szikrák ⇀ kpop oneshots

bormámor ⇀ vkook

BTS┃VKOOK┃NEM LETT OLYAN CUKI, EH┃HARMADIK FÉL SZEMSZÖGE┃ALKOHOL, RÉSZEGSÉG┃❝CHASE ATLANTIC — PARADISE❞

Igazából Jungkook sosem tartozott a taszítóan részeg emberek közé. Ennek oka természetesen az is lehetett, hogy normális körülmények között nem volt hajlandó alkoholt fogyasztani, de a tizennyolcadik születésnapja a szabályok megszegéséről szólt — valószínűleg ezért kötött ki a kezében az a pohár vörösbor, ami megalapozta a jókedvét, és csak további mulatozásra késztette.

A jókedv általános jellemzőjévé vált az estének. A dormot ellepte a fülledt levegő, hiszen szellőztetésre egyedül Seokjin gondolt — ő sem jutott el az ablakig, valahol félúton nevetgélt a semmin a nappaliban álló kanapé és az említett nyílászáró között, pontosan Namjoon ölében. Ezzel különben így volt a társaság nagy része, legtöbbjük világáról sem tudott mostanra, csak hagyták, hogy az elméjüket ellepő, melaszhoz hasonlítható ködösség felülírja a viselkedésüket. A legjobb példa talán Jimin volt, hogy ezt szemléltesse: senki sem fogja tudni megmondani, hány pohár szeszes ital csúszott le a torkán, s vajon hány félreérthető, vagy egyenesen perverz megszólalást célzott Yoongi felé. 

Taehyung pedig még így is csodálta őket — vagyis, leginkább a hyungjait.

Az egész bandából ő maradt aránylag józan, mivel volt annyi felelősségérzet a lelkében, hogy tudja, valakinek vigyáznia is kell majd a — sokszor csürheként viselkedő — csapattársaira. Hála az égnek, az este folyamán még semmi komolyabb affér nem akadt, de biztos volt benne, hogy csak idő kérdése, aztán valamelyik csirkefogó kieszel valamit, amivel önmagát és a többi tagot szórakoztathatja. Valójában minél később, annál jobb; Taehyung ezt az elvet vallotta.

Figyelte a tőle idősebbeket, akik a sok munkát és a velük járó fáradalmak stresszét végre kiadták magukból, és önfeledt módon kacagtak valami butaságon. Már néhány éve együtt töltötték a napjaikat, így egy családdá alakultak, ahol mindenki tudta a saját szerepkörét. Taehyung mindig a gyermek és felnőtt határán álló fiú volt, akiből apró tettekkel bármelyik oldalt könnyen elő lehetett csalogatni. Nézte Jint és Namjoont, akik egyfajta szülői példát mutattak nekik hosszú hónapok óta, majd Yoongit, a vakítóan szőke srácot, akit a legegyszerűbben egy zsémbes öreg bácsihoz tudott hasonlítani. Tulajdonképpen Hoseok ennek az ellentéte volt: a jelenlétében mindenki kivirágzott, mintha ő volna az éltető napsütés az esős életükben, közvetlenül Jimin mellett, aki lassanként szinte testvérévé vált. 

Ezt követően a szemei Jungkookra siklottak. A maknae egyértelműen álmossá változott, és ennek az sem tudott keresztbe tenni, hogy körülötte további öt fiatal férfi hangoskodott, zajongott érdektelen dolgok miatt, valójában teljesen indokolatlanul. Belőlük mást hozott elő az elázottság, mint a legfiatalabból. És tényleg így volt, hiszen a fekete hajú szempillái lassan nehezültek el, de akaratosan nyitotta fel őket minden alkalommal, amikor már éppen elszundított volna. 

Az egyszemélyes fotelban ücsörgött — éppen Taehyunggal szemben, aki tökéletesen látta innen, hogyan küzd a kimerültség és az alkohol ellen. Valószínűleg ezért döntött úgy, hogy ideje lesz cselekednie. Hiába kaptak szabad hétvégét, ez nem jelenti, hogy a legfiatalabbnak tanácsos lenne holnap reggel elviselhetetlen fejfájással ébrednie, mivel őt ismervén talán vasárnap estig sem gyógyulna ki a rossz közérzetből. 

— Jungkook — a barna hajú srác lejjebb hajolt, hogy az alapzajra épülő többi hangot is át tudja hidalni, s a mondandója elérje a másik ködös elméjét —, szerintem jobb, ha felkísérlek a szobátokba. Őszinte leszek, szarul festesz. Bár, közel se annyira, mint Yoongi. Őt már kikészítette a sok favicc, amit Jintől hallott.

