? Úgy beszélek a reményről, mintha ember lenne... Bár ezt lehet nem csak én teszem. A remény sokak szerint jó. A remény lehet egy utolsó esély. A remény tengernyi. Soha nem fogy el.. Hát nem is tudom.
Már nem értik, miért gondolom így. Miért kezelem egy negatív dologként ezt a sokak szerint elképesztő dolgot, de ezt is nem sokára elmesélem. Hosszú út vezetett idáig. Míg a szemléletem megváltozott.. Hússzú út, hosszú történet.

Na de térjünk is vissza az eredeti témához.

A remény.
Az elején, amikor úgy érezzük a markunkban van a dolog.
Amikor elhisszük, hogy már semmi nem állíthat meg.
Minden a helyén van, és minden tökéletes.
Mikor a dolgok úgy történnek, ahogy azt mi szeretnénk, mindent pozitívan élünk meg.
Az elején a remény még jó hozzánk, szeretjük, és bátran fordulunk hozzá.
És ő minden kívánságunkat teljesíti.

Oh hát természetesen.. Drága Remény! Megmutattad nekem, milyen is a cukormázas élet. Köszönöm! De bár, ne adtad volna meg nekem mindezt!  Nem szép dolog hazudni, és bolond ábrándokba kergetni az embert.. Szégyellhetnéd magad! Tényleg minden olyan szép volt, és gyönyörű. Gond nélküli, és vidám. 

A második fázisban, mikor már megéltünk egy kis sikert, és végre úgy éreztük, hogy ez volt életünk legboldogabb napja, perce, akár időszaka:
Jön a koppanást.
Rájövünk, hogy a reményben nem mindig szabad bízni.
Minden kezd megváltozni körülöttünk.
A sok szép dolog eltűnik lassan.
A csodálatos illatozó virágok, a reggeli csicsergő madarak, a napsütés, a tavasz, és a mosoly már nincs.
A felhőtlen boldogságot felváltja a szomorúság.

Pontosan. Vége a rózsaszín ködnek. Minden újra tiszta.. Vagyis nem teljesen. A hangulat olyan szinten romlik, hogy a normális helyett megint más lesz.. és ez a sötétség. Nem a legjobb. Jól mondom? Koppanunk egészen a gödörig. A virágok elhervadnak. A madarak kipusztulnak. Elered az eső. A tavasz helyett inkább a fagyosságot érezzük, akárcsak télen a mínusz fokokban. A mosoly lehervad, és a könnyek szöknek. Ne is tagadd remény. Ez volt az elejétől a terved. Rosszabb vagy az ördögnél is.

Végül az utolsó szakaszban, mikor a szomorúság nő és nő, már a reményben sem hiszünk. Rájövünk, hogy a sok szép és jó mulandó.
Amit a remény adott, csak képzeletbeli, és nem valós.
Csak egy édes álom volt, amit mutatott.
Egy ideiglenes  mennyország.
A jó dolgok helyére kopárság, és bánat kerül.
Úgy érezzük, nem bízhatunk már a reményben sem.
Csalódtunk benne.
Ezzel együtt jönnek a sötét felhők.

S kedves remény.. Nincs benned semmi kedves, de attól én még jól nevelt vagyok.
Szóval remény! Játszadoztál velem napokig, hetekig, hónapokig!
Részben az én hibám, hogy bíztam benned, és engedtem, hogy fogd a kezem, de bár ne engedtem volna e csábításnak. A csábításnak, hogy személyesen  tőled kérjek segítséget. Igazán tudhattam volna, hogy csak szórakozol. Én tényleg nem akartam ebbe a hibába esni. Na de most jön a lényeg! Hogy miért is vagyunk haragosak a reménnyel.. Elmesélem mi történt!

