Olivia egy hétköznapi 25 éves lány, mit sem sejt arról, hogy meg változik az élete. Egy átlagos emberből miképp lesz farkas, hogy illeszkedik be a falka mindennapjaiba, és legfőképpen hogy talál rá a szerelem.
Egy hosszú történet tele kalanddal, ro...
Reggel együtt ébredtünk Alexel, még nem kellt fel a nap.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bohockodni kezdtünk, de hamar megjelent a falka többi tagja, így befejztük.
-Mindenki készüljön vadászni megyünk!
Szólt Alex a falka hatalmas öröm hahotára fakadt.
-Alex én é-n.. Nekem ez nem fog menni! Soha se öltem még egy hangyát se!
-Olivia ne aggódj bele fogsz jönni csak csináld amit mondok!
Hatalmasat sóhajtottam, nem érti mire akarok ki lyukadni. Nekem elveim vannak.
-Nem épp erre gondoltam, nem fogok meg ölni egy állatot sem!
Elindultam vissza a barlangba. Alex nézett utánam egy darabig. Majd Elindult nélkülem. Egyedül maradtam.. Hiányzott a falka Nick komolysága, Liz bohókás viselkedése. Úgy döntöttem még is utánuk eredek, követem a szagukat, de más is feltünt. Mintha figyelnének. A szél új szagot hozott, egy ember és lő por! Oh ne! Úgy futottam mint még soha nem követtem a szagot csak hallgattam az össztöneimre! Meg pillantottam öket már el ejtették a hatalmas szarvast..
-Alex! El kell mennünk! Vadászok itt vannak a nyomunkba!
Alex körül nézett, majd hatalmasat szagolt a levegőbe.
-Basszus.. 4 - en vannak.
A falka már majdnem meg ette a hatalmas szarvast.
-Mindenki indulás! Vadászok követnek minket.
Alex szavaira mindenki ugrott és elkeztünk futni. Egyre nehezebben tartottam a tempót, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy futok még hogy ennyit. Soha se szerettem futni..
-Alex hova megyünk?
Lihegve kérdeztem, remélem már nem kell sokat futni!
-Nyugi már nincs messze egy búvóhelyünk.
Hatalmasat megkönnyebbült sóhajt intéztem Alex felé. Próbált terelgetni, de egyre jobban le maradtam.
Már Levivel se tudtam tartani a lépést, Alex mindig hátra pillanatot, lassított mikor be értem Levit gyorsított. Valami nincs rendben még mindig megyünk.. Azt mondta nincs messze ez negyedórája volt. Borzalmasan le lassultam mire dörenés, basszus lönek rám! Alex előre küldte a többieket, próbált terelgetni, de hiába. Annyira kimerültem laza kocogás telt tölem.
-Meny már hagyj itt nem tudok gyorsabban menni!
Kiáltottam rá..
-Olivia mondtam vigyázzok rád, fontos vagy nekem! Soha se hagynálak el!
Na tessék még ez is a szívem így is ki akart ugrani a helyéről most még gyorsabban ver.. Be szívtam egy mély levegőt és neki iramodtam nem azt mondom, hogy gyorsan viszont már nem kocogtam. Lövések újból minket soroztak, mellettünk érték földet. Az egyik súrolta a lábam. Nagyon fájt éreztem ahogy fel szakad a combom, nem néztem hátra csak futottam.
Jó másfél óra múlva meg álltunk. Azonnal kiterültem.
-Mutast a lábad!
Parancsolt rám Alex.
- Basszus.. Ezzel valamit csinálnunk kell! Egyenlőre keressük meg a falkát. Gyalog 15 óra a barlang ahova küldtem öket, tudsz jönni?
-Persze..
Hallkan mondtam nem tudom mi fájt jobban, a kimerültség vagy a lábam. Néhány lépésnél fel nyüszitettem. Alex néha meg nyalta a fülem ezzel bíztatva. Sötétedésre elértük a falkát, mindenki minket várt én csak le feküdtem, azonnal el aludtam.. Nem könnyű farkasnak lenni!
Köszönöm ha elolvasod kérlek írjátok meg a véleményeteket 😍.
