A helyszínhez közeledve láttam, hogy a hintó az árokban hevert. Körbenézve mindenfelé hatott katonák tetemei és eldobált fegyverek voltak. A lóról leszállva megláttam apámat, egy mély harapással az oldalán. Odarohantam hozzá, hallottam még lélegzett. Viszont Vladimirt nem láttam sehol.
— Ig... Igor... – hallom meg apám nyöszörgését.
– Apám, mi történt? — kérdeztem rémülten, és a fejét óvatosan az ölembe emeltem.
– Olyan...Gyorsan történt... Min...Minden...Farkasok... — csukladozott.
– Hol van Vladimir?
— Jól jegyez...Jegyezd meg, fiam! Nem a...az aminek látszik! Semmi sem az aminek látszik! — marklota görcsösen a karomat.
— Micsoda nem látszik minek? Hol van Vladimir? — folytak már a könnyeim.
— Vladimir? Vladimir! Őt... Őt...Őt e...Elvitték. — sóhajtotta, majd a feje hátracsuklott és nem vett több levegőt. Sírva borultam a testére, hisz' szerettem őt. Mindig támogatott és sohasem hagyott cserben. Talán az egyik legjobb apa volt a földön. Viszont mikor vissza emlékeztem, hogy mit mondott. Az agyamat elötötte a harag és a szomorúság. Elvitték Vladimirt. Elvitték a szerelmemet és a benne növekvő gyermekemet! Elvitték a családomat a farkasok! Ősi ellenségeink, a vérfarkasok. Beléjük egy cseppnyi becsület sem szorult és ráadásul a sámánaik még varázsolni is képesek. Ki tudja mit művelnek vele azok az átkozott dögök, de ha egyszer megtalálom őket, bosszút állok és visszaveszem, ami az enyém! Erre esküszöm!
ВЫ ЧИТАЕТЕ
A szívem vére (Átírás alatt)
ФэнтезиA 16. században a vámpírok elrejtőzve, a nagy Erdélyi hegyek közt élik az életüket saját királyságukban. Alkut kötve az emberekkel ott is maradnak és állatokal táplálkoznak egészen addig, amíg az állatvadászok egy kis vámpír fiút találnak a fenyvesb...
