Kpop One shots [HUN]

[14/1.] DaeJin-AB6IX

~Daehwi
~Woojin
~Lucy (fiktív karakter)
1. fél
----------------------------------------------------------------

Lucy a játszótéren ült egy padon a legjobb barátnőjével, Chaeyunnal, és fagyit ettek. A két tizenhárom éves lány még utoljára kiélvezték a nyári szünet utolsó napját, még mielőtt másnap újra az iskolapadba kelljen ülniük. Hiába voltak évfolyamtársak, és látták egymást minden nap, akkor sem szerették volna az utolsó napjukat, ami még szabad, külön tölteni.
A két lány jó kedvűen beszélgetett egymással. Mindig volt témájuk, amiről képesek voltak órákig beszélgetni, és soha nem unatkoztak egymás mellett. 

Sajnos egyszer csak a kellemes pillanatot megszakította valami.. Pontosabban valaki. Egy fekete hajú fiú, aki szemmel láthatólag egyidős a két lánnyal, épp futott egy morgós kiskutya elől, ugyanis a gyerek szántszándékkal felhergelte szegény állatot, így most rohanhatott előle, egy pimasz mosollyal az ajkain. Igen ám, de miközben menekült, elfutott a két lány padja előtt is, és valahogyan sikerült kiütnie Chaeyun kezéből a fagyiját. A fiú egy pillanatra megdermedve nézte a hideg finomságot, ami már a földön volt szétloccsanva. Úgy tűnt elsőre, hogy kicsit elszégyellte magát a butasága miatt, de mikor észre vette, hogy a nem rég még miatta haragos kutya már a fagyit ette a járdáról, a gyerek vállat vonva tovább ment, hogy ezúttal már a legjobb barátját, Woojint tudja bosszantani.
Chaeyun szomorúan pásztázta a talajt, amiről már lassan el is tűnt a fagyija, mert a kutya mindet megette. Lucyt viszont elkapta a pulyka méreg. A fagyiját neki adta barátnőjének, majd a fiú után szaladt.
- Hé! Állj meg, de rögtön!- Kiáltott utána, mire a fiú megtorpant, és hátra fordult, hogy lássa, ki szólt utána ilyen mérgesen.
- Nem gondolod hogy bocsánatot kellene kérned?
Lucy  hangja szigorú volt, és ellentmondást nem tűrő. Hiába volt még kicsi, ő nem szerette, ha az ehhez a fiúhoz hasonlók így viselkednek, és minimum bocsánatot sem kérnek.
Az idegen fiú egy ideig csak nézte Lucyt.  elcsodálkozott azon, hogy milyen lobbanékony természetűnek tűnik. Meg magabiztosnak, aki nem hagyja csak új szó nélkül a dolgokat.. Mint ahogy most sem. Ez zavarta őt.
- Nem, nem gondolom.- Válaszolta egy egyszerű vállrándítással.
Lucy elképedve nézte ahogy a fiú megfordul, és már menne is tovább, de ő ezt nem hagyta annyiban. megfogta a csuklójánál fogva és Chaeyunhoz húzta. Mikor a barátnőjéhez értek, a padon ülő csodálkozva nézett barátnője felé, és a mellette álló fiú mellett.
- Most pedig kérj Chaeyuntól bocsánatot!- Mondta szigorúan Lucy.
- Ch... Még mit nem..- Morgolódott a fiú a nem létező bajsza alatt. Lucynek ez nem tetszett, amit ki is fejezett azzal, hogy bokán rúgta.
-Hé ez fájt!
- Más is fog fájni, ha nem kérsz bocsánatot!
A fiú gyilkos szemekkel nézte a lányt, majd a padon ülő felé fordult.
- Bocsánat..- Motyogta kelletlenül.
- Se-semmi baj..- Válaszolta kicsit megszeppenten Chaeyun.
- Nahh, ennyire nehezedre esett?- Szólalt meg Lucy is.
- Ch.. Hagyjál, hülye liba.- Azzal ott is hagyta őket.