Az éjszínű szemek fáradtan emelkedtek fel, mintha a tulajdonosuk a világát sem tudta volna. Nos, nem járunk messze az igazságtól: az alkohol jórészt felülírta a kisebb agyát. Nem volt ép az elméje, amikor az elé hajoló fiú derekára fektette a tenyerét, majd finoman a combjára húzta. Taehyung szemei egészen elkerekedtek. Jó kapcsolatban volt mindenkivel, az ilyesmi nem számított furcsának közöttük, viszont Jungkook különösen csillanó pillantása a levegőt is belé fagyasztotta.

— Pont most magyarázok neked az alvásról, eressz el és gyere! — motyogta. A hangja hirtelen hagyta el, már nem maradt annyi belőle, hogy elegendő erővel beszéljen. 

Kár. 

Megelőzhette volna a következő helyzetet — de vajon meg akarta volna előzni? 

Jungkook közelebb hajolt hozzá, az arcuk súrolhatta volna egymásét, ha a vele szemben ülő Taehyung arrébb nem kapja a fejét. Állkapcsuk még így is enyhén találkozott, s egymás lélegzetvételét a saját bőrükön érezték. Az idősebb tenyere a kidolgozott mellkasra feküdt, ám csakhamar rá kellett ébrednie, hogy ebből a szituációból nem tud ennyire gyorsan megmenekülni. Jungkook háta ugyanis a fotel támlájának támaszkodott, tehát az egyetlen lehetősége a hátrébb hajolás lett volna. Ezt gátolták a derekát szorosan tartó ujjak. 

— Nem hallom. Mit mondtál? — A kisebb úgy kérdezett vissza, mintha egy játszma részesei lennének. Elcsigázott volt, fáradt és részeg, azonban még most is tudta, mit akar. Egyetlen célja volt, mégpedig a füle mellett mozgó ajkakat a sajátjain érezni. 

És persze, ő tudta. 

Már az elejétől fogva sejtette, akkor is, ha nem lépett és nem éreztette — de tudta, s csak ez számított. Tisztában volt vele, hogy nem közömbös az ölében mozgolódó számára.

Enyhén elnyitott ajkait a pár centire lévő bőrterületre tapasztotta. Egyenesen Taehyung nyakát célozta meg, az ütőerén haladt felfelé, s az útja bejárásában még a figyelmeztető nyomás sem tartóztathatta fel, amely a felsőtestére irányult. Minden apró részletet a saját bőrén érzett; a selymes felületet, a vastag érben áramló vér gyorsulását, s nem utolsó sorban a fiú kulcscsontjának finom ívét is. 

— Jeongguk, hagyd abba — szaggatta a levegőt Taehyung tüdeje, miközben megkísérelte leállítani a társát. Valójában egyikük sem szeretett volna eltávolodni a másiktól, a közelség igenis jó érzésekkel öntötte el a belsőjüket. — Részeg vagy. 

— Jó, hogy emlékeztetsz — bólintott. Fekete haja lágyan hullt hyungja nyakhajlatába, ahogy kicsit megdöntötte a fejét. — Lesz mire hivatkoznom. Én csak részeg voltam. 

A barna megelégelte az ellenkezést. Ujjait kíméletlenül nyomta a Jungkook két kulcscsontja találkozásának gödrébe. Az érintett fájdalmasan szisszent fel. Kellemetlenül érték a húsába vájódó körmök, ám csak hasonlóképp védekezett ellenük. Fogait mélyesztette az eddig hamvas, tiszta nyak oldalába, komoly kihívást adva fel a nagyobbnak — aki nem volt képes eldönteni, hogy a fájdalom vagy az élvezet miatt harapott önnön alsó ajkába. 

Senki nem vonta őket kérdőre, mikor Jungkook megvalósította a terveit, s gyengéden, ugyanakkor fojtott szenvedéllyel harcolva érintette össze a szájukat. Ezúttal nem kapott helytelenítő visszajelzést — a törékeny srác a karjai közé simult, szintén hevesen csókolva vissza a telt húspárnáknak. 

Jungkook bormámorban úszott, illetve a boldogság félreismerhetetlen pulzálásában; Taehyung pedig egyszerűen megrészegült a csendes burokban, amely köréjük épült, elzárva őket a saját világukba, amiben csakis ketten léteztek. 

oké, ez nem jött össze. előfordulhat, hogy átírom majd, de azért kiteszem, hogy tudjátok: még élek. nagyon eltűntem, mondjuk ez leginkább motiváció hiánya, semmi komoly baj nincs XD 

igyekszem aktívnak lenni, csókolok mindenkit ❤️️