Sárkányok nélküli élet

Epilógus

Az évek elszálltak a Hibbant-sziget felett. Kedvenc vikingjeink megöregedtek. Ez alól nem volt kivétel Hablaty sem. A falut már pár éve nem ő vezette hanem a lánya. Hablaty amikor csak tehette hű társaival elvonult. A 10 viking egy hatalmas könyvbe jegyzetelt, nem mást mint a történetüket. Kezdve attól, hogy Hablaty lelőtte Fogatlant. Amikor nem Hibbant-sziget történelmének feljegyzésén ügyködtek, Hablaty ugyan úgy élte életét akárcsak húsz éves korában. Jó azért persze nem pont ugyan úgy. Vegyük figyelembe, hogy azért már elég idős volt, ígyhát nem mindig tudott lépést tartani magával. Na meg persze azt se felejtsük el, hogy nagyszülőként is volt Astriddal feladatuk bőven. Így élték vikingjeink mindennapjaikat. Önfeledten, gondtalanul és nem utolsó sorban, boldogan. Ám mind tudjuk, hogy semmi sem tart örökké. Ahogy a rossznak egyszer vége lesz, úgy a jónak is eljőn a vége. Így volt ez a szigetvilágban élő vikingekkel is, amikor ismeretlen földről érkező hajók tartottak feléjük. Olyan helyekről jöttek ahol se sárkány, se viking nem járt még. Mindenki jól tudta, hogy veszély leselkedik mind rájuk, mind sárkányaikra. Hablatynak és a szigetvilág összes többi lakójának élete legnehezebb döntését kellett meghozniuk. Itt most több forgott kockán mint pár sziget elvesztése. A rossz döntés akár a sárkányok vesztét is okozhatta volna, és ezzel mindenki tisztában volt. Sorban érkeztek meg Hablatyhoz a rém posták. Az összes sziget - bele értve Hibbantot is - kész volt lemondani a sárkányikról. Ám ha a hősünk akkor úgy dönt, hogy márpedig a sárkányok maradnak, akkor az úgy is történt volna, hiszen ő nála volt az alfa sárkány. Ám Hablatynak ennél több esze volt, és úgy gondolom a döntése senkit nem lep meg. A viking odalépett sárkányához, majd lecserélte a farokszárnyát egy újra, nyergét pedig levette, majd az éjfúria elé lépett.
-Vigyázz rájuk Fogatlan. De ami még fontosabb, vigyázz magadra. Soha nem tudnám meghálálni amit értem tettél. Köszönök mindent Fogatlan. Nélküled nem tudtam volna mindezt megtenni. Te tettél azzá aki ma vagyok. Szeretlek pajti - a mondandója végén elhunyta könnyes szemeit majd homlokát a sárkány fejéhez nyomta. Hosszú percekig álltak így, mindketten az érzelmekkel küzdve. Hablaty érezte, ha a sárkány beszélni tudna, ő is valami hasonlót mondott volna mint ő. Mikor a férfi felemelte a sárkány fejéről a homlokát, az éjfúria játékosan összenyalogatta, mire Hablaty felnevetett. - Menj Fogatlan! Itt az idő pajti! - mondta könnyes szemekkel, még egyszer utoljára végig simitótt szeretett társa fején, aki ezek után felreppent. Hablaty nézett utána miközben suttogva utána szólt - Ne feledd Fogatlan, mi egyek vagyunk. Bármi is történjék melletted leszek.
Tudta, hogy nem hallja már sárkánya a szavait, de ezekkel a sorokkal nem is az volt a célja. Végszóra Astrid termett mellette. Hosszasan megcsókolta az asszonyt, úgy mintha most tehetné meg utoljára, ami talán így is volt.
-Készen állsz? - kérdezte Hablaty
-Ennyi év után még mindíg meg kell kérdezned? - viccelődött Astrid
Elindultak hát a főtérre.
-Biztos, hogy nem akartok inkább... - nézett az idősebb viking harcosokra a törzsfő
-Biztos - vágták rá egyszerre majd összenéztek és harci pozíciót vettek fel.
Mind tudtàk, hogy ez lesz az utolsó harcuk. Tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy az ellenségnek fejlettebb fegyvereik voltak. És egy vikingnek nincs is nagyobb dicsőség annál, mint hogy a barátai oldalán, csatában érje utól a végzet.

Évszázadokkal később itt állok egy erdőben, ami gyanúim szerint az egykori Hibbant-sziget. Arra megyek amerre a falut sejtem, majd mikor lerombolt házakat látok, rohanni kezdek. Ott állok Hibbant-sziget főterén. Ott ahol egykoron sárkányok voltak. Ott ahol csaták és háborúk folytak. Ott ahol életét vesztette az egész szigetvilág. A szemem megakad egy ládán. Oda megyek és lassan felnyitom a fedelét. Benne találom A könyvet. A könyvet amibe le van írva a sziget történelme és minden amit a sárkányokról eddig tud az emberiség. Én pedig leülök a már sokat megélt földre és olvasni kezdek arról, amiről a nagyapám mesélt nekem esténként, sőt még talán többről is.