- Lucy!- Ugrott a magas, sötétkék hajú lány Lucy nyakába.
- Chaeyun! Csak egy napig nem találkoztunk. Ennyire nem hiányozhattam.- Nevetett az alacsonyabbig, világos barna hajú. A két lány nagyon rákapott arra, hogy új színeket próbáljanak ki a hajukon, és szinte minden jól állt nekik. Mióta tizennyolc évesek, igyekeznek minden új dolgot kipróbálni. Bár eddig is ezt tették, de most hogy már csak egy év kell, hogy nagykorúak legyenek, már szabadabban fogták őket az anyukájuk egy kicsit.
- De tényleg hiányoztáál! Olyan rossz volt egyedül bent maradni.. Nekem kellett zárnom a boltot. Legközelebb maradj te is. Egyedül nehéz.- Mondta kicsit szomorkásan a lány.
A két lány szülei pár éve ruha üzletet nyitott, és mióta az eszüket tudják,  ott dolgoznak. Szeretik ezt a munkát, és így még a felnőtteknek is tudnak segíteni.
- Tudom, bocsi. Legközelebb nem hagylak itt, de tényleg muszáj volt elmennem. Anyu mostanában kicsit szétszórt.  Insoo  tegnap az osztállyal színházban voltak, és anyunak kellett volna elmennie érte, de totálisan elfelejtette. Érte kellett mennem.- Magyarázta meg a történteket Lucy. Chaeyun nem haragudott barátnőjére, hisz tudta, hogy néha neki kellett intéznie a kis tesóját.
- Semmi baj. De most már ideje lenne megnyitni a boltot.- Mondta a magasabbik, majd kinyitotta azt. Nem kellett sokat várniuk. Fél óra múlva már jöttek az első vásárlók. Míg Chaeyun a kasszánál volt, addig Lucy segített a vásárlóknak, és a helyére rendezgette a ruhákat. Két óránként cseréltek, és így telt az egész napjuk.
- Elnézést!- Szólította meg Lucyt egy fiú. Pár évvel idősebbnek tűnt nála. Két póló volt a kezében. Ugyanolyanok voltak, azt leszámítva, hogy az egyik vörös, a másik pedig fekete színű.
Lucy a fiú felé fordult.
- Tessék?- Mosolygott rá.
- Van ez a két felső.. Csak egyet szeretnék megvenni, de nem tudom melyik legyen. Tud segíteni?- Kérdezte kíváncsian a fiú. Lucy elgondolkodott, majd a két pólót kivette a srác kezéből, és egyesévvel hozzá illesztette, hogy lássa, melyik állna jobban neki.
- Hm.. Szerintem a vörös passzol a legjobban.- Mondta a lány. A fiú megköszönte a segítségét, a fekete felsőt vissza tette oda, ahonnan levette, a vörössel pedig a kasszához ment, és kifizette azt. Még mielőtt távozott volna a ruha üzletből, újra Lucyhez lépett. Kicsit mintha zavarban lett volna, de azért megszólította.
- Mondd csak... Volna kedved beülni egy kávéra munka után?- Kérdezte meg. Lucy meglepődött. Ez az idegen fiú, aki még jól is nézett, ki, elhívta őt. Őt. Ilyen sem történik minden nap.
- Persze.. Szívesen. Eljössz értem hétre?
- Igen! Köszi. Itt leszek.. Akkor hétkor találkozunk. Oh egyébként a nevem, Park Woojin.- Mosolygott szélesen a fiú.
- Én Lucy Kim vagyok.
- Hű! Amerikai vagy?
- Nem, de apa igen. Anya pedig koreai. Ebből adódóan lett Lucy a nevem.- Magyarázta meg a lány.
- Szép név.- Bókolt Woojin, mire a lány halványan elpirult.
- Köszönöm.
A két fiatal elbúcsúzott, Lucy pedig mosolyogva ment vissza dolgozni.

Lucy elmesélte barátnőjének az előbbit Woojinnal, mire Chaeyun belelkesedett.
- Oké, oké! Akkor ennek a randinak tökéletesnek kell lennie..- A lány nem tudta befejezni a mondandóját, mert Lucy belefojtotta a szót.
- Ez nem randi, csak egy meghívás egy kávéra.- Javította ki.- Viszont munkaruhában nem mehetek.. Szerinted mit csináljak?
Chaeyun csak erre várt.
- Drágám, nézz körbe. Egy ruhaboltban dolgozol. Csak kapj fel valamit, és kész. De hogy levedd a lábáról Woojint, és legyen következő randi, segítek választani!- Mondta lelkesen a kék hajú, és már be is rongyolt a sok csinos ruha közé, hogy kiválassza a legjobbat.
- De ez nem randi..- Sóhajtotta Lucy.

