A nehéz vallomás ATÍRÁS ALATT

29.rész

Összesen 4 darab tekercset kellett megkeresniük, eddig nem jártak sikerrel egészed addig amíg meg nem érkeztek a Gőz országába. Az előző hibájukból tanulva, 1-2 hetes megfigyelést végeztek a kastély környékén. Rádión keresztül tájékoztatták egymást a helyzetükről. 

- Nem látok semmi szokatlant. 

- Én sem, megközelítem a kastélyt. -- indult el Sasuke 

- Rendben. 

" Mi a..nem érzem a testem, a fenébe.."  -- Sakura teste felett elvesztette az irányítást, majd elájult. 

- Sakura..Sakura hallasz? 

Semmi válasz nem érkezett a rózsaszíntől, csak a sistergés töltötte be a hangszórót. 

- A fenébe lehet túl messze vagyok, megszakadt a kapcsolat. Azonnal vissza kell mennem. 

Sasuke körülbelül 1 kilométer távolságra lehetett, amikor megszakadt a kapcsolat. Így rögtönk a túlzott nagy távolság miatt elindult visszafele. Az utolsó métereken megpillantotta a földön fekvő rózsaszínt. Tempóját gyorsabbra vette, majd mellé ugorva vizslatni kezdte az arcát. 

- Sakura. Jól vagy? -- kezdte rángatni Sasuke a vállánál fogva. 

A smaragd szemek lassan kezdtek kinyílni , majd homályos tekintette élesedni kezdett. 

- Sasuke-kun?! Mi történt? -- ült fel hirtelen 

- Ezt neked kéne tudni. Így találtam rád. Jól vagy? -- méregette az ónixokkal 

- Azt hiszem, egyszer csak elvesztettem a testem felett az irányítást, és elájultam. -- sütötte le szemeit. 

- Pihenjünk , majd holnap folytatjuk. 

- Nem. Jól vagyok, tényleg. 

Sasuke ajkait sóhaj hagyta el, majd kezét nyújtva segítette felállni, és határozott nemmel fejezte ki a küldetés folytatását. Sakura szemeit lesütve beletörődött a nemleges válaszba. Csalódottan indult meg Sasuke után. Lassan visszaérkeztek a városba, amikor íncsiklandóbb illatok csapták meg az ónix orrát.

- Nem vagy éhes? 

- Egy kicsit. 

- Együnk egy rament. -- invitálta be Sasuke az első étterembe, amit megpillantott.

A rendelésüket egy igencsak fiatal és csinos nő vette fel, a szemei majd kiugrotta úgy sasholta Sasukét, de ez most a legkevésbé se foglalkoztatta a rózsaszínt. Furcsán érezte magát, néha hideg meleg hullámok csaptak le rá. Sasuke mit sem törődve a nyálát csorgató lánnyal a smaragd szemű arcát kezdte el fixírozni. Halál sápadtnak tűnt, és verejtékezett a homloka. Sakura ezt gyorsan leplezve letörölte kézfejével, majd mosolyodni próbált. 

- Minden rendben? 

- Persze, csak kicsit fáradtnak érzem magam. -- nevetett hamisan Sakura

Persze Sasuke nem volt bolond, úgy ismerte mint a tenyerét Sakurát, és most nagyon jól tudta, hogy hazudik és nem akar valamit elmondani neki. Csalódottság töltötte el szívét, de nem akarta erőltetni a dolgot, úgy volt vele ha majd eljön az ideje úgy is el fogja árulni neki. Figyelmét elterelte az éppen eléjük helyezett étel gőze. Illata csodálatos volt, na meg persze a tálalása is. Mindketten az evőpálcikájukért nyúltak, kettéválasztották majd tenyerüket össze téve jó étvágyat kívántak egymásnak. Azaz kívántak volna, hogy ha Sakura a ramen illatát megérezve nem kapta volna egyik kezét a szája elé. Ijedtében azonnal eldobva a pálcikát éppen , hogy bocsánatot kért, majd kiszaladt a mosdóba. Sasuke köpni nyelni nem tudott, csak a távolodó lány alakját figyelte. Sakura kiérve a mosdóba hányni kezdett, majd szédülni. 10-15 percet töltött el a mosdóban, majd hideg vízzel megmosva arcát, rendbe szedte magát és visszaindult.