Sárkányok nélküli élet

Mini story

FIGYELEM! AKI MEM LÁTTA AZ ÍGY NEVELD A SÁRKÁNYODAT 3.RÉSZÉT, ÉS NEM AKARJA LELŐNI MAGÁNAK A POÉNT AZ NE OLVASSA EL EZT A NOVELLÁT!!!!!

Az északi sziget világban nem volt szokás az év ezen részén hajózni, ám ma egy hajó mégis megzavarta a nyugodt tenger hullámait. A hajón vikingek voltak, legtöbbjük már közelebb volt a negyvenhez mint a harminchoz, ám szívükben mégis olyan izgatottság volt, mint több mint tíz évvel ezelőtt. Akkor is ugyan ezen az útvonalon mentek, csak éppenséggel a levegőben. Keresték a helyet, amit kalandjaik során az otthonuknak hívhatnak majd. És most ez a hely még többet jelent nekik. Na de kik is vannak a hajón? Hát természetesen Hibbant egykori sárkánylovasai és gyerekeik.
-Mit mondtak Dagurék? - kérdezte Astrid férje mellett állva.
-Hogy a szigeten találkozunk - válaszolta, majd egy gyors csókot lehelt az ajkaira, mire gyerekeik felkiáltottak.
A szülők csak mosolyogva nézték őket.
-Minek megyünk ennyit a hajón? - kérdezte végül Nuffink nyűgösen.
-Hogy ellenőrizzük az ott maradt élőlényeket. Na meg, hogy megmutathassuk élőben is a helyet ahol régen éltünk. - válaszolta Hablaty, aki időközben felvette karjaiba a fiát.
Még hosszú út állt előttük, ám az idő további része már nem unalommal telt. Az idősebbek ugyanis újabb és újabb történeteket meséltek (ki-ki a saját stílusában). Bár ők nem tudták, de nem voltak akkor egyedül. Valami szorosan a hajó oldalához préselődve követte őket hangtalanul. Észrevehetetlen volt, ám egyáltalán nem rossz szándékú. Őrizte a hajót egészen addig, amíg rájött, itt az ideje tovább mennie. Mivelhogy nem csak Hablatyéknak jutott eszükbe régi kis szigetük. Nem sokkal azelőtt, hogy történet mesélésbe kezdtek egy csapat sárkány hagyta el a szigetet, élükön egy Éjfúriával, és mint jól tudjuk, abból csak egy létezik az egész világon. És talán az idősebb vikingeknek feltűnt, hogy Fogatlan kíséri őket (tekintve, hogy régebben ők is gyakran használták ezt a technikát az ellenség követésére) nem szóltak semmit. Nem szólhattak. Hagyniuk kellett, hogy a sárkány tovább repüljön, őket otthagyva, a sárkány pedig tudta, hogy ott kell őket hagynia. Bár Fogatlan nem látta, mégis pontosan tudta, hogy Hablaty köztük van. És talán, valahol mélyen Hablaty is érezte, hogy legjobb barátja velük volt. Ahogyan talán a többbiek is. Ám senki nem szólt, nem említette meg, még csak egy összenézést sem szántak a ténynek. Hiszen akkor mi értelme lenne annak, hogy évekkel ezelőtt hagyták elmenni őket? Mert (bármilyen szomorú is) néha még a Hibbantiaknak is úgy kell tenniük, mintha nem hinnének a sárkányok létezésében, hogy óvják régi kedvenceiket. Miután megérkezett a csapat, körbejárták Sárkány Perem egész területét, megbizonyosodva arról, hogy minden tökéletesen rendben van. A naplemente közeledtével úgy döntöttek, inkább a szigeten töltik az estét, és majd reggel vissza indulnak. A Haddock család az istálló előtt ücsörgött, ott ahol régen Astrid és Hablaty új szintre emelték a kapcsolatukat.
-És teljesen egyedül éltetek itt? - kérdezte Nuffink és Zephyr csodálkozva.
-Az esetek többségében igen. - válaszolta Astrid
-Wow! - csodálkoztak
Majd a kis családhoz szépen, lassan csatlakozott mindenki más is, és egészen takarodóig beszélgettek. Egy árny gyakran elsuhant fölöttük, de nem foglalkoztak vele. Aztán este mindenki besétált egykori kunyhójába. Hablaty hátra maradt egy kicsit, felnézett az égre, és az árny ismét elsuhant felette.
-Te is hiányzol nekem Pajti! Jobban mint gondolnád - suttogta az ég felé, majd felzárkózótt a többiekhez.