Farkasok az Esőben.

16.fejezet : Minden Rendben?

/Olivia /

Bizonyos két hónap telt el mióta elköltöztünk és a falka megküzdött a vadászokkal.
A várandósságom utolsó egy hetében vagyok, egy eldugott kis tanyán lakunk. A hátsó kertből nyílik az erdő ahol rengeteg időt töltünk. Jack is velünk lakik, közbe a nem messze lévő állat kórházban dolgozik. Sajnos a mi kapcsolatunk se jutott előrébb ami miatt Alex állandóan dorgál. Jobbnak ítélte Alex ha amíg a kicsik nem születnek meg nem megyünk vissza a végtelen erdőbe. Liza és Kevin boldogok kiderült egy kisfiúk lesz. Amennyire Kevin nem volt szimpatikus az elején annyira kedvelem most. Tényleg szereti Lizát, és tudom bármit megtenne érte és a fiúkért.
A napjaim szinte már fekvéssel telnek, délután szoktunk Alexel az erdő széléig sétálni ott leülni és végig nézni a naplementétt. Igazán idili, nem gondoltam volna, hogy ennyire boldogok leszünk!
Az utóbbi pár napba sok minden változott már nincs kedvem sétálni, tegnap se mentünk Alex hiába kérdezett nem tudtam válaszolni miért. A szobánkba egy hatalmas franciaágy, vele szembe egy hatalmas tolóajtós gardrób szekrény. Az utóbbi napokban oda szoktam be bújni, be húztam egy plédet amit magam alá igazgattam az orrommal. Ma már párnákat is be vonszoltam, Alex kérdő tekintettel nézte végig ahogy a kedvenc és legpuhább párnáját elvonszoltam. Persze egy szót se ejtett erről, de a tekintette mindent elárult.
-/Drágám van valami baj!. /. - szólal meg Alex a fejembe majd ő is farkasként bújik be a rejtekembe.
Össze kuporodva fekszek csak rá nézek majd vissza teszem a fejem a lábaimra.
-/Nincs baj.. Csak valami fura úgy érzem mindent puha dolog kell! /. - Alex be bújt mellém szorosan hozzám simult, nagyon jó érzés bármeddig tudtam volna így feküdni, majd mélyen el ragadott az állom.

/Alex /

Olivia hamar elaludt, pár napja nagyon fura. Kezdek aggódni így óvatosan kimásztam mellőle és Jack keresésére indultam. Átváltoztam emberré majd a nappali felé vettem az irányt. Jack a kanapén ült és épp a délutáni szorozatátt nézte.
Kmm. Köszörültem meg a torkom mikor rám kapta a tekintettét.
-Basszus.. nagyon megíjesztettél! Mondták már hogy úgy setenkedsz mint egy farkas?. - tört ki hatalmas nevetésben.
-Nagyon rossz poén volt Jack!. - nevetek már én is a badarságán.
-Van valami baj?. - hirtelen komolyra váltott.
-Lehet nem tudom.. Olivia nagyon fura már két napja.. - pár pillanatig csak nézett, vajon kifejtem a problémát vagy le zárom ennyivel.
-Mit csinál? Ez az utolsó hete általában pár napot esetleg még egy hetet is rá húznak az elsőnél a farkasok, de mivel ketten vannak így számoltam vele , hogy esetleg hamarabb kibujnak!. - hadarja ezt a rengeteg információt, kissé ideges lettem mindig mikor a szülés témára értünk. Nagyon féltem hiszem az anyám is így halt meg.
-Hát be költözött a gardrób szekrénybe, mindenféle pokrocot és párnákat be hordott, már sétálni se jön el velem. - tettem szét a kezem töle vártam választ.
-Oh akkor fel kell készülni, ez a fészkelő ösztön! Lehet pár nap vagy akár ma is világra jöhetnek!. - azonnal elsápadtam.
-Nyugi haver! Minden rendben lesz!. - ált fel és veregette meg a vállam.
-Köszönöm!. - hirtelen ezt is nehéz volt kinyögnöm.
-Nézük meg!. - majd Jack már indult is fel. Gyorsan mentem utána, ahogy az emeletre értünk halk nyüszités hallottunk.
Jack rám nézett én rá!
-OLIVIA!. - egyszerre kiáltottunk.
Jack elkezdett le szaladni az orvosi táskájáért gondolom, én egyenesen a szobánkba.
Ahogy kinyitottam az ajtott a fájdalmaiban nyüszitő kedvesemmel találtam szembe magam!
Hát elkezdődött!