A nehéz vallomás ATÍRÁS ALATT

31.rész

- Sasuke nagyon szeret téged. Sosem gondoltam, hogy meg fogom élni azt a napot, amikor valakinek kinyitja a szívét. Szóval meg foglak védeni és a kicsit is, mert azt akarom, hogy Sasuke boldog legyen. -- mosolyodott el Karin. 

- Ebben mindketten egyet értettünk. -- nevetett fel a döbbent arcú rózsaszín. 

A hónapok teltek, miközben Sasuke küldetését teljesítette. Jelentéseiben nem említette Sakurát, hogy nem lenne mellette illetve, hogy összeházasodtak, na meg ,hogy gyermekük fog születni. Jelentése írása közben elmerengett, hogy pontosan mennyi ideje lehet még a gyermek születéséig. Nem tudott azóta semmit sem Sakuráról, a biztonság érdekében nem leveleztek. Azt sem tudta, kislány vagy kisfiú lesz. A telet lassan felváltotta a tavasz és március vége fele jártunk. Sasuke elindult, vissza megnézni Sakurát, és gyermeküket, aki számítása szerint hamarosan meg fog születni. Számításait elmérve, későn érkezett, az ajtón belépve megpillantotta szerelmét, egy gyönyörű kislánnyal a kezében. Sakura hatalmas mosollyal köszöntötte, majd a karjában pihenő kislányra figyelt. Sasuke közelebb lépve lehajolt gyermekéhez. 

- A fekete hajával, igazán úgy néz ki mint te..Sasuke-kun. 

- Nagyon csendes, jó alvó. -- csókolta meg a kis Sarada homlokát, majd a feleségét. 

Mindeközben Karin a falnak támaszkodva figyelte a boldog pár, halvány mosollyal az arcán gondolataiban elmerülve. 

" Köszönöm Kami, hogy épségben megérkezett a baba." 

- Karin-san! Megszeretnéd fogni? -- kapta fel fejét Karin Sakura hangjára és kissé el is pirult. 

Odalépett habozás nélkül, és a karjaiban tartotta az apró kis Uchihát. 

- Mi lesz a neve? -- kérdezte érdeklődve Karin.

- Azt szeretném, hogy ha Sasuke-kun nevezné el. -- Sasuke arca megenyhült, majd egy halvány mosoly jelent meg. 

- Legyen Sarada. Uchiha Sarada. 

2-3 napon belül útnak indultak, haza Konohában. A barlang bejárata előtt búcsúzkodtak éppen. 

- Köszönök mindent amit tettél értem Karin-san. 

- Örülök, hogy segíthettem. Szóval most mi következik? 

- Mindketten visszatérünk a faluba, és otthon maradunk egy ideig. Talán addig, amíg nem tud beszélni. 

- Nos, nincs mit tenni, csak szólj, hogy ha bármiben segíthetek. 

- Köszönöm Karin-san.

- Csak hívj Karinnak. -- mosolyodott el. 

- Szia Karin. 

- Nos Sasuke látjuk még egymást..

- Ah..Később találkozunk. -- mosolyodott el Sasuke, eközben Karin szemei nagyra nyíltak, majd elmosolyodott. Az utolsó pillanatban pedig utána kiabált. 

- Héé Sasuke, még ha rólad is van szó, nem bocsájtok meg , hogy ha bármi bántódása esik Sakurának, vagy Sarada-channak. 

- M-mi ez így hirtelen? -- fordult Karin irányába, eközben Sakura csak halvány pirrel arcán, figyelte a döbbent Sasukét.

- Hármasunk egyedülálló és pótolhatatlan. -- nyúlt szemüvegéért és közben mosolyodott el Karin. 

- Különleges kapcsolat. -- mosolyodott el Sakura

Karin a barlangnak támaszkodva figyelte a távolodó párt, majd halvány mosoly kúszott arcára. 

- Mit vigyorogsz ennyire? -- lépett mellé Suigetsu