Olivia egy hétköznapi 25 éves lány, mit sem sejt arról, hogy meg változik az élete. Egy átlagos emberből miképp lesz farkas, hogy illeszkedik be a falka mindennapjaiba, és legfőképpen hogy talál rá a szerelem.
Egy hosszú történet tele kalanddal, ro...
Hihetetlen volt minden, a látásom a szaglásom, hallásom soha se gondoltam arra mennyire más a világ. Sokkal szebb és békésebb. Csak ültem és bámultam a messzeségbe. Biztos ez a faház amit kerestem. Alex lépteit hallom, de nem ember volt. Egy fekete farkassal találtam szembe magam.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
-Alex? Kérdeztem mintha telepatikus módon tudnánk kommunikálni.
-Igen Olivia, Alex vagyok. Mindent el magyarázók csak ne ess pánikba!
Ne essék pánikba, jó vicc!
- Rendben hallgatnak.. Le ültem vele szembe a szívem örült ütembe vert.
-Amint látod Farkasok vagyunk, vérfarkasok, a szüleid voltak az alfák..
Hihetetlen képet vágtam felhuztam a szemem majd le esett az állam, még mindig egy tündér mesébe érzem magam.
- Jelenleg én vagyok az Alfa a szüleid rám hagyták ezt és te vagy a párom, így te is alfa vagy! Mielőtt megkérdezed mi egy pár vagyunk!
Egyre nagyobb döbbenet ült ki a tekintettem re. Szinte a sokk hatás közelében jártam ami Alexnak is feltünt.
-Jól vagy?. Olivia?!
Egyre hangosabban hallottam Alex dübörgő hangját a fejembe mire észbe kaptam.
-Hát mondhatjuk jól vagyok, a Farkasok tudnak sokkot kapni?.
Alex közelebb lépett és pofán nyalt.
-Ne aggódj vigyázok rád! A szüleid is ezt akarták, nagyon jó emberek "Farkasok" voltak!
Kifakadtam, egy hisztérikus sátán bújt ki belőlem.
-Ha annyira jók voltak miért dobtak el? Egy éves Egy voltam! Mikor elhagytak! .. Kitört belőlem a sírás és szégenemre be szaladtam az erdőbe. Csak mentem- mentem nem néztem hátra. Megálltam teljesen kifulladtam, Alex jön utánam hallom. Lefeküdtem egy tölgyfa tövébe. Alex megállt elöttem.
-Elhiszem, de érted tették, az ellenséges falka megölte a tesvéreid és a gyerekek még megtehetik, hogy emberként éljenek. Tudták, hogy boldog leszel ki tudod használni az életet emberként is még ha ök nem lehetnek veled..
Éreztem a hangjában a csalodottságot, fájdalmat.
-Apán Béta volt a szüleid jobb keze, együtt haltak meg 15 évvel ezelőtt.
Felnéztem rá. Ő elfordult, nem akarta kimutatni mennyire fáj neki.
-Sajnálom! Tényleg komolyan sajnáltam, mintha én is éreztem volna a lelke fájdalmát. Mellkasomat szorította az ő fájdalma is.
-Nem kell, hiszen itt vagy nekem te és a falka! Már nagyon várnak rád.
