A nehéz vallomás ATÍRÁS ALATT

3. rész A hirtelen jött érzelmek..

A smaragdok és az ónix szemek mélyen egymás fonódtak, sose voltak még ilyen közel egymáshoz. Sasuke furcsán kezdte érezni magát, hirtelen forróság öntötte el, majd olyan érzése támadt mintha, pillangók repkednének gyomrába. Egy pillanatig elgondolkozott rajta, hogy milyen érzés lenne megcsókolni Sakurát. Megmozdulni képtelenek voltak, nem tudták rávenni magukat, hogy megszakítsák ezt a csodás pillanatot. Ahogy az ónixokban elmélyült a rózsaszín tekintete, felfedezni vélt, valamiféle gyengédséget, szíve hevesen megdobbant, ahogy egyre hosszabbodtak a percek. Sasuke torka teljesen kiszáradt, ahogy elveszett a gyönyörű smaragdokban. Még mindig ugyan olyan tiszta, és szeretettel telien néztek vissza rá, mint annak idején oly sokszor már. Sakura gondolatai elkalandoztak egy pár percig, majd belehasított a felismerés, hogy milyen kínos helyzetbe is került. Hirtelen pattant fel, mikor magához tért az önkívületi állapotából, pipacs piros arccal. 

- Sajnálom Sasuke-kun..én.. -- kezdett el makogni, de nem tudta befejezni

- Öhh...semmi baj, nem tesz semmit. -- válaszolt zavartan Sasuke és közben elfordította fejét 

" Gratulálok Sakura, sikeresen beégetted magad Sasuke-kun előtt. Biztos nem jön, soha többet a közelembe. Fenébe hogy lehetek ennyire béna. Habár nem számítottam rá , hogy bárki lesz rajtam kívül a lakásomba annyi mellettem szóljon. " 

" M..mi volt ez az egész?! Annyira hirtelen ért ez az érzés. Sosem éreztem még ilyet ezelőtt. Fenébe..Kezdenem kell ezzel az egésszel és Sakurával valamit, különben bele fogok bolondulni. Azt akarom, hogy ne lehessen senki más karjaiban, azt akarom, hogy az enyém legyen. " 

- Nos biztos érdekel , hogy mit keresek itt. Tegnap Narutoval haza hoztunk, a kórházból és megkért, hogy maradjak itt éjszakára.

  - Valóban? Ez igazán figyelmes tőled. Köszönöm. Mit szólnál egy köszönet reggelihez? Nem vagy éhes? Összedobok gyorsan valamit. 

- Nem, köszönöm nem vagyok éhes. -- tartotta ki kezét tiltakozóan, ekkor gyomra egy óriásit kordult. 

Sakura halk kuncogása törte meg a csendet, amely beállt köztük a gyomor korgás esete után. A csilingelő hang teljesen elvarázsolta az Uchihát.  

- Nos ,hogy ha már nem vagy éhes, akkor tükörtojást, vagy inkább virslit szeretnél? 

Meg se várva válaszát, megindult a konyha irányába, és csak sunyin oldalra sandítva várta a választ. Hirtelen megállt, majd a válasz híján hátra fordulva mérte végig a zavarban lévő Uchihát. 

- Jó lesz a tojás -- válaszolta halkan, fejét lehajtva. 

Sakura pikkpakk elkészítette a tükörtojást. Hófehér étkészletére helyezte ki fejenkénti két-két tojást, majd az asztalhoz indulva, Sasuke elé helyezte hatalmas mosollyal arcán. Nagyon otthonosan mozgott a konyhában, Sasuke lelki szemei előtt felvillant édesanyja gyerekkorából, majd mikor érzékelte, hogy elé került az étel megrázta fejét és hamisan mosolygott egyet mielőtt hozzá látott. 

- Köszönöm az ételt. -- helyezte le a pálcikát a tartóra. 

- Egészségedre. 

" Mi ez az érzés?! Boldogság? Hiszen nagyon régóta nem éreztem ilyet. Talán gyerekkoromba, mikor még éltek a szüleim, és minden rendben volt. Annyira békés itt minden, és most először jól érzem magam Sakura társaságában. " 

- Nos nekem mennem kellene. De este találkozhatunk ,hogy ha van rám időd. 

" Sasuke-kun találkozni akar velem este ? Tuti bevertem a fejem.. vagy csak álmodom, és majd ha felkelek szembesülni fogok a szomorú valósággal. Lehet, hogy eddig végig álmodtam volna? Biztos ez lehet a magyarázat rá. Annyira hihetetlen , hogy itt van ráadásul itt maradt vigyázni rám. "