A nehéz vallomás ATÍRÁS ALATT

21.rész

Sakurát hatalmas leszidás érte mikor felébredt a kórházban. Tsunade-sama mérges tekintetével találta szembe magát. Nem győzött bocsánatot kérni szüleitől és barátaitól. Nem tartották bent, mert nem találtak semmit ami megindokolta volna. A pecsét eltűnt az oldaláról,bár még gyengének érezte magát. Haza mehetett és végre pihenhetett. Kihasználva az alkalmat vett egy forró fürdőt elmerülve gondolataiban. Éppen magára kapta otthoni zöld felsőjét és fehér nadrágját, amikor nyugalmát megzavarva kopogtattak az ajtaján. 

- Gyere be! 

Az ajtó kinyílt és meglepetésére Sasuke sétált be rajta. 

- Ohh Sasuke-kun, szia -- nyelveskedve vakargatta arcát mutatóujjával egyik lábát pedig keresztül tette a másikon. 

Sasuke nem köszönt, csak elindult nagy iramban és megölelve a lányt magához szorította. Sakura érezte a fájdalmat és a félelmet az ónix szeműn, így erőt véve magán megölelte ő is. 

- Annyira felelőtlen vagy. -- koppintott a fejére 

- Sajnálom, nem akartam bajt okozni sütötte le a szemét. 

- Szeretnék beszélni veled, valami fontos dologról. 

Sakura felkapva smaragd szemeit,enyhén elpirult arccal pásztázta Sasuke arcát. Mintha zavarban lett volna egy kicsit, mert a szemkontaktust megszakítva kezdett el beszélni hozzá. 

- Szóval, gondolkoztam sokat és lenne egy kérdésem. 

- Mi lenne az? -- nézett kíváncsi tekintettel rá 

- Eljönnél velem a következő küldetésemre? -- fordította el fejét és halvány pír jelent meg az arcán. 

Sakura szemei kipattantak, majd mosolyogni kezdett a zavarban lévő Sasukén. 

- Mi az? Miért nevetsz ki? -- kérdezte bosszúsan 

- Ne haragudj! De nem láttalak még ilyen zavarban. Kicsit szürreálisan hat a kérdés számomra. -- mosolygott tovább 

- Óhh szóval erről van szó -- húzta féloldalas mosolyra a száját. 

Sasuke elkapva Sakurát a derekánál magához húzta és egyenesen a szemeibe nézett. Addig nézte míg a lány zavarba nem jött. Nem is telt el 1-2 perc Sakura feje a paradicsoméval egyezett meg. 

- Szóval? -- nézett csábosan az ónix szemű 

- E-El-Elmegyek veled. -- fordította el a fejét zavarában. 

Sasuke nem késlekedve sokat, ujjait a rózsaszín álla alá helyezte, majd arra kényszerítette , hogy felé forduljon és csókot kezdeményezett. Sakura sóhajtott egyet, majd mohon kezdte el falni az Uchiha ajkait. A kísértés úrrá lett rajtuk. Csak arra eszméltek fel, hogy az ónix szemű a rózsaszín meztelen derekán húzza végig hideg kezeit. Sakura elkalandozva szintén a pólója alatt simogatta kockáit. A felismerés következtében hirtelen félbeszakították a cselekményt. Sakura sajnálkozó pillantásokat küldött az Uchiha felé. Sasuke pedig próbálta összeszedni magát. 

- Sajnálom Sasuke-kun azt hiszem ennek még nem jött el az ideje. -- fordította el pipacs piros orcáját a zavarban lévő lány. Szemei remegni kezdet és tovább kalandoztak gondolatai, majd fejben jól leszidta magát, hogy hogy viselkedhet így. 

- Én sajnálom, azt hiszem elragadtattam magam. -- vakargatta fejét 

Egymásra nézve végül jót nevettek magukon. 

- És mikor indulunk ? 

- 3 nap múlva. 

- Te-Tessék? -- akadt ki Sakura