Este hétkor, a két lány bezárta a boltot. Lucy már felszerelkezve állt az üzlet előtt, és várta a délután megismert fiút. Lucyn egy csinos halvány lila blúz volt, rajta virág minták díszelegtek. Mivel egy meleg nyári este van, így hozzá egy egyszerű fehér rövid nadrágot vett fel, a saját babarózsaszín szandáljával. Arcán halvány natúr smink volt, a haja pedig szépen oldalra fonva. Chaeyun kitett magáért. Lucy még a szokottnál is szebb volt, és tudta, hogy ez Woojinnak biztosan tetszeni fog.
Megjelent Woojin is. Elmosolyodott, és köszönt a két lánynak.
- Lucy, nagyon csinos vagy ebben a blúzban.- Mondta a fiú kedvesen.
- Köszönöm! Chaeyun, akkor mi megyünk is! Szia!- Köszönt el a barátnőjétől, majd a fiúval elindultak. Elkezdtek beszélgetni így séta közben. Jól érezték magukat. Nem érezték erőltetettnek az egészet, annak ellenére sem, hogy voltaképp idegenek egymásnak. De mindkettőnek szimpatikus volt a másik, így nem okozott gondot az ismerkedés.
Beültek egy kávézóba, ahol megittak egy-egy  csokis  cappuccinot. Továbbra is beszélgettek. Eltöltöttek ott két órát, ami persze Lucynak fel sem tűnt. Szinte repült az idő a fejük felett. Számot cseréltek, majd a kávézó előtt elköszöntek egymástól, majd mindketten hazamentek. Egyikőjük sem bánta meg ezt a találkozást.
Találkoztak még 3-szor, így munka után. A harmadikra Woojin már elmerte úgy hívni a lányt, hogy azt kérdezte, randizna-e vele. Lucy mosolyogva igent mondott, így meg volt az első hivatalos randijuk, ami csodás volt. Woojin egy szál rózsával lepte meg Lucyt, és ő ezt elpirulva fogadta el. Jól esett neki a fiú figyelmessége.

Azt tudni kell, hogy Chaeyun és Lucy még iskolába járnak, azért csak hétvégente, és néha iskola után dolgoznak, ezért volt az, hogy eddig csak háromszor találkozott Lucy a fiúval. Woojin egy étteremben dolgozott, mint pincér. Az étterem elegáns, még is megfizethető volt. Elhívta oda a két lányt, mikor ráértek, hogy meghívja őket. A két lány este nyolckor mentek az étterembe. Sajnos Woojin nem tudott velük tartani, mert dolgozott, de mindig igyekezett úgy kiszolgálni a lányokat, hogy jól érezzék magukat.
- Mit hozhatok ennek a két bájos hölgynek?- Kérdezte mosolyogva.
- Hm.. Nem is tudom.- Bújta az alacsonyabbik lány az étlapot.
- Én szeretnék vajban sült lazacot rizottóval.- Válaszolta végül. Chaeyun ugyan ezt kérte.
- És inni mit hozhatok?- Kérdezte Woojin, miközben felírta az étel nevét. A két lány összenézett.
- Legyen egy pohár vörösbor.- Válaszolta Chaeyun.
- Jujj.. Ezt anyukátok engedi?- Mosolygott a fiú.
- Nem kell az engedélye ilyesmihez, hisz már felnőttek vagyunk mi is.- Lucy jobban kihúzta magát.
- De amúgy megengedték.- Tette hozzá Chaeyun, mire Lucy felháborodott.
- Ne már, Chaeyun!
Woojin jót nevetett a jeleneten, de azért felírta a kívánságokat, majd el is ment, hogy leadja őket. Egy kis idő után vissza is tért a kért italokkal és ételekkel.
- Parancsoljanak, hölgyeim.- Tette le elegánsan a két lány elé a rendeléseket.
- Köszi, Woojin~ - Mondták egyszerre.
Mikor befejezték a vacsorát, még egy picit beszélgettek, és várták persze, hogy a fiú elvigye a tányérokat, majd elköszönhessenek tőle. Ekkor meghallottak egy gyönyörű dallamot, s arra kapták a fejüket. Tekintetük egy háttal találkozott, ami nem messze volt tőlük. Egy vörös hajú fiú ült a nagy fekete zongorán, ami tökéletesen illett a helyhez, és ez a lágy dallam is minden vendégnek tetszett. A két lány is elvarázsolva hallgatta a zongora játékot, majd egyszer csak Woojin hangjára tértek újra magukhoz.
- Ő a legjobb barátom, Daehwi. Az apjáé a hely. Általában az adminisztrációs dolgokban segít neki, de mikor nincs jobb dolga, akkor a vendégek legnagyobb örömére, zongorázni kezd.
- Nagyon szépen zongorázik.- Mondta ámulva a kék hajú. Lucy egyetértően hümmögött.

