Sárkányok nélküli élet

Keresésre fel

Hanga hozzánk jött aludni és úgy tűnt nagyon szeretne beszélni velünk. A gyerekek viszonylag hamar elaludtak, ami érthető mivel már elég késő van. Astrid és Hanga már a kanapén beszélgettek valamiről. Oda mentem és én is csatlakoztam hozzájuk.

-Szeretnék kérni tőletek valamit. - kezdett bele bátortalanul  lány.

-Csak bátran. - válaszoltuk Astriddal szinte egyszerre

-Dagur valahol a tengeren van egy csónakban már napok óta.

-Mi történt? - vágtam közbe érdeklődve.

-Éppen azt néztem, hogy milyen messze vagyunk innen, ami nem ment nagyon a köd miatt. Egyszer csak meghallottam, hogy felkiált mellettem és a sárkánya próbálja ledobni magáról. Egy ideig fent tudott maradni, de egyszer csak elkezdett zuhanni lefelé. próbáltam elkapni, de nem ment. Láttam, ahogy egy csónakba esik, de aztán mindent ellepett a köd ismét. Elkezdtük keresni, amikor egyszer csak Szélpenge is elkezdett furcsán viselkedni. Elkezdtem zuhanni egy erdőbe és a sárkányom nem tett semmit csak elment. A következő, amire emlékszem az az hogy ti ott vagytok mellettem. - a végén a lány elsírta magát egy kicsit.

-Holnap indulunk! - jelentettem ki határozottan mire egy értetlen pillantást kaptam. - Gondolom, azt kéred tőlünk, hogy segítsünk megkeresni és mi segíteni is fogunk. - rám mosolygott, amit viszonoztam.

- A szobádat ott találod. - mutattam rá egy ajtóra. - Jó éjt!

-Nektek is! - mondta és elindult.

-Gyere menjünk mi is. Hosszú napunk lesz. - Astrid belém karolt és így mentünk el aludni.

*Másnap reggel:*

Reggel arra keltem, hogy valaki mocorog mellettem és próbál megszökni. Kinyitottam a szemem és mosolyogva visszahúztam magamhoz Astridot majd magamhoz húztam. Először megmerevedett a meglepődőségtől, de aztán belesimult a karomba.

-Jó reggelt Drágám. - mondtam a vállából majd megpusziltam.

-Neked is Kincsem. - mondta és megpuszilta az arcom.

Egyszerre álltunk fel és elindultunk ki. Astrid reggelit ment csinálni én pedig összeszedtem a cuccokat, amikre szükségünk lehet. Ma a gyerekek kivételesen nem az iskolába mennek, hanem velünk jönnek. Anyával megbeszéltük, hogy ma átveszi tőlem a falu gondjait. Már csak a bandával kell beszélnem. 

-Hablaty! Keltsd fel a gyerekeket! - hallottam meg a konyhából a feleségem hangját.

-Megyek!

Először Damon szobájába mentem be.

-Jó reggelt! Ideje felkelni! - szóltam kedvesen.

-Nem akarok! - szólt tompán.

-Muszály lesz. - mentem közelebb.

-Mert különben mi lesz? - szedte le a fejéről a takarót és rám nézett.

-Ez! - tettem meg az utolsó lépést az ágyig és elkezdtem Csikizni.

-Neeeeeeeee! Haaagyddddd aabbaaa! - mondta röhögve.

-Na tessék kimenni reggelizni! - mondtam öt perc múlva.

-Igen is! - mondta katonásan és elindult ki.

Fejcsóválva indultam át a lányom szobájába.

-Kisasszony! Tessék felkelni! - ültem le az ágyára és megsimítottam az arcát. - Jó reggelt! - szóltam hozzá, amikor kinyitotta a szemeit.

-Neked is! - válaszolta és megölelt. - Kész van már a reggeli? - kérdezte álmos szemekkel.

-Nem tudom. Gyere, nézzük meg.

