Törékeny™ - SZÜNETEL

Tizedik

A vízesés óta körülbelül egy hét telt el. Azóta a tábor tényleg beindult, hiszen a tánc- és az ének próbáink is gőzerővel kezdetüket vették, reggeltől ebédig énekeltünk, míg egy órával az ebédet követően kőkemény táncoktatás folyt. Szinte minden nap izomlázzal szenvedtem volna, ha Taehyunggal nem edzettem volna a tábor egyik tánctermében, ahol vannak futópadok és edzőgépek. Az idő nagy részében Hobival vagy az unokatestvéremmel és Jinnel voltam, a vízesés óta Jimin látványosan kerülte a társaságomat. Folyton csak Songwoo-val volt, mindenhova együtt mentek, én pedig kezdem elfogadni a tényt, hogy Tae csak félreértett valamit, és nem is jövök be a fiúnak.

Minden esetre, ma próbálok nem arra koncentrálni, hogy milyen szép, amikor a szél belekap a hajába, és a napfény megvilágítja az arcát. Nem önszántamból, de el kell mosolyodjak, és muszáj félre néznem. Itt ülünk egy nyitott, hegyi kisvasúton, mert ma szerda van, szabadidős foglalkozások vannak, lehetett választani, mit szeretnénk csinálni, a mi kis bandánk pedig a hegyi kilátóra voksolt. Az apró vasútállomás pár percre van a tábortól, onnan kisvonattal tizenöt perc a kilátó. Mellettem Taehyung ül, mögöttünk a gerlepár majd hátul Namjoon és Jin hyung, előttem négy vagy öt üléssel, velünk szemben pedig Jimin és Songwoo. Az ominózus este óta még jobban irritál a srác, hiszen konkrétan elvette tőlem Jimint, arról meg ne is beszéljünk, hogy ha bármiféle dícséretet kapott az órák alatt, minden étkezéskor zengett tőle a terem, hogy milyen csidicsuda szuper egy ember ő, tehetsége határtalan. Nem mintha az ellenkezőjét gondolnám, dehogy!

- Elhoztad a fényképezőgépemet, Yoyo?

- Persze.

- Helyes, csinálni akarok rólad pár képet a völgy előtt, kell új háttérkép a telefonomra.

- Ne hozz már zavarba, Hoseok!

Halkan felsóhajtok, mert bár tényleg kedvelem őket, veszettül idegesítenek a végeláthatatlan romantikázásukkal. Mindig becézik egymást, már a könyökömön jön ki!

- Nem tudnád pár óráig elfelejteni, hogy búval baszott vagy?

- Ne haragudj, Taehyung! Téged nem zavarnak?

- Hát valami alakulgat Lizzie-vel, így ki tudom zárni őket.

- Szuper!

Elszakítom róla a tekintetemet, és a mellettünk elsuhanó tájat kezdem el vizsgálni. Nagyon megnyugtató a látvány, a természet pedig szinte felharsan. A madarak megállás nélkül hallatják a hangukat, a minket körülvevő fák lombjai között néhol betör a napfény, a távolból pedig más állatok hangja keveredik.

Amikor visszafordítom a fejemet, elkapom, ahogy Jimin felém tartja a telefonját, és épp engem fényképez. Azt hiszem jó pár napja most először vigyorgok ilyen boldogan, a fiú pedig a kijelzőjét nézve jön rá, hogy lebukott, és halálra rémülten pillant rám. Hirtelen vadul pötyögni kezd a telefonján, mire nekem rezegni kezd a telefonom.

Jimin
Ne haragudj, hogy lefényképeztelek!

Újra rámosolygok, mielőtt válaszolnék az üzenetre.

Jungkook
Semmi baj, Chim! Viszont megkérdezhetem az okát?

Jimin
Késztetést éreztem, hogy megörökítselek, mert annyira...

Jungkook
Annyira mi?

Jimin pár másodpercig engem tanulmányoz, és csak utána ír vissza.

Jimin
Annyira vidám voltál!

Mosolyogva olvasom el ezt a három szót, és mintha azt érezném, az utóbbi pár nap feszültsége rögtön távozik. Valahogy rejtett képessége lehet, hogy azon nyomban meg tudja szüntetni a rossz kedvemet.