A három fiatal már a friss levegőn volt. Woojint kiengedték egy kicsit, míg elköszön a lányoktól. Chaeyunt megölelte, Lucyt pedig arcon puszilta.
- Akkor... Jó éjt.- Mosolygott a fiú. Az alacsony lány nagyon zavarban érezte magát, és kellemes érzéssel töltötte el az az egyetlen puszi. Végül összeszedte magát, és ő is megpuszilta a Woojint.
- Jó éjt, Woojin.- Mosolygott a lány is. Chaeyun látta rajtuk, hogy már csak pár nap, és összejönnek. Aranyosnak találta őket. Még gondolkozni sem volt idejük azon, hogy most már megindulnak hazafelé, illetve Woojin vissza az étterembe. Megjelent egy vörös hajú fiú, és izgatottan méregette Woojint.
- De Woojin! Barátnőd van, és nekem még csak be sem mutatod?- A vörös hajú hangjában egy kis szemrehányás volt hallható. Mi az hogy a saját legjobb barátjának nem mutatja be, ha már barátnője van? Nem szép ilyet titkolni, főleg hogy a vörös hajú mindig is szerette volna, hogy a másik boldog legyen.
- Ohh.. Daehwi!- Fordult meg Woojin.
- Ő itt Lucy, a barátnője pedig Chaeyun! De várj... Ő nem a barátnőm... Még..- Motyogta az utolsó szót, és óvatosan a lányra pillantott, aki ezt tisztán hallotta, és zavarba jött, de azért elmosolyodott. Ezt Woojin jó jelnek vette, és bátrabb lett.
- Lányok, ő Daehwi, aki az előbb zongorázott, és a legjobb barátom.- Mutatta be őt rendesen.
A két lány mikor jobban megnézték a vörös hajú arcát, felismerték a kisfiút, aki olyan pimasz, és bunkó volt. Chaeyun csak szimplán meglepődött egy kicsit a fiún, de Lucyn és Daehwin pedig látszott, hogy nagyon nem örülnek a viszont látásnak.
- A bunkó gyerek!
- A hárpia!
Egyszerre szólaltak meg.
- Hogy mondod??- Ismét sikerült egyszerre mondaniuk.
- Ne utánozz!
- Még hogy én utánozlak? De hisz te utánzol!
- Egy ilyen hárpiát, mint te? Kérlek, előbb ugrok a folyóba!
- Hogy ki a hárpia?? Jobban is tennéd, ha a folyóba ugranál!
Ezzel sikeresen kialakult ez a veszekedés, amit Woojin és Chaeyun nagy nehezen leállított. A civakodó csak gyilkos pillantásokat vetettek egymás felé, majd inkább bocsánatot kértek a barátaiktól.
- Azta, te tudsz bocsánatot kérni unszolás nélkül?
- Jajj menj már haza!

Úgy tűnt, hogy ők ketten soha nem lesznek jóban. Woojin néha napján megpróbált velük közös programot szervezni, hátha csoda történik.  Igyekezett, hogy valamilyen módon rávegye őket, hogy ne legyenek ilyen rossz kapcsolatban.
Daehwi a legjobb barátja, Lucy pedig a napokban vált a barátnőjévé. Daehwi ezt elfogadta, hisz azt mégsem akarta, hogy Woojin magányos legyen. Látta mennyire szereti a lányt, viszont ő nem bírta kedvelni. Tény, hogy 5 éve történt az a kis apróság, de ők attól fogva nem bírják elviselni a másik társaságát.

