A nehéz vallomás ATÍRÁS ALATT

24.rész

Sasuke megunva a várakozást kilépett a rejtekhelye mögül. Oldalra pillantva csak két meglepődött szempárt pillantott meg. 

- Sa-Sasuke-kun már találkoztál is a Tsuchikagével? -- pattant fel Sakura pihenőhelyéről és fordult szembe vele. 

- Nem, nincs a faluban jelenleg. Beszélni akartam vele, de egy tekercset átadtam Kurotsuchinak. 

- Áhh, igaz is..a Tsuchikage nincs itt.. -- sütötte le szemeit Morio

- Menjünk Sakura. -- indult el Sasuke 

- Igen. 

- Uhm..Köszönöm, hogy szántál rám időt, és beszélgettél velem. -- pirult el Morio

- Szintén. Érdekes volt beszélgetni veled ennyi idő után. Egyébként a neved, nem szerepelt ebben a levélben. Meg tudhatnám? 

- Persze Sakura. De cserébe..Emlékezz rám. 

- Nem felejtelek el. Ha legközelebb erre járok, akkor számítok rá , hogy találkozzunk. Rendben van? 

Morio szemei kipattantak, és csak bámulta a mosolygós Sakurát. Nem értette, hogy miért ilyen kedves vele. Megszólalni nem volt képes, csak helyeslően bólogatni tudott, és közben fejét vakargatta zavarában.

- A..ne-nevem Iwagakurei Morio. 

- Nos Morio, megjegyeztem és nagyon örültem a találkozásnak.

 Sakura egy utolsó mosolyt küldött felé, majd Sasuke után indult és köszönés képen intett egyet. 

- Úgy tűnik ez a fickó szeret téged. -- jegyezte meg Sasuke

- Ehhh?? Te hallottál minket? -- fordult Sakura az ónix szemű felé 

- Véletlen, mivel gyorsan visszaértem. " Vagy inkább direkt " -- gondolkozott el.

- A háború alatt ismerted meg? -- érdeklődött tovább Sasuke kíváncsian.

- Igen, de nem beszéltünk sokat. A háború elején, én az orvosi sátrakban voltam, elláttam a sérülteket, és akkor találkoztam vele. Egy szerelmes levelet nyújtott át, de én közöltem vele, hogy nem fogadhatom el. Valójában el sem tudtam olvasni a levelet, ezért sem tudtam a nevét. Mikor érted mentünk Obitóval az átjárok között egy savtenger is volt. A sav kiömlött a átjáróból és kaptam belőle egy keveset. Ezek után pedig te , hogy át tudj jutni hozzánk helyet cseréltél a mellényemmel, amibe bele raktam ezt a levelet tőle. Kedvesen viselkedett velem, pedig tudta, hogy másba vagyok szerelmes..és ezt elfogadta. Annyi kedves emberrel találkoztam akkoriban , hogy.. Szóval Naruto és Lee-san is..tudták, hogy téged szeretlek, de mindig oda figyeltek rám, és gondoskodtak rólam. Lehet, hogy már túl késő..de..én..nem tettem semmit, hogy ezt viszonozni tudjam. Végül még a faluból is eljöttem. -- csüggedt el Sakura menet közben. 

" Én teljesen bekattantam, miket beszélek?! Főleg Sasuke-kun előtt..Vééégeeem vaaaan. Áhhhh hülye Sakura, hogy miért nem tudod befogni a szádat. "  -- pofozta meg magát gondolatban.

- Ez azt jelenti, hogy vannak emberek, akiknek fontos a boldogságod. Ha ez így van..a boldogságod..nekik a fizetség. 

- Boldogság..hm akkor már azt hiszem, kifizettem őket. Mivel végül melletted lehetek. Nem tudom elképzelni a boldogságot..nélküled. -- mosolyodott el a smaragd szemű. 

Sasuke szemei kinyíltak a meglepődöttségtől, de megszólalni nem tudott, csak saját magában értékelni az előbb lezajlott dolgokat. 

" Igaz. Nem természetes, hogy Sakurával vagyok. Ez a fajta jövő, nem létezhetett volna számomra a múltban. Még így is..ezt a pillanatot, mindig vele akartam megélni. " -- merengett el