Adott egy kilencedikes fiú, kit Yoon Sanhának hívtak.... Azaz én!
Rólam tudni kell, hogy a személyiségem akkoriban nagyon ártatlan volt.
A lelkem tiszta, mint a víz.
Szívem őszinte, mint egy gyerek.
Én magam pedig elég tudatlan..
Eljött hozzám is az a bizonyos köd. A rózsaszín köd. Engedtem a kísértésnek.
Addig fogalmam sem volt, milyen szerelembe esni, mégis, mikor megláttam Őt, azonnal tudtam, hogy ez az. Mondd,  Park Minhyuk! Szövetkeztél a reménnyel, igaz? Tudom én!
Oh... kicsit sietek. Hupsz.
Szóval szerelembe estem első látásra a tizenegyedikes Park Minhyukba, akit a suliban mindenki csak Rockynak hívott. Rocky egy magabiztos, erős, energikus, sportos, és okos srác. A lányok álma. De azt ne felejtsük ki, hogy ravasz is.
Hónapokig hagyta, hogy a távolból gyönyörködjek rajta. Vágyakozzak utána. Majd lecsapott.
Végig reménykedtem, hogy egyszer észre vesz, és lehet köztünk valami. Majd mikor ez megtörtént, úgy éreztem, én vagyok a legszerencsésebb ember a Földön, amiért megkaphattam őt, és viszonzásra talált ártatlan kis szerelmem. De nem lett minden happy end, mint a tündérmesékben. Újabb hónapokig lengette előttem a mézes madzagot.  Úgy tett, mintha ő is szeretne engem. Biztos vagyok benne, hogy tudta mennyire beleszerettem.
Elég kínos, szánalmas, és megbotránkoztató, de ő mindvégig csak kihasznált engem, és az érzéseim. Először csak úgy tett, mint aki megakar ismerni. Közel akart kerülni hozzám. Én ezt mind engedtem. Hogyne engedtem volna? Hisz ő a szerelmem, és én örültem, hogy végre figyelembe vesz. Ezután kezdett teljesen az ujja köré tekerni. Az övé lettem. Készségesen megadtam magam, akárcsak egy rendőrnek. Az iránta érzett szeretetem letartóztatott.
Olyan édes volt az egész.. Annyira tökéletes. Mint egy álom, amiből nem akarunk felébredni.
Szinte a tenyerén hordozott. Eljutottunk odáig, hogy neki adtam az első csókom, majd azt a kincsem is elvette, amiből minden embernek csak egy van, és nem szerezheti vissza..
Már csak a látszat volt meg az eddigiekből. Idővel rádöbbentem, hogy neki nem kellett más, csakis a testem, és az érzéseimmel nem is törődött. Soha. Mire megjött végre a józan eszem, elszakítottam magam tőle, de nem hittem volna így fog végződni. Képes volt megalázni az egész iskola előtt. Ekkor összetört bennem valami. Teljesen megváltoztam miatta. A darabjaimra hullottam miatta, és olyan gyenge lettem, mint egy szál hóvirág. Ekkor úgy éreztem hogy még egyszer nem akarom, hogy bárki így bánjon velem újra. És már a reményben sem bízok.  Elintézte nekem a remény, hogy egy olyan sötét gödörbe zuhanjak, amiből ne tudjak kimászni. E gödörből pedig ezután már csak odáig tudtam kecmeregni, hogy a traumám miatt, ami akkor ért, mikor az életem első és utolsó szerelme okozott azzal, hogy megalázott elég durván, én a sötétebbik utat választottam. A könnyebbik választást. Most pedig drága Rocky! Úgy gondolom, biztos tanultál a hibádból! Láthatod a síromon, hogy amit tettél, azt nagyon nagyon nem kellett volna.
Mert én innen is látom. Látom hogy ott állsz, és a bocsánatomért esedezel zokogva, miközben a sírkövemet nézed, mit virágok díszítenek. De már késő.



---------------------------------------------------
Helló!
Tudom.. szörnyű vagyok, amiért egy ilyen depi sztorit hoztam, de néha ez is kell nem?
Ezt a történetet egy vers ihlette. Csokonai Vitéz Mihály-A reményhez című verse.
Közben pedig a Day6 új számát hallgattam, a Sweet Chaost. Tudom nagyon jó párosítás xd
Kérlek szeressétek az Astrot, és Rockyt is! Igazából egy csodálatos ember, és nagggyyyon szeretemmm :3
Remélem tetszett ez a rész! Véleményt szívesen fogadok hozzászólásban ^^
Jó éjt mindenkinek~

Ui.: Ne csináljatok úgy, mint ebben a részben Rocky és Sanha ><
Vigyázzatok magatokra, és legyetek jók <3