Törékeny™ - SZÜNETEL

Hetedik

Legszívesebben megfognám a kezét, hogy ne kelljen egyedül kerülgetnie az apró kavicsokat, gyökereket, amik kiállnak a földből, de úgy érzem, hogy tolakodásnak venné. Raadásul ebben a rohadt rövidnadrágban másra sem tudok figyelni, mint arra a ringó, izmos fenékre, amit Jimin ha tudatlanul is, de folyamatosan ráz előttem! Én meg minden lépésnél áldom az eget, hogy nem látja, esek bukok, mint egy pók, amire korcsolyát adtak!

- Úristen, nézd milyen szép!

Majdnem a hátának ütközöm, mikor a fiú hirtelen megáll. Basszus, én ennél sokkal határozottabb vagyok! Miért álltunk meg?

Jimin még mindig ugyanabban a pozícióban áll, mire én mellélépek. Teljes mértékben igazat tudok adni a meglepettségének, hiszen a hely, ami elénk tárul, egyszerűen varázslatos! Az erdő ezen pontja érintetlen, a pataknak most egészen másik részénél vagyunk, mint tegnap reggel. A növények vadul egymásra nőttek, az igazi természet így néz ki.

Előveszem a válltáskámba rejtett pokrócot, majd elkezdem leteríteni a földre.

- Nahát, te hoztál pokrócot?

- Nem gondoltad, hogy a piszkos földre fogunk ülni, ha ekkora luxusban is lehet részünk, ugye, Jimin?

- Vicces vagy- feleli, majd szerényen kacagva törökülésbe helyezi magát.

Mind a ketten a patak felé fordulunk, de én természetesen a szemem sarkából figyelem minden egyes rezdülését. Normális ez két nap után, ugye?

- Van valami különösebb oka, amiért ide akartál jönni, Kook?

Lassan emelem rá a tekintetemet. Nem tudom, hogyan hozzam fel ezt a dolgot, de jobbnak látom elnappolni. Túl korán van még, hogy megkérdezzem tőle, mi történt vele a múltban, amitől ilyen szomorú néha.

- Szeretnélek jobban megismerni téged, Jimin!

- Nem vagyok én annyira különleges! Szinte egy semmi vagyok.

Mi az istenért halkul el a mondat végére?

- Ilyet soha a büdös életben többet ne merészelj mondani, Jimin! Azért vagy itt, mert vagy valaki! Azért jöttél ebbe a táborba, mert tehetséges vagy, és ezt meg kell mutatnod a világnak! Az, ahogyan tegnap táncoltál, is azt bizonyítja, hogy benne leszel a bandában!

Nem válaszol egyből, én pedig elgondolkozom, hogy valami hülyeséget mondtam. Pedig ez volt az egyetlen, amit felelni tudtam, anélkül, hogy közöltem volna vele, imádom a lényét. Ugye, milyen szuper vagyok?

- Bízom ebben, Jungkook! Ez az egyetlen esélyem!

Annyira fájdalomtól teli a hangja, erősen kell koncentrálnom, hogy ne öleljem át. Már így is sokkal tovább merészkedtünk, mint amit szerintem ő akarna, de ha rajtam múlna, már holnap reggel bejelenteném, hogy ő az enyém. De semmi hirtelen mozdulat!

- Tehát! Mindent tudni akarok rólad! Hány éves is vagy, Jimin-ssi?

Próbálom elterelni a figyelmét az előbbi nyomasztó hangulatról, és úgy látszik, a tervem sikerült. No meg, isten áldja az eszemet, hogy ilyen klassz beceneveket tudok kitalálni!

- Huszonegy vagyok.

- Két évvel vagy idősebb, mint én!

- Miért, te mikor születtél, Kook?

Wow, Jimin érdeklődik irántam! Oké, nem igaz, csak az én kérdésemre reagált, de ez akkor is egy érzelem! A feladatom ettől a pillanattól az lesz, hogy minél többet kicsiholjak belőle.