S.O.S. Rosszfiúk a láthatáron (Befejezett)

26.Rész

Nem hagyhatom hogy elvegyen tőlem.

-Már késő..

-Már késő. Matt a fejébe vette. Le kell állítani de félek hogy késő. És ez. Most komolyan egy Coca-Cola-s doboz tehet róla hogy együtt vagyunk?

Hírtelen teljesen kiborultam. Nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Idõ kellett.

-Figyel, Hanna. Én megértelek. Tudom mik járhatnak a fejedben. Ne aggódj. Én szeretlek. Minden rendben lesz.

­-Nem, Mike. Semmi nem lesz rendben, Ha elmondod, vagy ha már akkor este elmondod magadtól, önként, esetleg megértem és hiszek neked. De úgy õszintén. Meddig akartad hogy hazugságban éljek? Meddig? Már ne is haragudj, de ezt át kell gondolnom. Nem akarok egyikõtök közelében sem lenni. Szünetet akarok.-mondtam ki. Túl tökéletes volt. Tudtam, hogy nem stimmel valami.

-Megértem, Hanna. De vele vigyázz! Nem tudom ki ez de veszélyesnek tûnik.-mondta Mike komolyan a szemembe nézve,

-Az a baj, hogy már én sem tudom TE ki vagy!?

Elindultam kifelé Miketól. Már tényleg nem voltam biztos semmiben. Csak Vivi jöhetett szóba. rácsörögtem Márkra, hogy késõbb megyek haza, még beugrom Vivihez. Nem kérdezett semmit, Azt sem tudtam, hogy elmondjam-e neki. Legjobb haverok.

Eközben odaértem Vivihez és miután próbáltam teljes egészében felidézni a történtet, miszerint és hogy jöttünk össze Mikekal vagyis az õ nézõpontjából. De egy idõ után feltûnt, hogy meg se rezzen. Miközben én ezek információk hallatán teljesen máshogy viselkedtem. És nem különbözünk. Ilyen esetben legalábbis nem. Valami nem stimmel.

-Vivi, miért érzem úgy, hogy te tudsz errõl az égészrõl?-kérdeztem összehúzott szemekkel.

-Sajnálom. Szólnom kellett volna. De Mike megígértette velem...

- Hogy mi van?? Azt hittem õszinték vagyunk egymással. Soha nem vitáztunk nagy dolgokon. Mindig mindent megosztottunk egymással. De te most hátba szúrtál.

Nem kellett több, elindultam kifelé. De Vivi utánam jött.

-Csak hallgasd meg az én verziómat. Márkkal a te javadat akartuk..

- Mi?? A bátyám is benne van? Hát tényleg nem ismerek senkit magam körül. - ezt el se hiszem.

Miközben visszaültem a kanapéra Vivi már mesélni is kezdett.

-A suliban hallottuk errõl veszekedni a haverjaival. Rögtön suli után Márkkal elmentünk Mikehoz megtudni az igazat. Akkor tudtunk meg mindent. És akkor kért meg minket hogy hallgassunk róla. Mert tényleg szeret. Összeveszett ez csomó emberrel amiatt, hogy beszüntessék a játékot. Szeret téged. Fogalmam sincs mit akar Matt, de nem fogja hagyni hogy elérje a célját. Mert ezt a játékot õ találta ki. És...

-Várj, miii? Nekem azt mondta Mike, hogy õ nem tudja ki találta ki. És hogy nem tudja Matt honnan veszi ezt az egészet. De akkor innen tudja a storyt.

-Az a helyzet, hogy Mike tényleg nem tudja.

-Na jó kezdem ismét elhagyni a fonalat.

-Mike nem tudja, hogy ki õ. Én is csak onnan hogy az uncsim haverja és õ mesélt egy storyt és utána mondta Mike és.. és.. ennyi. Nem tudom mit gondolsz most rólam vagy a bátyádról, de azt tudnod kell, hogy Mike mindent megtett azért hogy biztonságba legyél.

-Oké..oké. Kezdem érteni. Mike szeret.. Te az én érdekemben titkolóztál. Ez valamilyen értelemben még oké. De Márk kapni fog!-nevettem el magam, és úgy tûnt Vivi megkönnyebbült, hogy nevetni látott.

-Õt is meg lehet érteni-érvelt de ekkor megszólalt a telefonja.

Mike hívta.

-Vedd fel és hangosítsd ki!-parancsoltam rá, mert ez egy sakk-matt helyzet. Mindent megtett a bocsánatomért.Én pedig a visszavágásért.

-Szia Vivi. Ott volt Hanna?-hangzott a telefonból Mike rekedtes hangja.

A kezemmel vízszintesen húztam egy vonalat a torkom elõtt, jelezve, hogy eszébe se jusson megmondani neki, hogy ott vagyok.

-Igen. Itt volt.-mondta Vivi a szemembe nézve.

-Elmondtad neki? Ugye nem csinál õrültséget? Féltem, nagyon.-csuklott el a hangja, amibõl azt ítéltem meg, hogy..hogy sírt. Miattam.Hú..

-Figyelj rájöttem, honnan tudja Matt a story-t.Õ találta ki a játékot.

-Úgy sejtettem. Megnyúzom elevenen ha egy ujjal is hozzáér Hannához.-mondta feldúltan.

-Szeretlek Mike.-csúszott ki a számon.

Vivi elképedve tekintett rám, figyelembe véve, hogy miattam hazudta azt Mikenak, hogy már nem vagyok ott. Fair play. Egyenlõek vagyunk.

A telefonba pár néma másodperc múlva, ami a mi esetünkben egy évnek is tûnhetett megszólalt Mike.

-Én is szeretlek Hanna. De nem azt mondtad, hogy nincs ott?- vonta kérdõre egybõl Vivit.

- Hát megeshet, hogy végig itt volt, de azért mi se mondtuk el neki ezt az egészet.

-JóJó értem én-nevette el magát Mike.-akkor minden oké?

-Azt hiszem. De jöttök 1 üveg nutellával. Nem is..-gondolkoztam tovább- kettõvel.

-Megegyeztünk!-vágták rá egyszerre.

Akkor és ott úgy tûnt minden rendben lesz. egy nappal késõbb a boldogság nyoma sem volt sehol.

Sziasztok. A részek gyakrabban várhatóak. Remélem tetszik ez az új fajta stílus. Szeretném megköszönni, hogy ennyien vagyunk. A nagy olvasottság ellenére negyed annyi ember sem votolja a részeket ahányan olvassátok. Szeretném ha leírnátok kommentben a pozitív és negatív véleményiteket is. Miben változtassak, hogy jobban tetszen a story. Nyilván az alap történet már a fejemben nagyjából összeállt, de formaságban fogadok meg tanácsot.