A nehéz vallomás ATÍRÁS ALATT

9.rész

Sasuke másnap hajnalban útnak indult a legnagyobb titokban ,hogy nyomozásba kezdhessen. Csalódott volt amiért Sakura nem köszönt el tőle úgy mint legutóbb. Hazudnia kellett, nem mondhatta el az igazságot mert különben biztos volt benne ,hogy vele tartott volna, ezzel pedig csak még nagyobb bajba sodorta volna a lányt. Naruto és Kakashi majd megvédik. A lelkükre kötötte ,hogy míg ő távol van meg kell védeniük.

Sakura ébresztő órájának hangos csörömpölésére ébredt. Nem volt kedve semmihez sem, bár tegnap a legkevesebb érzelemmel reagálta le Sasuke távozását, de legbelül emésztette a dolog. Próbálta a lehető legtermészetesebben fogadni Sasuke távozását, hogy úgy tűnjön ez neki nem fáj és nem is érdekli. Lassan felült szétnézett a szobájában majd kiszállt az ágyból, hogy időben oda érjen a munkahelyére. Mennie kellett a gyerekeknek szüksége volt rá. Mindig a saját problémái elé helyezte a gyerekeket, hisz náluk nem történhet vele rosszabb.Ők megárvultak, család nélkül maradtak , vele ellentétben akinek volt családja és rengeteg barátja is. Miközben a tükör elé állt eszébe jutott az édesanyja, bűntudata volt ahogy viselkedett vele. Ahogy belenézett a tükörbe egy nyúzott és sápadt arcot látott.Nem volt már meg az a fény a szemében mint régen, eltűnt a gyermeteg csillogás és ezt ő is nagyon jól tudta. Hazudtak neki, de felnevelték, sajátjukként szerették és embert neveltek belőle. Úgy érezte ,hogy beszélnie kell velük, ennyit megérdemelnek nem viselkedhet velük ennyire szívtelenül. Nagyon szerette őket pont ezért fájt neki. Elhatározta ,hogy amint letelt a műszakja meglátogatja őket. Már a ruháit vette felfele mikor ráeszmélt , hogy indulnia kéne mert el fog késni. Nem kellett sokat sétálni, mert közel lakott. Rengeteg dolga volt Sakurának mindig a kórházban ezért közelebb költözött , hogy minél hamarabb oda érhessen , hogy ha valami baj van. Amikor dolgozott nem figyelt másra és nem koncentrált semmire és senkire csak a munkájára. Teljesen kikapcsolt az agya, ilyenkor elfelejtkezett minden problémájáról. A kórházba beérve egyből az irodája felé vette az irányt, hogy átnézze a papírjait, történt-e valami mióta nem volt bent. Nagy meglepetésére az irodájában egy nagy csokor rózsa állt az asztala közepén. Oda lépve meglátott egy kártyát a csokorba tűzve. Érdeklődve nyúlt felé és kapta le a csokorról. Sose kapott még ezelőtt virágot és el se tudta képzelni, hogy kitől kaphatta.

"Cseresznyém ma találkozunk ismét." -- olvasta le hangosan a kártyáról

Nem tulajdonított neki túl nagy figyelmet, megfogta a kártyát és összegyűrve a csokorral együtt a kukába hajította. Felvette a fehér köpenyét és kilépett az ajtón. Egész napját a gyerekkel töltött. Mesélt nekik, énekelt és meghallgatta őket.Annyira elszaladt felette az idő ,hogy észre sem vette ,hogy már este 8 óra van és a műszakja rég lejárt.

" A fenébe, szóval ennyire depressziós liba lennék ,hogy a munkámba beletemetkezek és észre sem veszem ,hogy hány óra van. Sasuke-kun vajon merre lehetsz?! Bárcsak itt lennél velem..bárcsak ne viselkedtem volna tegnap úgy veled..bárcsak ne történtek volna ezek a dolgok meg."

Megindult Konoha sötét utcáin és észrevette ,hogy valaki követi. Egyenlőre nem foglalkozott vele nem akarta lebuktatni magát .Az idegen továbbra is követte. Gyorsabb léptekre kapcsolt ,hogy hamarabb haza érjen és bezárkozhasson. A házához megérkezve gyors pillantásokat vetett maga körül és belépett.

" Hála az égnek , hogy nem követett tovább most már nyugtom lesz legalább egy kicsit. "

Eltelt 1-2 óra addigra Sakura lezuhanyzott ,és vacsorát készített amit nyugodtan el is fogyasztott, majd átvette a hálóingjét, ami nem igazán sokat takart a lány karcsú testéből, de ez nem is foglalkoztatta annyira mivel egyedül volt, nem látta senki. Hirtelen zajra lett figyelmes, éppen csak egy kis nesszenésre, de azt vette észre ,hogy a hátán feláll a szőr ettől a borzasztó chakrától. Most már biztos volt benne ,hogy nincs egyedül. Lassan felállt a kanapéból és elindult a szobája irányába , mivel ott volt az össze ninja felszerelése amivel megtudta magát védeni.Egyre közelebbről kezdte el hallani a furcsa hangokat így hát bölcsebbnek tartotta, hogy ha meg se mozdul mert egy rossz mozdulat és vége lehet ennek az egésznek.