Farkasok az Esőben.

13.fejezet : Falka Gyülés

/Olivia /

A falkában nyugtalanító csend uralkodott. A konyhában gyülekezet mindenki Alex csak fel-le járkált, én csak meredten bámultam nem igazán tudtam mi is volt ez az egész. A többiek biztosan többet tudnak, mivel arcukon a félelem összes mimikai kifejezése megjelent, rajtam kívül mindenki emberi alakban volt. Roppant módon zavar ez a helyzet, teljes mértékben tehetlennek éreztem magam, mind a helyzet tudlansága miatt, részben pedig fizikai állapotomat tekintve.
Nick idegesen kémlelte Alexot.
-Most mi lesz!. - hangja ideges volt. - Fel fedted magad és mindannyiunk!. - hangja inkább kiabálás volt. Alex rá emelte a tekintettét, hogy is mondjam életembe nem láttam ilyenek. Arca rángott az idegtől, nyakán az erek kiduzzatak.
-Tudták! Nem érted!. - vágott rá két kézzel az asztalra, hangra felnyüszitettem, de senki se hagyta nyitva a tudatát nekem. Mintha tudták volna, hogy ezt nekem nem szabad tudnom.
A hangomra mindenki rám nézett Lizza le térdelt hozzám, emberként gyönyörű világosbarna haja van kellemes vanília illata.
-Olivia miatt türtöztesd magad!. - Liza hangja nyugodt volt, de mégsem volt határozott. Söt kimondottan fura volt, bele gondolva abba ahogy mostanában viselkedik. A lassú mozgás, émelygés... Tized másodpercek alatt játszódott le a fejembe. Ugyan ezen mentem keresztül az elején. Liza terhes!
-Majd nem te fogod meg mondani az alfádnak mit, hogyan kellene!. - Alex dermesztő pillantásokat vett Lizára aki össze húzza magát. Ez amolyan alfa adottság. Kommunikációm hiányában Lizza elé ugrottam, persze ez is apró fájdalommal járt a hasamon lévő heg miatt. Alexre meredtem , vicsorogtam. Mindenki le dermedt, Alex is, morgásom átment nyüszitésbe.
-Drágám sajnálom nem akartalak meg ilyeszteni, kérlek menj fel a szobába!. - mutatóujjával fel felé irányított.
Én csak nemre ráztam a fejem, Alex csak mélyet sóhajtott.
-Alex el megyünk?. - most a kérdés Kevintől jött.
-El! Csak ki kell tervelnünk hogyan! Ezek most figyelni fognak minket, tudják, hogy Olivia nem tud emberré változni.. - Alex rám nézett és végre nyitva hagyta az elméjét. Borzalmasan megijedtem.
-Nem akartam, hogy ezen idegeskedj. Nagyon sajnálom!. /
Csengtek Alex szavai a gondolatomba.
-Alex! Nem tudom miért szolgáltam arra rá, hogy ilyen fontos dolgokba ne avvas be.. De van egy fontosabb dolog amire rá jöttem... Szerintem.. Liza várandós.
-Biztos vagy ebben? - kérdezte komolyan.
-Igen! De ő nem is sejti!.
Alex erre már nem válaszolt.
A többiek felé intett akik gondolkoztak és szinte egymást túl kiabálva tanakodtak azon, hogyan tudnánk el menni annélkül, hogy a vadászok kövessenek minket.
-Csendett! Telefonálni szeretnék!
Parancsolt rájuk Alex aki két mozdulattal már tárcsázott is. Abba a pillanatba ahogy a füléhez vette a telefont el hagyta a helységet és a nappaliba vette az irányt, a jól meg szokott fel - le járását kezdte folytatni míg egy ismerős hang szólalt meg a telefonba. Jack! Óvatos léptekkel haladtam utána, majd le ültem a kanapé mellé.
-Szia! - szólt Jack lazán a telefonba.
-Szia ne haragudj át tudnál jönni arra a címre amit le diktáltam!.-Alex hangja ideges volt amit Jack is észre vett.
- Baj van? Olivia?.
-Baj az van, el kell tünjünk innen velünk tudnál jönni?. - nem sokszor hallottam Alex hangját ennyire kétségbeesve.
-Igen! Todnak átadom a rendelőt! Egy óra múlva ott vagyok csak össze szedek pár dolgot!
-Köszönöm!. - Alex hatalmas sóhaj közepette bontotta a vonalat.

~~~~~~~~~~~°°°°°°°°°°°~~~~~~~~~~~~~
/Egy óra múlva /

Halk kopogás vette kezdetét. Azonnal morogni kezdtem, ez alatt az időben Alex elmondta a többieknek, hogy Jack velünk tart viszont Liza várandósságáról nem ejtett szót. Valami miatt soha se tudtam Jackel meg barátkozni, talán azért mert mindig féltem az orvosoktól, meg nem tudok érdemlegesen szót váltani vele. Talán ezek az indokok elég nyomosak voltak ahoz, hogy erősen távolság tartó legyek vele szembe.
Ahogy Jack be lépett Alex barátian köszöntötte, én csak vicsorogtam rá.
-Olivia láttom rendben vagy!. - rám nézett és le hajolt hozzám túl közel. Mire a farkam behuzva rohantam ki a nappaliból egyenesen a konyhába, ott is az asztal alá huzodtam.
-Nem értem miért fél így tölem!. - hallottam Jack hangját.
-Fél az orvosoktól, és ebben az alakban kommunikálni sem tud veled, ez miatt reagál így!.-fejtette ki Alex.
Lassan be értek a konyhába , ahol mindenki az asztalhoz ült én rögtön Alex lábához bújtam a kezét le engedve simogatott. Nagyon kellemes érzés volt.
Jack fel ált meg köszörülte a torkát így, mindenki öt figyelte.
-Van egy tervem!. - hallottam Jack maga biztos hangját és akkor még nem tudtam mit fog hozni a holnap!