A nehéz vallomás ATÍRÁS ALATT

11. rész

- Rendben, Saival küldetek egy levelet neki. De nem írom le , hogy miért hívatom haza. Sokkal jobb lesz ha személyesen értesül róla. -- érvelt Kakashi. 

- Majd én kimegyek elé, és elmondom neki. Rám bízta Sakura-chan biztonságát, de nem tudtam megvédeni. -- felelte Naruto határozottan. 

- Naruto..te..rendben van -- mosolygott rá Tsunade, Kakashi pedig egy elismerő bólintásban részesítette tanítványát.

Sasuke továbbra is a cseresznyefákat bámulva nosztalgiázott, amíg egy gyorsan ereszkedő madár meg nem zavarta benne. Hirtelen szorító érzés fogta el mellkasában. Sasuke előkapott egy tekercset és kiterítette a földre. Gyomra összeszorult amint a madár tintává vált és katakanák rajzolódtak ki előtte a tekercsen.

" Sasuke azonnal térj vissza a faluba"

Az ébenfekete hajú érezte, hogy valami rossz dolog történt.Arra számolt, hogy megtámadták Konohát mint a múltkor és ezért hívatják haza. Nem gondolkozott egy percig sem, azonnal útnak indult. Szerencsére a Tea földje nem volt annyira messze Konohától. Sasuke megidézte kedvenc sólymát , és felszállva rá útnak is indul. Tartalékolni akarta a chakráját a harcra, ha sor kerül rá. 

Eközben a Konohai kórházban sürgés forgás volt, Tsunade elkészítette végre az ellenanyagot, és beadta Sakurának abban reménykedve, hogy hátha magához tér tanítványa. De csalódnia kellett amint elmúlt az 1-2 órás intervallum, és nem történt semmi változás. Nem akarta feladni a reményt, bízott benne, hogy Sasuke segíteni tud a lányon.  

Naruto egy tapodtat sem mozdult a kórházból, nem tudta itt hagyni Sakurát. Tudta, hogy Sasuke valószínűleg sötétedésre ér ide addig pedig bőven volt ideje Sakuránál bent ülni és beszélni hozzá. 

- Sakura-chan sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni, sajnálom ,hogy nem voltam ott veled, sajnálom ,hogy ilyen sokat szenvedtél. Remélem Sasuke tud rajtad segíteni és hamar helyre jössz. Ígérd meg ,hogy nem adod fel. 

Sötétedni kezdett és Sasuke megpillantotta Konoha hatalmas kapujait. Arra számított , hogy Konohát megtámadták, de ennek semmi nyoma nem volt. Csendes volt az éjszakai környezet. Ahogy egyre közelebb ért a kapuhoz, megpillantotta a vele szembe haladó Narutot. Érdekesnek találta, hogy egyedül van, nem volt semmi jó előérzete ezzel kapcsolatban. Naruto nem köszöntötte olyan lelkesen mint szokta, Sasukének egyből szemet szúrt a kék szemű viselkedése. A két barát farkas szemet nézet egymással. Naruto elindult az ellentétes irányba mindenféle magyarázat nélkül. Sasuke egyenlőre nem szólt semmit csak követte barátját, néhány méterrel lemaradva. Melankolikus hangulat uralkodott a két fél között. Sasuke a csendet megszakítva megállt, cipője talpa súrlódó hangot adott ki a kavicsos úton. Naruto észlelve a zajt megállásra kényszerült. 

- Mi folyik itt? Miért kellett haza jönnöm? És miért viselkedsz így? -- kérdezte Sasuke egy kis haraggal a hangjában.  

Naruto nem tudott megszólalni, csak szembe fordult Sasukéval , és kék íriszeit az ónix szempárba mélyesztette.

- Válaszolj! -- szorította össze fogait Sasuke és lépet egyet előrébb. 

- Sasuke el kell mondanom valamit, de nem fogsz neki örülni. -- szakította meg Naruto a szemkontaktust. 

- Miről beszélsz? 

- Sakura-chant megtámadták az otthonában, Ino talált rá, súlyos állapotban volt. Tsunade-sama stabilizálta az állapotát de..

- De mi?-- lépett még egy lépést előre az ónix szemű

- Kómában van, és csak te tudsz rajta segíteni. Menjünk a kórházba és Baa-chan elmagyaráz mindent. -- Naruto barátja mellé lépet vállára helyezte a kezét. Látta a félelmet Sasuke szemeiben, érezte a fájdalmát, de látta azt is , hogy Sasuke ezt nem akarja kimutatni.