A nehéz vallomás ATÍRÁS ALATT

33.rész

10 évvel később 

Konoha békés reggelre ébredt. Sarada nyújtózkodva mászott ki ágyából, majd a konyhába vette az irányt ahol Sakura már sürgött forgott. Ma volt a 15. szülinapja, már nem reménykedett benne, hogy apja haza térne. Elfogadta, hogy ő az apja nélkül fog felnőni. Próbált édesanyja minden segítségre lenni, de a lelke mélyén hatalmas űrt érzett miatta. A reggeli eseménytelenül telt, megették az ételt majd Sakura elmosogatott és dolgozni indult a kórházba elköszönve Saradától. Saradának küldetésre kellett mennie, amihez enyhén szólva jelen pillanatban semmi kedve nem volt. Borutoval és Mitsuki alkották együtt az új nemzedék hetes csapatját. Senseijuk Konohamaru volt aki imára felnőtt férfi lett. A délelőtt folyamán elhagyták Konohát egy unalmas küldetés miatt. Sarada nagy álma volt, hogy Hokage legyen, míg Boruto egyenesen undorodott ettől a rangtól apja hiánya miatt. Többször kerültek összetűzésbe egyet nem értésük miatt. 

Későre járt már mikor Sakura elindult haza fele a kórházból. Gyorsan beugrott még egy éjjel nappaliba és megvetette holnapra a szükséges hozzávalókat az ebédhez. Nem vacakolt sokáig, körülbelül 10 percet töltött el vele, majd haza indult. Útközben felfigyelt rá, hogy valaki követi. Az illető biztosan lebecsülhette mert egész közel merészkedett hozzá. Megszaporázta lépteit, majd döbbenten vette tudomásul, hogy az idegen eltűnt. Megfordulva nem látott senkit így hát vállat rántva elindult az ajtó irányába. Kulcsai után kutatva egy számára ismerős hang szólította meg. 

- Segítsek? -- kapta a hang irányba fejét, majd könnyek szöktek a szemébe.

- Sasuke-kun? -- elejtette a kezében tartott ételt és ölelve rohamozta meg kedvesét. 

- Megjöttem! 

- Annyira..de annyira örülök, hogy jól vagy. -- nyelt egyet miközben szipogva mellkasába fúrta arcát. 

Sasuke nem szólt semmit, csak a fejét simogatva elmosolyodott. Ekkor hirtelen Sakura hatalmas erővel pofon vágta férjét. Sasuke köpni nyelni nem tudott csak bámulta a haragos smaragdokat. 

- Egy levelet küldhettél volna, hogy jössz csináltam volna vacsorát, és talán Sarada is itthon lenne most. -- pirult bele miközben nevetni kezdett a kialakult helyzet miatt. 

- Sakura..sajnálom. 

- Nem számít. Menjünk be. -- küldött felé hatalmas mosolyt. 

- Sarada merre van? 

- Küldetésen van csak holnap reggel ér haza. 

- Sajnálok mindent Sakura. 

- Ugyan semmi baj. Minden rendben van látod? -- mosolyodott el ismét 

- Milyen ő? Sarada. 

- Annyira hasonlít rád minden tekintetben , hogy el sem hiszed. Makacs, önfejű és néha kegyetlen. De egy gyönyörű és határozott nő fog válni belőle egy nap. -- kezdett szipogni Sakura.

- Értem. Vajon fog nekem örülni ennyi év után? 

- Már hogy ne örülne Sasuke-kun? Szóval akkor te követtél? Elég ijesztő húzás volt. 

- Követni? Én nem követtelek. 

- Hm. Érdekes. -- nem is foglalkozott vele tovább Sakura 

- Sakura követtek? -- ragadta meg karjánál fogva és rántotta vissza. 

- Igen. De lehet csak képzelődtem előfordult mostanában egy párszor. 

- Sakura ez nem játék. Szóltál Narutonak?