Egyik nap, mikor Lucy és Chaeyun átmentek Lucyékhoz iskola után, a két lány nem vár vendégekkel találták szembe magukat. Daehwi és egy ismeretlen nő állt a nappalijuk közepén, és Lucy anyjával beszélgettek. Daehwi nem tűnt túl boldognak, de igyekezett ezt leplezni, hogy a két felnőtt ne hogy meglássa. Lucy megköszörülte a torkát, hogy magára vonja a figyelmet, ami sikerült is.
- Szia, anya. A vendégek..?-Kezdett bele minél udvariasabban, és úgy csinált mintha nem ismerné csak a nőt, de a fiút sem ismerné. Pedig sajnos igen. Mióta együtt van Woojinnel, azóta minimum heti háromszor el kellett tűrnie a jelenlétét.
- Áá, szia, kicsim! Szia Chaeyun!- Köszönt nekik a lány anyja, majd adott egy puszit az arcára.
- Ők itt Choi Minhwa, és a fia Lee Daehwi. Daehwi annyi idős, mint ti. Itt lesz egy hónapig, mert az édesanyja, és apja elutaznak.
- Tessék?- Pislogott nagyokat Lucy.
- Jajj kislányom, mit nem értesz ezen? Itt lesz ez a fiú, amíg a szülei haza nem térnek!  Nem kell félned, ő is és én is tudjuk, hogy barátod lesz, ezért nem lesz semmi gond.- Zárja le a témát. Lucy szúrós pillantásokkal illette a vörös hajút.
- Rendben.- Mondja, aztán a barátnőjével felmentek a szobájába.
- Ez húzós lesz.- Állapította meg Chaeyun szájat húzva.
- Az.- Értett egyet Lucy.
- Figyi, ha nagyon kiidegelne, akkor csak hívj fel, és már jövök is, oké?
Lucy elmosolyodott, és átölelte legjobb barátnőjét.
- Köszönöm.. Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.
- Ugyan, te is megtennéd ugyanezt értem.- Kuncogott a kék hajú.
A két lány neki állt tanulni. Lucy anyja pont akkor kopogott be a szobába, mikor ők végeztek.
- Gyere!- Szólt ki a lány. A nő belépett.
- Lányok, kész a vacsora. Gyertek le!- Hívta le őket az anyuka, majd vissza is ment a vendégekhez. Lucyék szép nyugodtan lementek a többiekhez, s leültek a vacsoraasztalhoz.
Az étkezés kellemesen telt, bár ezt annak is e lehet tudni, hogy azért történt, mert a Lucy, és Daehwi igyekeztek tudomást sem venni a másikról, így a vitákat is elkerülték.
A vacsora alatt Lucy és Chaeyun jól elbeszélgetett Lucy öccsével, Insooval. A fiú és a lányok között hiába volt nyolc év, mindig is jól megértették egymást.
Mikor mindannyian végeztek, Minhwa elköszönt a fiától, majd tőlünk is, s távozott.
- Lucy, kérlek vezesd körbe Daehwit, és készítsd elő neki a vendég szobát. Nekem mennem kell az esti műszakba dolgozni. Vigyázz az öcsédre, és holnap csinálj neki ebédet a suliba! Majd reggel jövök.  Sziasztok!- Hadarta végig, majd a két gyereke arcára nyomott egy-egy puszit, és már ment is unkába Lucyék anyja.
- Szia..- Motyogta Lucy. Az öccsét elküldte lefeküdni, s míg Chaeyun elment zuhanyozni, addig karon ragadta a vendégüket.
- Hé ne ráncigálj!- Sipítozott a vörös hajú.
- Maradj csendben, Insoo már alszik!
Daehwi még mormogott valamit az orra alatt, de végül hagyta, hogy a lány megmutassa neki az szobáját, amit az elkövetkezendő egy hónapban fog használni.

Este, Lucy csendesen lement a nappaliba, és egy kicsit tv-zett. Még nem volt annyira álmos, de Chaeyunt sem akarta felébreszteni, ezért inkább csak a halk műsort nézte. Azt hitte már mindenki alszik, de ez nem így volt. Daehwi leült mellé, és csendben nézte ő is. Lucy meglepődött. Tényleg azt hitte, már csak ő van fent ennyire későn.
- Téged miért Lucynak hívnak?- Tette fel a kérdést a vörös hajú, ami már azóta fúrta a kíváncsiságát, mióta meghallotta a lány anyja, és öccse nevét.
Lucy nem értette hogy jött ez a kérdés, ezért értetlenül nézte a fiút.
- Öhm... Mert ezt a nevet kaptam..?- Válaszolta.
- Nem úgy.- Végül Daehwi a lány felé fordult ültében.- Miért nem koreai neved van?
- Ohh...- Értette meg, mire akar kilyukadni a másik.- Apa amerikai, így ő választott nekem nevet. Viszont anya és apa akkor váltak el, mikor anya az öcsémmel volt terhes, szóval neki ezért lett Insoo a neve. -Magyarázta meg.
- Ááá értem. Nekem meg külön angol nevem van, mert régen amerikában éltünk.
- Komolyan?
- Uhum.- Bólogatott Daehwi.- Kint én David vagyok.- Vigyorgott büszkén. Lucy is elmosolyodott.
Végül mindkettőjüket kellemes csalódás érte, amiért sikerült először normálisan beszélgetniük.