A nehéz vallomás ATÍRÁS ALATT

8. rész

- Nem kell azonnal válaszolnod Sakura, adok neked egy kis időt ,hogy megfontolod. 

- Fogd be a szádat te féreg, Sakura nem megy veled sehova, és nem fogod lerombolni Konohát. 

- Velem fog jönni, mert meg akarja tudni az igazságot. -- húzta féloldalas mosolyra száját a férfi. 

- Milyen igazságot? Válaszolj! Mit tudsz te rólam? -- kiabálni kezdett Sakura

- Nos..szerintem nem nekem kéne elmondanom..Igaz Mebuki? -- ekkor tűnt fel Sakura édesanyja

Mebuki lesütötte szemeit, nem mert ránézni a lányára, egyre csak azon forgott , hogy mondja el a lányának amit ez az idegen is elakar. 

- Nos Mebuki? Nem szeretnél valamit mondani a lányodnak ? -- hangsúlyozta ki a férfi a lányodnak szót és nevetett. 

- Sakura..kislányom én elakartam mondani , de még nem voltam kész rá..

- Mit? 

- Azt , hogy te nem vagy a lánya itt ennek a csaló nőnek. 

- Tessék? Mi az ,hogy nem vagyok a lánya? Anya mi ez az egész? Mond ,hogy hazugság! Mond már ! -- sírta el magát Sakura

Mebuki csendben lesütötte a szemeit, majd zokogva a földre rogyott. Sasuke és Naruto nem értettek semmit, mi az ,hogy nem a lányuk? Mi történik itt?! 

- Egész életembe hazudtatok nekem? Egész életemben..én..azt se tudom ki vagyok..

- Ezért jöttem érted Sakura, apád és anyád felvették a Haruno klán nevét , hogy ez sose derüljön ki. Egész életedben hazudott és átgázolt mindenki rajtad csak ,hogy nekik jó legyen. Figyeltelek régóta kislány csak vártam ,hogy erősebb légy. Az a sorsod ,hogy hozzám gyere, édesapád így rendelkezett mikor még élt. 

- Mikor még élt mi? Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? Nem fogok hozzád menni. Soha! -- Sakura kezei pecsétet formáltak és feloldotta a byakugout. 

- Ám legyen, úgy se tudsz mit tenni a pecsét ellen. 

A férfi elkezdett szaladni Sakura felé de Sasuke a susanooval útját állta. 

- Egy újjal nem érhetsz hozzá , és nem viszed sehova, nem fogom megengedni. 

- Uchiha Sasuke, miből gondolod, hogy nem ő fog eljönni hozzám ezek után? Te se ismered Sakurát ahogy ő se saját magát. 

- Chh..hallgass el te féreg. 

Sakura kikerülve Sasukét hirtelen a semmiből termett elő, és a férfi a mellkasát eltalálva a földbe mélyítette hatalmas erejével. A férfi vért köhögött fel, és mozdulni se tudott, csak bámult a lány szemeiben amiket a gyűlölet uralt jelen pillanatban. 

- Nagy kár Sakurám ,hogy én csak egy klón voltam igazán elnyerte a tetszésemet az erőd. Remek anya leszel kedvesem. Gondolkozz az ajánlatomon, mert nem hagyok túl sok időt neked. El fogok jönni érted, és ha jössz ha nem magammal viszlek. -- suttogta a végét a férfi ,hogy a többiek ne hallják majd eltűnt a klónja.

Sakura nem mozdult csak bámulta a férfi hűlt helyét, egyszerűen nem tudta felfogni , hogy miért vele történik ez az egész. 

" Nem ismerem a családom, azt se tudom ,hogy ki vagyok..miért? miért én? " 

- Sa..Sakura-chan jól vagy? -- kérdezte félénken Naruto 

Sakura nem válaszolt csak bámult maga elé tekintete ködös volt , végig pörgette az eddigi életét maga előt. Egyre szaporábban kezdte el venni a levegőt majd a mellkasához kapva térdre rogyott és elájult.