Kpop One shots [HUN]

[9.] YuWin-NCT 127

WinWin szemszöge:

Idegesen toporogtam a szobájában. Már fél órája megjöttem, de ő még mindig a gépnél ül, és játszik. Tipikus antiszoc japán gamer.

- Nakamoto Yuta! Most gyere el a géptől! Nem ezért utaztam másfél órát!- Bosszankodtam.
- Jajj, nyugi már! Mindjárt vége a meccsnek! Csak még egy kis időt adj!- Mondta, miközben tovább nyomkodta azt az értelmetlen játékot, aminek már egy jó ideje a függője. Ki kell rángatnom ebből, mert már unom.

Az ablakához léptem, és széthúztam a függönyöket, ezzel is több fényt engedve a szobába. Yutának ez nem tetszett, mert majd' kiégett a retinája is, de ez engem most cseppet sem érdekelt. Amíg szétuntam a fejem, gondoltam rendet teszek a szobájában, mert borzalmas nagy rumli uralkodott bent.

- Nem értem, hogy tudsz ekkora disznó ólban élni..- sóhajtottam. Ő csak vállat rántva tovább játszott. Én ezután kinyitottam az ablakot, hogy oxigénhez is jussunk. A mosatlanokat összegyűjtöttem, amiket a konyhába vittem, majd a szeméttel is ugyan ezt tettem, csak azokat a kukába dobtam. A szennyeseit szépen a mosógépbe raktam. Ezután még megcsináltam vagy nyolcvanezer dolgot, és egy kis idő múlva már olyan nagy rend és tisztaság volt a kosz és rumli helyett, hogy mikor Yuta végre hajlandó volt abba hagyni a kockulást, és körülnézett a művemen, az álla is leeset.

- Hű, WinWin, te egy angyal vagy!- Mosolygott rám. Csak megforgattam a szemeim.
- Hát persze.- Leültem az ágyára, és az anime figuráit néztem a szemben lévő polcon.
- Most miért vagy ilyen?- Jött ide hozzám szomorkásan, és leült mellém.
- Yuta, nem tudom feltűnt e, de mióta elkezdtél kockulni azzal a hülye játékkal, elhanyagolsz, egész nap a szobádban kuksolsz, csak két hetente találkozunk. Ennyire ne függj rá!- Szidtam le, és elfordultam tőle.
- Ne haragudj, Winwin..- Bújt hozzám, de mikor látta, hogy nem nagyon hatott rám, felállt, és visszament a gépéhez. Már kezdtem volna sírógörcsöt kapni, amiért most is inkább a gépét választja helyettem, de legnagyobb meglepetésemre kivette a játék cd-jét, leült elém a földre törökülésben, és a szemem láttára törte ketté.
- Yuta, te most komolyan...?- Kezdtem bele nagy szemekkel.
- Igen.. Figyelj, nem akartalak megbántani, jó? Tudom, túl sokat játszottam vele. Ne haragudj.. Többet nem fordul elő ilyen!- Fogta meg a kezeim, és mélyen a szemeimbe nézett.- Annyit nem ért, hogy mérges legyél rám.
- Tudom, Yuta... Nem tudnék rád haragudni.. Csak egy kicsit rosszul esett.- Ültem le hozzá, és megöleltem. Egyből a karjai közé vont. Egy puszit nyomott a hajamba.
- Yuta, akkor ma eljössz velem a könyves boltba?- Húzódtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Persze, az én kis könyvmolyomnak bármit, ha ezzel is kiengesztellek.- Bólogatott, és az arcomat simogatta.
- Köszi.- Simultam a tenyerébe, mint egy kis cica. Ő ezen csak mosolygott. Szerinte ilyenkor nagyon aranyos vagyok.
- Figyelj, Yuta.. Mi lenne ha előtte elmennél egyet zuhanyozni?
- Miért? Talán büdös vagyok?- Pislogott nagyokat.
- Csak egy kicsit... Látod? Ezért nem kell kockulni..- Álltam fel, és őt is felhúztam, majd megindultam vele a fürdő felé.
- Lehet igazad van..- Nevetett kínosan a japán barátom.
Miután gyors lefürdött, megszárítottam hosszú, vörös haját, majd szépen kifésültem.
- Mondtam már, hogy mennyire imádom így a hajad?- Mondtam mosolyogva, miközben összefogtam neki, olyan tipik anime karakteresen.
- Még nem, de akkor így hagyom.- Fogta meg a kezem, és nyomott rá egy apró csókot. Akaratomon kívül is elpirultam. Pedig tényleg nem szokásom, de neki néha még is sikerül elérnie.
(Szerk. megj.: Ugye láttátok Yuta haját? Most tényleg hosszú és vöri, és annyira animés, és és én annyira fanolok rajtaaaaaaaaaaa)

A könyvesboltban csillogó szemekkel  rohantam egyik könyvtől a másikhoz. Most akkora a választék, és mind annyira jónak tűnik, hogy nem lehet választani! Végül, mikor már "csak" négy könyv közül próbáltam dönteni, hogy melyiket vegyem meg, Yuta mellém lépett, megkocogtatta a vállamat, és a kezembe nyomott egy olyan... 400 oldalas könyvet. Mikor elolvastam a címét, felcsillantak a szemeim, hisz ez az a könyv volt, amit már régóta kerestem, de nem hittem volna, hogy pont itt találnánk rá, ezért nem is próbáltam keresni.
- Úristen, Yuta! Nem hiszem el!- Néztem rá szélesen mosolyogva.
- Pedig kéne. Ez az utolsó, gyerünk vedd meg.- Tolt meg mosolyogva a kassza felé. Jó kedvűen mentem, és vettem meg a könyvet, amit már régóta annyira szerettem volna. Mikor mentem volna vissza Yutához, aki még nézelődött egy kicsit, észre vettem egy másik könyv kupac közepén egy mangát. Jobban megnéztem a példányt, és tényleg egy teljes egészében japán nyelvű, hátulról visszafelé olvasandó manga volt. Gondoltam Yuta örülne neki, ezért még gyorsan megvettem azt is, aztán már tényleg odamentem a barátomhoz, és együtt megindultunk hozzá.

- Nézd, hoztam neked is valamit. -Tettem az ölébe a mangát. A lélegzete is elakadt.
- Azta! Itt is árulnak mangákat?
- Úgy tűnik. Na, és tetszik?
- Hát még szép! Nagyon örülök neki, köszönöm.- Ölelt magához, és megpuszilta az arcom.
- Nincs mit.- Pusziltam meg én is.
Ez után már egymás mellett feküdtünk az ágyon, olvastunk, és lehet másoknak ez egy unalmas időtöltés, mi el voltunk, mert ezt is együtt csináltuk.