Farkasok az Esőben.

4.fejezet : Alex Érzései.

~Alex~

Mikor Olivia elaludt, tudtam mi hamarabb el kell látnom a sebeit.
-Nick! El megyek a házhoz hozok kötszert, és fertőtlenítőt. Vigyázz Oliviára!Amig nem térek vissza te vagy a főnök. Hideg az éjszaka bújatok hozzá!

Nick rögtön oda feküdt Olivia mellé.

-Ne aggódj Alex minden rendben lesz!

Bíztam Nickbe nem is tudom mióta ismerem. El indultam, imádtam a sötét erdőtt, szinte láthatatlan voltam.
Ezek a vadászok illegálisan akarták le löni Oliviát, mivel ez egy nemzeti park itt nem lehet.. Persze mióta is érdekli az embereket.
Emlékszem arra az időre mikor Olivia új szülött volt. Imádtam már akkor is, gyönyörű mint az anyja . Egyedül ők voltak fehér színű Farkasok, az apja az Alfa a legerősebb farkas akit ismertem szürke bundája volt, szigorú még is lágyszívű farkas. Apám mindig tisztességre nevelt. Én rá ütöttem, korom fekete bundám és sárga szemeim akárcsak ő.
Anyámat soha se ismertem, pár napos voltam mikor meghalt. Gyakorlatilag Olivia édesanyja volt az anyám, Lili.
Kiszakadtam a gondolataimból mindjárt oda érek, gyorsan meg akartam járni mire Olivia felkell vissza akarok érni.
Megláttam a házat, emberé változtam be rohantam és felkaptam az elsősegély dobozt.
Körbe néztem hamarosan itt a turista szezon. Jobban kell figyelnünk!
Be zártam a házat és már távoztam is!
Vissza változtam a számba vettem a dobozt majd újból elnyelt az erdő.
Vissza húztak a gondolataim, 24 éve várok Oliviára nem tudom hogy mondjam meg neki mit érzek íránta.
Mivel szimbiózisba élünk szerintem hasonlóan érez ő is!
Még is ott van az a, DE mivan ha még sem?
Egy harminc éves felnőtt férfi vagy... És még futamodsz? Egy alfa..
Még magamat is nehezen, de meg győztem, ha felébred elmondok mindent neki!
Föleg azt hogy szeretem!

Mire visszaértem már hajnal volt, Olivia ébredezett.
Emberé változtam a falka el vonult, érezték hogy kettesben kell lennünk.

-Olivia. Kell fel!

Óvatosan simogatam puha bundáját.
Lassan nyitotta a szemét még is mikor meg látott, hátra ugrott.

-Nyugodj meg Alex vagyok.

Próbáltam nagyon nyugodt hallk hangon beszélni. Láttam rajta a megnyugvást.

-El kell látnom a lábad!

Közelebb jött be mászott az ölembe. Nagyott dobbant a szívem.
Óvatosan el láttam a sérülését majd vissza változtam.
Fáradtan le feküdtem Olivia hozzám bújt, nem is lehetnék ennél boldogabb!