A nehéz vallomás ATÍRÁS ALATT

15. rész

- Nem mész te sehova. -- emelte mérges tekintetét fel Sasuke

- Tessék? Nem te fogod megmondani ,hogy hova mehetek. -- a smaragd szemű hátat fordítva elindult 

- Sakura..

- Különben is, pont ne te mond meg nekem..Te sem hallgattál rám akkor..Csak leütöttél..és ott hagytál a padon.. -- remegett meg a hangja

- Ne kényszeríts rá..

- Még is mire? -- keserű mosoly jelent meg az arcán

- Hogy használjam a sharingant. -- szögezte tekintetét Sakura hátára.

- Ezt most vegyem fenyegetésnek ? -- megfordulva csípőre vágta a kezét.

- Szó sincs fenyegetésről, én csak figyelmeztettelek -- nézett komoly tekintettel a smaragdokba

- Azt csinálok amit akarok , és oda megyek ahova akarok. Nem tartozok senkinek semmivel. 

- Nem érted meg ,hogy nem akarom hogy bajod essen. Nem foglak elengedni mert akkor soha többet nem láthatlak. Annyira felelőtlen és önfejű vagy. Pont ezert kellett hogy.. -- indult meg felé Sasuke és kapta el a karját indulatosan, majd maga felé fordította és elharapta a mondatának a végét.

- Hogy ?? -- kerekedtek el smaragd szemei 

- Felejtsd el, menj vissza a szobádba és aludj. 

Sakura dühös smaragdjait az ónix szemekbe mélyesztette majd sarkon fordulva kitépte karját az Uchiha szorító keze közül és kilepett az ajtón.

- Tudod Sasuke-kun te sem hallgattál rám akkor, én miért tenném?? -- majd elhúzta az ajtót, és belépett a saját szobájába. 

Sasuke szemei elkerekedtek minden egyes szavától , majd valami mérhetetlen fájdalom csillant meg a szemeiben. Néhány percig csak állt egy helyben, majd lesütött szemekkel indult meg az ajtó felé, Sakura a szobája előtt megtorpant.

"A fenébe" -- harapta meg ajkait

Sakura visszaérve a földre ereszkedett és halk elfojtott könnyeket hullajtott, miközben combjait markolászta majd a földre mért egy csapást az öklével. Eltelt 1-2 perc majd arcát megtörölve, az ablakhoz lépet. Nem akart megszökni mert tudta ,hogy azonnal lebukna. Csak kiült az ablakba és a csillagos eget kezdte el bámulni. Nem volt kepés aludni ezek után. Végig pörgette elméletben a tervét és elhatározta ,hogy meg fogja valósítani, ha törik ha szakad. Sasuke végig Sakura ajtajának támaszkodva ült a folyóson, ő sem volt kepés aludni. Az idő csak telt, de nem volt képes megmozdulni és belépni az ajtón. 1-2 perc várakozás után végül Sasuke elhatározva magát, felállt és elhúzva az ajtót belépett rajta. A szobát csak a holdfénye világította be.

"Én vagyok Uchiha Sasuke nem félhetek tőle, de egyszerűen mardossa a szívemet a bűntudat ,hogy mar megint megsirattam azt aki szinte a legfontosabb lett számomra. Gyáva vagyok ,hogy nem vagyok kepés bevallani neki ,hogy mit érzek. Hiába a hírhedt nevem, ha róla van szó egyszerűen nem tudok úgy viselkedni ahogy megérdemelné. Azt az egy szót se tudom kiejteni, amivel kifejezném mennyire fontos is nekem. Ez egy jel lenne, hogy hagyjam elmenni? Engedjem el? Egyszerre tölt el boldogság és a keserűség , hogy ha belegondolok , hogy más karjaiban látom majd. Boldog lennék mert talán ő is boldog lenne, de viszont a keserűség mindig ott bugyogna bennem. Miért nem tudom én boldoggá tenni? Miért vagyok én én? " 

- Miért nem alszol?

- Nem tudok aludni. És te miért nem alszol? Úgyis csak idegesítelek, de tudod mit ,hogy ha nem tetszik amit csinálok, csak használd nyugodtan a sharinganod vagy a rinnenganod bánom is én.