Törékeny™ - SZÜNETEL

Nyolcadik

Az egyik pillanatban még videóklippet forgatunk hagyományos koreai népiviseletben, a másik pillanatban meg Eminem rappel olyan sebességgel, amit nem lehet követni. Van-e ennek a mondatnak értelme? Ó, igen, ha álmából riasztják az embert!

Halványan emlékszem, hogy éjfél előtt közölte Yoongi, ő állít be ébresztőt, amikor úgy döntöttünk, hogy lefekszünk aludni, mert kilenc órától kezdődik a nagy megmérettetés. Az viszont nem rémlik, hogy mi nyomódik a mellkasomnak!

Balra fordítom a tekintemet, az éjjeliszekrényen heverő telefonom világít a száz százalékos töltöttségtől, az idő pedig 6:50-et mutat. Szuper, még van tíz percem! De, várj, ez kinek a keze a hasamon?

A lélegzetemet visszafojtva fordítom balra a fejemet, és úristen, érzem, hogy megáll a szívem! Az orrán távozó levegő a nyakamra érkezik, engem peig kiráz a hideg. Nem akarom, hogy a többiek lássák ezt, főleg ne Taehyung, de istenem, nem létezik szebb látvány a világon annál, hogy Jimin hozzámbújva alszik! Nem tudom mire vélni a dolgot az ő részéről, hiszen úgy jött le, nem érdeklődik irántam olyan értelemben. Talán mégis?

Amíg van néhány szabad percem, megpróbálok úgy hozzáérni, hogy ne ébredjen fel. A kezemmel félresöpröm a haját, hogy teljes rálátást nyerjek az arcára, és komolyan mondom, itt helyben beleszeretek! Annyira természetesen szép az arca! A szemöldökei gyönyörűen íveltek, látszik, hogy foglalkozik vele. Az orra olyan apró, szeretném hozzádörgölni a sajátomat. Na, de a szája! Annyira vastagok, és pirosak, erőt kell vennem magamon, hogy ne simítsak végig rajta az ujjaimmal!

Jimin fészkelődni kezd, és az orrát még jobban a nyakamba fúrja, amit kicsi Jungkook nagyon de nagyon vígan fogad. Ó, hogy abba a rohadt...! 

- Jimin! Jimin-ssi!- simítok végig az arcélén, hogy felébredjen, mielőtt a nadrágomba élvezek.

Úristen, ahogy mozgolódik, a kezével tapogatni kezdi a hasamat! Istenem, Jimin, meg akarsz ölni? 

- Hm.. hol vagyok?- nyöszörgi álmos hangon, ami akkora vigyort csal az arcomra, mit még nem látott ez a világ!

- Hm... azt hiszem, rajtam.

Olyan hirtelen ül fel, hogy majdnem legurulok az ágyról, ha nem kapaszkodom meg. A kezében.

- Úristen, ne haragudj, nem akartam!

Visszahúz az ágyra, én nem tétlenkedem, rögtön átölelem. Nem foglalkozom azzal, hogy kezdem egyre jobban túlfeszíteni a húrt, egyszerűen a helyzet követeli meg, hogy most azonnal átöleljem. Nem taszít el magától, gyengéden a hátamra teszi a kezét, és egészen addig így maradunk, míg meg nem szólal Eminem a szoba másik végéből.

Egyszerre fordulunk a zene irányába, én pedig kuncogva nézek szét a szobában. A gerlepár egy ágyon fekszik, kiskifli-nagykifli pózban, mellettük Taehyung fejjel lefelé. Jin és Namjoon meglepő módon a legidősebb ágyán alszanak, fordítva, tehát a másik arca a másik lábánál van. Na, ezen jót fogunk nevetni mindjárt.

- Mi a fasz...!

Namjoon arrébb löki Jin hyung lábát, de a lendülettől leesik az ágyról és lényegében átgurul az enyém elé. Jimminnel összenevetünk, a szoba másik vége is felfogja, hogy Eminem épp most tolja a szöveget minden erejéből, Hobi a nyújtózkodásban arcon rúgja az unokatestvéremet, Yoongi meg kineveti őt. Mondhatom, igazán sajátos kis csapatot alkotunk!

- Tudtál aludni, nem nyomtalak össze, ugye?

Olyan halkan beszél, alig értem, mit is mondott.

- Persze, Jimin! De ugye jól aludtál? Elég nagy darab vagyok, remélem nem szorítottalak nagyon a falhoz!

Elmosolyodik, nekem pedig liftezni kezd a gyomrom. Vajon tudja, hogy mennyire megveszek tőle?