A nehéz vallomás ATÍRÁS ALATT

26. rész

Sasuke néhány tanácsot adva, segített Sakurának kiszedni a beleégett paradicsomot az edényből, majd újra elmélyült gondolataiban. 

- Köszönöm Sasuke-kun, igazán nagy segítség volt a tanácsod. -- mosolygott kedvesen. 

- Tudom. 

- Sokat tudsz. 

- Igen, lehet , hogy sokat tudok. -- válaszolt egyhangúan 

- Hogy van a karod? Ránézhetnék? Lecserélhetném a kötést rajta? 

- A kötést? Meg tudom csinálni egyedül is, nem szükséges. 

" Annyira távolságtartó lett, mintha egy fal lenne közöttünk, ami megakadályozza, hogy hozzá érjek. Vajon ilyen a házasság? Én nem akarom ezt.. " 

- Nem szükséges? 

Ekkor Sakura felpattant és bal karjával a kanapéba ütött, melybe belesüllyedve keze kiugrasztotta a rugókat a helyéről. Másodpercek alatt idegesítette fel magát. Sasuke szemei kipattantak a hirtelen jött dühkitöréstől, meg hát Sakura éppen , hogy a combja mellett ütött bele a kanapéba. 

- Sa-ku-ra 

- Valójában mindig is így volt igaz? Sasuke-kun idegesítőnek gondoltál, és hideg voltál velem. Nem is értem, hogy mit vártam..Mindig ezt csináltad..Mindig mindent egyedül akarsz csinálni. Nem hagyod, hogy segítsenek..én. Tudom, hogy ez most nehéz szakasz az életedben. Régen mindig mindent egyedül kellett megoldanod..de azt akarom, hogy bízz bennem. Segíteni akarok..és ennek ellenére.. Miért? Miért csinálod ezt velem? Nem tudok semmit sem úgy csinálni, hogy neked jó és helyes legyen.. 

Szemeiből patakokban folytak a könnyek, hófehér arcát áztatva, teste remegett. A düh ami eluralkodott rajta mostanra elenyészett, és helyét a keserűség vette át. Szemeit úgy szorította, mintha nem szabadott volna kinyitnia, azonban nem is akartam látni az Uchiha hűvös arcát, mert az még nagyobb fájdalmat okozott volna neki. De akkor egy meleg kéz fogta körbe karját. A smaragdok hirtelen kitágultak és nem hittek a látványnak. 

- Sakura..én -- az ónix szemű sajnálkozó tekintetével találta szembe magát a meglepődött rózsaszín. 

Sakura arca előtt felvillant Hinata boldog és kiegyensúlyozott arca, be kellett vallania magának, amilyen boldog volt akkor amikor Sasuke megkérte a kezét, most olyan keserűség uralkodott el rajta és némi irigység. 

" Naruto az más..Sasuke-kunt más rontotta el..Ezért más. Sasuke-kun. Félsz, hogy elveszíted a fontos kapcsolataidat ismét, ezért félsz kötődni igaz? Azt hiszem, most már értem miért voltál ilyen régen is. Nem számít mindig melletted maradok. " 

- Sasuke-kun jobban szeretlek mint gondolnád. Ne tartsd vissza soha többé a gondjaidat, azt akarom, hogy támaszkodj rám. Sajnálom, csak magamra gondoltam, és nem vettem észre az érzéseidet. -- simította meg az arcát, majd átölelve fejét a mellkasához szorította Sakura. 

- Nem kell sajnálnod, mert részben az én hibám. Nem érdemellek meg. Nem tudtam volna ezt a lépést megtenni, úgy , hogy mindent megadtál. 

- Kezdjük újra. 

Sasuke mindent kizárva maga körül, újra gyermeknek képzelte magát, és magát látta Sakura ölelő karjaiban. 

- Nem vagy egyedül, nem vagy egyedül, ne félj..Azt akarom, hogy azt érezd, hogy bízhatsz bennem. -- beszélt lágyan hozzá Sakura. 

Eltelt 1 hét mióta Konohában tartózkodtak, miután megbeszéltek mindent eldöntötték, hogy még korai lenne Sakura szülei elé állni a lánykéréssel, így próbálták titokban tartani a dolgot egyenlőre. Azóta Sasuke elkezdte lerövidíteni a távolságot, mély sebet nyitott benne az Uchiha házban lezajlott jelenet, ahogy Sakurát látta a saját anyja helyett főzni a kedvenc ételét, ezért védekező módba kapcsolt az agya és próbált ridegebb lenni megint, de Sakura felébresztette, és tudta, hogy ezt nem csinálhatja újra. Úgy éltek mint egy házaspár, kisebb nagyobb gondokkal. Sakura még mindig eszméletlenül zavarba tudott jönni , ha Sasuke túl közel volt hozzá. Egyik nap amikor haza ért Sasuke, egy kisebb küldetésből, nem találta otthon a smaragd szeműt éjszaka. A konyhába lépve egy ételessel és egy papírlappal találta szembe magát melyen ez állt:.