Elindultunk ki ahol érdekes látvány fogadott minket. Hanga guggolt Damon előtt és azt sorolta, hogy miben hasonlít rám és miben Astridra.

-A hajad és a szemed olyan, mint Hablatyé. A szád és az orrod pedig olyan, mint Astridé. - miközben beszélt megnézte Astridot hogy nem mondott-e hülyeséget. Az ajtó felé fordult ahol ott álltunk mi. - Jó reggelt! - jött oda hozzánk mosolyogva. - Szia, Hanga vagyok. - mosolygott rá Thyria-ra és kezet nyújtott.

-Szia, én Thyria! - fogta meg a kezét.

-Nekem mennem kell. A srácok előtt akarok az iskolába érni. Összeírtam, hogy mit hozzatok. Ott találkozunk. - felkaptam egy halat meg egy kenyeret és elindultam.

Pont időben értem oda és még el tudtam kapni Kőfejet és Eretet.

-Hello srácok! Lenne ma számotokra egy kis munkám. Pakoljátok ezeket össze és fél óra múlva legyetek itt. - adtam a kezükbe egy papírt.

-Miért? - kérdezte Eret értetlenül.

-Nincs időm elmagyarázni. El kell kapnom Takonypócot. Fél óra múlva itt. - mondtam és elindultam. - Ja és szóljatok Fafejnek is! - kiáltottam vissza.

Elindultam be egy létszám ellenőrzésre. Jól sejtettem már csak Kamikazi nincs itt. Remélem, takonypóccal jön. Nem kellett sokat várnom Kamikazi nem sokkal később berobogott és Takonypóc "üldözte" őt.

-Szia Kamikazi! - kiáltottam oda a lánynak, aki intett és tovább ment. - Takonypóc beszélnünk kell.

- Esküszöm húsz éve kergettem meg Swen birkáit szóval most nem én voltam! - emelte fel a kezét.

-Mi? Nem, nem erről van szó nyugi. - mentem mellé nevetve. - Ma elmegyünk egy kicsit hajókázni. Ezekre lesz szükséged. - oda adtam neki is a papírt és elmentem.

Halvér is megérkezett és neki is elmondtam, hogy el kell mennünk és már csak várom őket. Astridék is megérkeztek, már ahogy lassan mindenki más is.

-Na szóval gondolom sejtitek már hogy hajóval megyünk. Arra gondoltam, hogy velünk jöhetnének a gyerekek is, ha már úgy se lesz itt egyetlen egy olyan ember, sem akitől tanulhatnának. A többit majd a hajón elmondom, mert jobb lenne sietni. - elindultunk a kikötőbe. Viszonylag gyorsan oda értünk és folytathattam a nap tervét. - Ma egy embert kell megkeresnünk, aki egy csónakban, van valahol. Akárhol lehet, úgyhogy mindenki nézze a vizet, hogy lehetőleg minden részletét lássunk. Van valakinek kérdése? - Néztem körbe.

-Nekem lenne. - szólalt meg Halvér. - Pontosan kit is keresünk és miért?

-Dagur-t keressük, és azért mert meg kell keresnünk. Egyéb kérdés? - mindenki a fejét rázta. - Rendben van. Akkor hát keresésre fel!

Mindannyian elkezdtük a vizet kémlelni a fiút keresve.

*Aznap estefelé:*

-Még itt maradunk egy órát, és ha nem találunk, semmit visszamegyünk! Holnap hajnalba idejövünk és folytatjuk ugyan innen!

-Hablaty ezt látnod kell! – kiáltott át Halvér. Oda mentem hozzá és elvettem a távcsőt. – Arra néz! – mutatott előre.

Jobban meg kellett néznem mire rájöttem mi az.

-Dagur! – kiáltottam el magam – Arra menjünk megtaláltuk!

Egy hangos örömujjongás kíséretébe elindultunk a fiú felé.